Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-192

70 192. országos ülés 1903 január 28-án, szerdán. csolhat és parancsol is, akár csak egy tábornok. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A harmadik évben a katona már urnak képzeli magát, a kinek a dolog már nem izlik. Olykor- olykor valami parádés kMonulás alkalmával, mikor valamely magasabb rangú tiszt tart szemlét, még csak tesz-vesz valamit, hogy, katonanyelven, elüsse a vizsgát, de tanulni a harmadik esztendőben nem tanul, hanem inkább felejt. Ha tehát a két év után hazaeresztenék, a mikor még nem izlett bele az urhatnámságba, mi történnék? Az, hogy könnyebben lehetne otthon produktív munkára fogni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Magyaráztassa magának azt a legénységgel! Udvary Ferencz: Tapasztaltam ezt, miniszter ur! A katonaságnál egyenruhában, parancsszóra nem szívesen dolgozik, viszont odahaza a kétéves szolgálat után könnyebben visszazökkenne a régi kerékvágásba és könnyebben jutna bele a polgári élet kerékvágásába. Ez egy fontos körülmény, t. miniszter ur; ezzel számolnia kell a kormány minden egyes tagjának. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Nagyon sokat jelent, ha a katonai szolgálati időből a három év helyett a kétéves szolgálat behozatala utján egy évet megnyerünk. Mert egy állam csak akkor lehet erős, akkor képes katonát tartani, de olyan katonaságot, a mely az ő nemzeti érzelmeinek megfelel, ha erre kellő tőkéje és munkaereje van. (Ugy van! Ugy van lábal- és a szélsöbaloldalon.) Már pedig, hogy egy állam ezt az erőt elérje, szükséges, hogy annak minden egyes polgára lehetőleg vagyonosodjék. Nagyon sokat jelent az, ha az a katonaköteles egy álló esztendeig a saját gazdasága javára dolgozik. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Kint a vidéken azt látjuk, hogy a magyar nép bizonyos félelemmel, bizonyos idegenkedéssel viseltetik a katonai szervezet, a hadügyi kormányzat iránt, és minden olyan tényező iránt, a mely azzal kapcsolatos. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Tudjuk nagyon jól, hogy miért van ez. Tudjuk azt, hogy ez a nép, a mely egész alkotmányos és immár ezeréves múltjában mindenkor kész volt vért és pénzt áldozni minden olyanért, a mi magyar, igen szMesén áldozna most is annyit, a mennyit képes. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha ennek a népnek jogos követelményeit, jogos nemzeti aspiráczióit tekintetbe venné a kormány, mindenesetre törekednék e nép a hadsereggel szemben szimpathiáját kifejezni. De nem is érthető, hogy ez a nép nem kapja meg, nem tudja elérni azt, a mi neki a legjogosabb, a legtermészetesebb és a legszentebb kívánsága. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mi magyarázza meg ezt? Erre a hadsereg nem válaszol. Talán azt hiszik, hogy az a piros-fehérzöld zászló, a melyet ez a nép óhajt, a melyet ez a nép a magyar ezredekben látni kMan, gyengítené a monarchia erejét? Ne higyjék, nem gyengítené, de sőt a monarchia erejét csak erősbitené, és fejlesztené azt az erőt, a mely segítségére lehetne azoknak a tényezőknek, a kik a magyar kard erejére reászorulnak. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon) Miért kényszeritik ezen népet arra, hogy egy olyan kommandó alatt szolgáljon, a melyet megérteni soha sem tud ? (Tetszés a baloldalon.) Miért nem engedik, hogy olyan vezényszó alatt mehessen a tűzbe hazájáért és királyáért, a melyet az anyatejjel szívott magába? (Tetszés és helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni: (Sálijuk! Halljuk!) »Mondja ki a képviselőház, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot leveszi a napirendről és utasítja a kormányt, hogy az ujonczlétszám tervbe vett felemelése nélkül terjeszszen be ujabb törvényjavaslatot.« (Elénh tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon és a néppárton. A. szónokot többen üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Gróf Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nyilvános pályámon soha más nem irányitotta cselekedeteimet, mint a kötelességérzet és az a tudat, hogy nemzetem és hazám érdekében mindent meg kell tennem, a miről azt hiszem, hogy annak javára válik, (Elénk tetszés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) és mindent megakadályozzak, a mit arra nézve károsnak vélek. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon). Nagyon sajnálom, hogy igen t. barátomnak, a miniszterelnöknek és b. Fejérváry honvédelmi miniszternek, a kit én igen becsülök és tisztelek, javaslatával ellentétbe kell, hogy jöjjek. (Éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon). Talán senki sem fogadta nálam nagyobb örömmel, nagyobb tisztelettel és nagyobb ideálizmussal az uj miniszterelnököt, abban a reményben és abban a hitben, hogy az uj érával ilyen, az országot nehezen sújtó törvényjavaslatok többé nem fognak a ház elé hozatni. (Élénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon). Ezt gondoltuk, ezt reméltük. De. sajnos, a körülmények ugy fordultak, még az önök akarata ellenére is, a mint azt b. Solymossy t. barátom mondotta, hogy ma abba a kényszerhelyzetbe kerültek, hogy ezen törvényjavaslatokat, a melyeket maguk is valamennyien az országra nézve lesújtóknak tartanak, mégis ide beterjesztik. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon). Rakovszky István: Ezt Solymossy maga mondta! B. Solymossy Ödön: Azt mondtam, hogy szükségből. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Gr. Zichy Jenő: Előre kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Zajos helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Ez a bátor hazafi! (Hoszszantartő éljenzés a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Itt megszólalt a lelkiismeret! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Egy hang: Elaludtak!)