Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-192

72 192 országos ülés 1903 szén más az ő politikájuk, más az ő belszervezetiik, nagfobb az anyagi jólétük. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azok expanzív politikát csinálnak és gyarmatokat létesitenek. (Felkiáltások jobbról: Ki beszélt erről?) Bocsánatot kérek, igen t. báró Solymossy Ödön képviselő ur mondotta, hogy megkívánják a többi nagyhatalmak. De ha önök nem mondják is ezt, bizonyára ebben látják a kényszert e javaslatok benyújtására. Mert ha ez sincs, akkor miért nyújtották be? Egészen más a mi helyzetünk, mint a többi országoké. Azok űzhetnek expanzív politikát. Az olasz Tuniszban törekszik, a német meg másutt kereskedik, mert az nagyon sokoldalú. Hát kérem, a mi politikánk az kellene hogy legyen, hogy idebent fejleszsze az ország erejét, jólétét, a melyről ma már csak a könyvekben írnak. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha ezt nem teszszük, akkor, t. ház, ez az ország rövid idő alatt teljesen koldusbotra jut. Én nem akarom a t. házat itten hosszasan fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) Vannak sokan, a kik még reménykednek, hogy hiszen majd ennek a törvénynek a létesítése során, ennek az árnyéka alatt bizonyos nemzeti érzelmek és érdekek ki fognak elégíttetni. Hanem a kik ilyen ideálokban ringatják magukat, még mindig a homályos jövőbe néznek. De én már belátok a jövőbe. Én már ilyen Ígéretekben nem tudok hinni. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Látom azt, hogy itt még mindig a régi nóta járja, és én már ebből nem kérek többet. (Zajos éljenzés és taps a szélsőbal oldalon.) Én tehát mindezekkel szemben levonom a konzekvencziákat. Tudom azt, hogy az önök pártjában nincs már többé helyem, tehát kilépek onnan. (Zajos éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megyek, ha máskép nem lehet, egyedül, azon az utón, a melyen mennem kell, és nem szavazom meg a törvényjavaslatot. (Elénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számasan üdvözlik. Felkiáltások: 01 perez szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldcdon: Éljen Zichy Jenő!) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, legyenek szívesek helyeiket elfoglalni; folytatjuk a tanácskozást. Endrey Gyula jegyző: Bernáth Lajos! Bernáth Lajos: (Hallj'uh! Halljuk!) T. képviselőház! A 199. számú törvényjavaslat megállapítja a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámát, illetve az 1889: VI. t.-cz. 14. §-át módosítja akképen, hogy ujabb és az eddiginél jóval súlyosabb terheket rak a nemzet vállaira ugy a véradó, mint az anyagi áldozatok tekintetében. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) január 28-án, szerdán. Ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, általában az egész ellenzék a múlt heti egyik ülésén szónokai által megkísértette levétetni a napirendről az egész törvényjavaslatot, megkísértette legalább is annak elhalasztását ; (Halljuk ! Halljuk!) azonban süket fülekre talált. A t. miniszterelnök ur válaszában még csak meg sem emliti azt, hogy miért kMánja oly lázas sietséggel épen ezt a törvényjavaslatot tárgyaltatni, a mely ellen hangosan tiltakozik a nemzetnek egész közvéleménye. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert nemcsak azon kérvények beszélnek, a melyek talán tizenöt városból és talán tizenhárom vármegyéből ide benyujtattak ezen törvényjavaslat ellen, hanem hangosan kiált és tiltakozik az ország egész közvéleménye, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a mely kiáltást csak azok nem hallják, a kik nem akarják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur azzal indokolja egyebek között a törvényjavaslat benyújtását, hogy a magyar korona országainak teherviselő képessége az utóbbi időben jelentékenyen emelkedett. Igaz, hogy ő talán nem látja közvetlen-közeiről a magyar nemzet minden társadalmi osztályainak nyomorát, de legalább elhihetné, miután azt szavahihető és jellemes férfiak hangoztatják ezerszer meg ezerszer ugy itt ebben a házban, mint a sajtóban. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én a nép közt élek, azzal közvetlenül érintkezem, részt veszek annak örömében és bánatában. Látom azt a naponkint megújuló harezot, kétségbeesett küzdelmet a létért, a mindennapi kenyérért, az élet fentartásáért. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldcdon.) Pozsgay Miklós: A bársonyszékből azt nem látni! Bernáth Lajos: Látom, hogy eddig virágzó községek munkás, józan életű, szorgalmas lakosai a szerencsétlen gazdasági viszonyok, a kereskedelem és ipar jmngása, a közadók súlyos terhei miatt még a jobbmóduak is ma már takarékpénztáraknál el vannak adósodva, (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egyes lelketlen uzsorások karmai közt vergődnek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát azok, a kik napszámmal keresték és keresik mindennapi kenyerüket! Tudora, mert Játom, hogy az ilyenek, ha a községi vagy egyházi adó rendkívüli, elkerülhetetlen kiadások miatt néha csak tiz vagy húsz fillérrel emelkedik is, napokon, sőt heteken keresztül reklamálnak, mindenféle bizonyítékot' igyekeznek előkeresni azok lealkuvására, (Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) de utoljára is végrehajtó vagy sokszor csendőri szurony hajtja be tőlük azt a néhány fillért. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És a nemzet nagy tömege, nagy teste, ez a nép! A t. honvédelmi miniszter ur szerint ennek e népnek a legutóbbi időkben jelentéke-