Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-192
192. országos ülés 1903 január 28-án, szerdán. 67 bocsátkozni, ha a t. honvédelmi miniszter ur garancziát nyújt arra nézve, hogy Magyarországnak jogos, nemzeti és törvényes igényei respektáltassanak, hogy elősegítse a nemzetet arra, hogy a hároméves szolgálat helyett a kétéves szolgálati idő behozására tesz lépéseket. (Halljuk ! Halljuk.') Minek itt Magyarországon hároméves katonáskodás, mikor az általunk mindenben utánzott és megcsodált külföld egyenkint behozza a kétéves katonai szolgálati időt? Nálunk, természetesen, eztugy magyarázzák, hogy a kétéves szolgálat nagy nehézségbe ütközik, hisz a két esztendő rövid és az alatt nem lehet a legénységet azokra a nagy katonai tudományokra kiképezni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt nem állította senki! Kubik Béla : Ujabb álláspont! B. Feilitzsch Arthur: Csak győzzük pénzzel! Udvary Ferencz: Annál jobb, t. miniszter ur! Még volna egy ellenvetés. Azt magyarázzák a nemzetnek, minek kMánunk kétéves katonáskodást, hiszen az sokkal drágább. Bátor leszek azonban kifejteni, hogyha bár látszólag drágább is, mégis sokkal olcsóbb, mint a hároméves szolgálat. Első sorban is, reflektálni kMánok ama feltevésre, hogy az ujonczok kitanitása, a katonaságnak harczképessé tevése megkívánja a hároméves katonai szolgálatot. Ez módosítható. Hiszen tudjuk, hogy mi a katonáskodás: egyszerű testi nevelése az emberanyagnak, a mely még hasonló minőségben nem működött. Ma, a mikor az ujonczok legnagyobb részét mégis csak a föld népétől kapjuk, a mely azzal a magasabb intelligencziával nem bír, hogy középiskolát végezhetett volna, bizony, az első időben kissé keservesen megy a kiképzés, de ha a hadügyi kormányzat fontolóra venné a kérdést, hogy ezt a nevelési rendszert elősegítené egy másikkal, talán meg lehetne találni annak a módját, hogy a három év helyett ebben az irányban a két évet akczeptálhatná a hadügyi kormányzat is és pedig olykép, hogy érintkeznék a hadügyi kormányzat a közoktatásügyi minisztériummal, hogy hozzák be az iskolákba a gyermeknevelésnél azt a módszert, hogy az iskolásfiuk, a kik játszi hajlandóságuknál fogva mindig katonásdit játszanak, táborokat csinálnak, kis csatákat vívnak, a mai fennálló katonai szolgálati szabályzat keretébe illeszkedjenek a játékukkal, ugy, hogy bizonyos előnevelést nyernének és ezzel a testi ügyességet is fejlesztenék. Ezzel azt nyernők, hogy az ifjúság, a melynek ily módon való nevelését a kötelező ismétlő iskolákban is népszerűvé lehetne tenni, már bizonyos exerczirozási kvalifikáczióval lépné át a kaszárnya udvarát, (Ellenmondás a jobboldalon.) mozgékony, elasztikus lenne. , Nos, mi következik ebből? Az, hogy a besorozás után már ezzel az elasztikusabb elemmel csak az engedelmességet kellene megértetni és ily módon rövidebb idővel is beérhetnek talán, mint a két esztendővel. (Igaz! Ugy van! a szélsbbaloldalon.) Azt mondják, hogy a gyalogságnál talán be lehet hozni a hétesztendős szolgálatot, de a lovasságnál az ki van zárva, a technikai csapatoknál meg abszolúte lehetetlen. Ha bonczoljuk a sorozás szervezetét, azt hiszem, rá fogunk jutni e szervezet alakulásában oly hibára, a mely miatt a. sorozás nem felel meg a maga czóljának ás a mely miatt a sorozás eredménye nem előnyös abban az irányban, hogy a katonáskodás idejét rövidebbre szabhassuk. Ez pedig azért van, hogy a sorozó-bizottság rendesen egy magasabb gyalogsági tiszt elnöklése alatt működik és sem a technikai csapatok, sem a lovasság nevében ott tiszt nem ül. Mi történik tehát ? Természetes, hogy ugy mondjam: az emberi egoizmus folyamánya, a gyalogsági főtiszt a sorozásnál kMálogatja a legintelligensebb legényeket a gyalogsághoz. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszíer: Nem áll! Udvary Ferencz: Ez kérem így van, bebizonyítom. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: így van! A miniszter ur nem jól tudja! Látjuk a sorozásnál! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem áll! ÉlethMatásukhoz képest osztják be az ujonezokat. Udvary Ferencz: A gyalogság elveszi a legénység elejét, a legügyesebb részét, ott marad a technikai csapatoknak és a lovasságnak kevésbbé intelligens része. Ha pedig a technikai csapatok és a lovasság is képviselve volna a sorozó-bizottságban, meglenne a módja annak, hogy azok a csapatok, melyek nagyobb intelligencziát követelnek a legénységtől, első sorban soroz tassanak, mert, a mint tudjuk, azoknak az ágyukezelést, lovaglást és a katonai gyakorlatok terén az önképzést is kell elsajátitani. Természetes, hogy intelligens elemekkel két év alatt el lehetne érni, a mit kevésbbé intelligens elemmel három évig kell próbálnunk. (Helyeslés balfelöl.) Vegyünk csak egy sorozási példát. Gabányi Miklós: A honvédelmi miniszter is csak olyan pocsolyakerülő volt, minő én voltam, azért fogja pártját a gyalogságnak! Udvary Ferencz: Itt van az 5. dragonyosezreclnek kontingentálási kerülete. Itt a t. hadügyi kormányzat lovasságot rekvirál Stájerország, Karinthia és Krajnában, pedig tudjuk, hogy ezen, különben igen derék, u. n. Gebirgsbauerek lovassági szolgálatra egyáltalában nem alkalmasak, ezek már foglalkozásuknál fogva arra termettek, abban nevelődtek, hogy kitűnő gyalogos katonákká váljanak. Hogy ebben igazam van, a t, honvédelmi miniszter ur is tudja. Mert ugyanezen kerületből soroztainak a 7., 14. és 47. gyalogezredek és ezek vannak a hadseregben legjobban dekorálva, mint gyalogos katonák legjobbaknak elismerve. Az az egyetlen 9*
