Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-192

192. országos ülés 1903 január 28-án, szerdán. 65 tot és az azzal kapcsolatos minden mellékkörülményt a t. ház tagjai bírálatuk tárgyává teszik, nem hiszem, hogy ez a törvényjavaslat oda juthasson, hogy annak megszavazását a kormány a többségtől megkaphassa. A magyar parlamentnek az a kötelessége, illetőleg a magyar parlamentet az a hazafias irány kell, hogy vezesse, hogy olyan törvényt alkosson, a mely nemzeti fejlődésünkben bennünket csak előre visz, bennünket előre segit. Már pedig ha ezen törvényjavaslat törvénynyé válik, ez bennünket dekadencziába sodor, (Ugy van! Jjgy van! a haloldalon.) Bonczoljuk, t. ház, a szóban forgó javaslatot egy kissé. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) A 199-ik számú törvényjavaslat az 1889-ik évi VI. t.-cz. 14-ik §-ára támaszkodva és annak rendelkezése folytán azt kMánja, hogy a közös hadsereg részére az eddig érvényben volt évi 103.100 főnyi ujonczlétszámot, a melyből Magyarországra eddig évente 43.881 ujoncz esett, 125.000-re emeljük fel. (Halljuk! Halljuk!) Ez tehát annyit jelent: adjon a nemzet a munkabíró ifjúságból ujabban 9549 fővel több embert katonának. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) Másodsorban pedig ugyancsak az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-ával megegyezőleg az 1890. évi V. t.-cz. 3. §-ára támaszkodva és annak értelme szerint a honvédség részére, a mely eddig 12.500 főnyi ujonczjutalékot sorozott be évente katonának, 15.500 embert igényel a folyó esztendőben. Ez pedig ujabban 3000 főnyi véradót kMan. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) 12.549 emberrel több katonát óhajt a hadügyi kormányzat. A mikor a véderő-bizottságban eme fontos javaslatot tárgyaltuk, az ország ellenzéke felemelte óvó és tiltakozó szavát, mintegy jelképezni akarva azt, hogy a parlamenti ellenzék kMétel nélkül ellene van e törvényjavaslatnak. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsöialoldálon.) Ekkor kitanítottak bennünket arra, azt az indokolást hallottuk a kormány részéről, hogy erre szüksége van a hazának, ez kell azért, mert a szövetségben levő hatalmas államok, a melyek azonban dúsgazdagok, erősen kifejlett, hatalmas seregekkel rendelkeznek. Mi tehát, ha ezt elérni nem törekszünk, velük párhuzamba vonhatók nem vagyunk. Szent igaz az, hogy egy gazdag állam, hogy egy olyan nemzet, a mely közgazdaságilag elérte a vagyonosodás csúcspontját, adhat katonát; de mi Magyarország, ha már a külföldi példát mindenben szem előtt tartjuk, miért nem tartjuk ebben az egyben szem előtt azt, hogy azoknak a katonai fejlesztése produktív, a mienk azonban nem produktív. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a széhübaloldalon.) A külföldi államok természetszerűleg szMesebben adják a hadsereg részére, — a mi az ő szemük fénye — azt az adót. Miért? Mert azok az államok a katonai politikával egyetemben és parallel olyan gazdasági KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XI. KÖTET. politikát üzaek, hogy ez egy erős, az ottani közvagyonosodás fejlesztésére expanzív politikát jelent. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsijbaloldalon.) T. képviselőház! Hát vájjon milyen politikát üz a mi hadügyi kormányzatunk? Parallel politikát a gazdaságMal ? Előre segít e bennünket valamiben? ExjmnzM-e a mi politikánk? Tudunk-e egyetlenegy kis helyecskét felmutatni, a melyet a mi katonaságunknak köszönhetnénk, hogy ott áruczikkeinket tovább adhassuk ? Igen! Van egy! Azt mondják, itt van Bosznia. De hisz' már régen ki lett fejtve, hogy a boszniai okkupácziónak is csak az lett az eredménye, hogy az ottani szerencsétlen vasúti politikával Ausztriának gazdaságát és nem a magyar gazdaságot erősítettük meg. Endrey Gyula: Drága gyarmat az nekünk! Nessi Pál: Az volt a szándékuk! Udvary Ferencz: Vagy reprezentál-e bennünket hadseregünk a külföldön valaba? Tudunk e egy ilyen helyet, melyen legalább a quóta arányában is reprezentálva lett volna a magyar faj, népfaji speczialitás ? Eszembe jut, t. Ház, egy kis epizód, a párisi kiállítás idejéből. (Halljuk! Halljuk!) A kiállítás területéhez közel egy szomorú alakot pillantottam meg, de viselkedésének, ruházatának formájából szinte láttam, hogy arra a magyar faji bélyeget a természet rásütötte. Megszólítom, ő magyarul felelt. Mit csinál Parisban ? Elmondja a kérdésemre, hogy szegény mesterlegény, a ki előre elküldötte pénzét Parisba, hogy ott azután abból legégetőbb szükségleteit kielégíthesse. Hétszer ment fel párisi közös képviseletünkhöz, hétszer próbált magyarul beszélni és hétszer azt magyarázták meg neki német nyelven, hogy nem értenek ott magyarul. Nessi Pál: Ezen még csodálkozik valaki ? Udvary Ferencz: Ha a katonai kormánynak szüksége van erre a ] 2.549 főnyi többletre, megszerezheti azt más módon is, mert a katonai szervezet egyes részeinek helyesbítésével valószínűleg sikerül a 12.549 embert megszerezni a nélkül, hogy a munkabiró nép sorából kelljen azt besorozni. A véderő-bizottságban ugyanis már szóba került a katonai tiszti szolgák funkcziója. Tegnap ugyan Solymossy Ödön t. barátom ráczáfolt arra, hogy az keresztülvihető lenne, miszerint a katonai tiszti szolgákat, a kik jelenleg, eltekintve a kikéjjzés rövid idejétől, tulajdonképen egyenruhában szolgáló cselédek, a kombattáns hadsereg részére lehetne felhasználni. Azt hiszem, 17.500 a száma a közös hadseregben szolgáló gyalogsági tiszt uraknak. Nessi Pál: Huszonkétezer tiszt van ! Udvary Ferencz: A gyalogságnál 17.000! Már most, ha mindezeknek a szolgáit sikerülne arra a hMatásra vinni, a melyre tulajdonképen szüksége van a hadügyi kormánynak, . . . Gr. Wilczek Frigyes: És a melyre be lettek ! sorozva! 9