Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

60 191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden maguknak a törvényeknek és az ország viszonyainak világos ismerete alapján ledönthetó*. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Vannak, a kik mást hisznek! (Mozgás a baloldalon.) Holló Lajos: Hiszen Magyarország nem nemzetiség. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Magyarország egy önálló állam, a mely Ausztriával paritásos viszonyban van. Magyarország nyelvi és nemzeti követelményeit tehát nemzetiségi igényekkel és követelményekkel összehasonlítani teljes lehetetlenség. Hogy nemzetiségi viszonyaink, nemzetiségeink vannak ? Mely államban nincsenek? Hiszen magyar honpolgárok élnek Szerbiában, Romániában, Ausztriában. Minden államnak megvannak a maga nemzetiségei, és nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy e nemzetiségi viszonyok miként alakultak idáig. Nem felejtjük mi el a magyar faj ellen elkövetett százados vétkeket és mulasztásokat, (Zajos helyeslés balfelöl.) a melyek nemcsak a kipusztitásban és a kiirtásban, de az átoltásban, az idegen fajok kedvezéscben, az idegen fajok betelepítésében és szaporításában vélte ez irányban a hatalmi érdeket szolgálni; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ha mi most vissza akarjuk a tért hódítani e hazában, ha nemzetileg meg akarunk erősödni: ezzel csak azon históriai múltnak hibáját teszszük jóvá, a melyet önvétkünk nélkül követtek el velünk szemben és ezen törekvésünk számára egy hatalmas fegyvert, első sorban a hadszervezetben akarunk teremteni, a melyhez; töméntelen áldozattal járulunk hozzá, a melynek kedvéért anyagilag talán ruináljuk magunkat, melytől tehát megkívánhatjuk, hogy nemzeti erősbödésünk tényezőjéül szolgáljon, hogy erősbödjünk és ne gyöngüljünk általa. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) De talán nem Magyarország nemzetiségi viszonyai, hanem Ausztriának viszonyai azok az akadályok, a melyek a mi jogaink érvényesülését akadályozzák. Ausztriának a viszonyai nem mennek parallel a magyar viszonyokkal. Ausztriában az a két nagy történeti nemzet, a mely ott a németséggel szembeszáll, a cseh és a lengyel, nem azon a nMón áll, a melyen Magyarország nemzetiségei. Azok históriailag régen kialakult nemzetek voltak, tartományi különállásukat mindvégig fentartották Ausztria németségével szemben. Ha tehát ők nemzeti jogokat követelnek a maguk részére, egy bizonyos históriai folyamat alapján, nemzeti erejük felszaporodása alapján követelik; (Helyeslés balfelöl.) de hogy erre Magyarország, most legalább, tápot nem ad, az abból következik, hogy íme most ég és lángol legjobban ez a nemzeti küzdelem Ausztriában, mikor ezek a nagy nemzeti igények Magyarországban elismerve nincsenek és nem érvényesíthetők. Azok megindították a harczot; Csehország a maga nemzeti és nyelvi igazaiért küzd és harczol. Hogyan foly tehát be Magyarország nemzeti jogainak elismerése arra a nemzetiségi küzdelemre, a mely Ausztria bókéjét lenne hMatva az önök felfogása szerint helyreállítani? Az a nemzeti küzdelem én szerintem független a magyar államiság gondolatától. (Ugy van! Ugy van! balfelöl) Igaz, és mondjuk is, hirdetjük is, hogy Magyarország nem lesz kapható a jövőben sem, a mint a midtban nem volt, egy más nemzet nemzeti jogainak eltiprására és konfiskálására. Magyarország volt az, 1848-ban is és 67-ben is, a mely Ausztriának alkotmányos intézményeit, viszonyait garantálta és talán még ma is Magyarország a legnagyobb garancziája annak, hogy ott a parlamentáris viszonyok fenmaradnak. De bármilyen legyen a helyzet, mi minden beavatkozást Ausztria viszonyaira nézve magunktól visszautasítunk és azért nem fogadok el olyan argumentácziót, a mint előttem is hangzott, hogy követeljük meg, hogy Ausztria katonai intézeteiben a magyar nyelv kötelező tanitása megköveteltessék. Ne követeltessék meg. (Ugy van! Ugy van ír a szélsöbaloldalon.) Nem szükséges nekünk az, hogy Ausztria népei előtt gyűlöletesek legyünk. Hát keli minekünk az, hogy az előtt a cseh, lengyel, vagy német tiszt előtt gyűlöletesek legyünk, mert nekik a magyar nyelvet az iskolában tanulniok kell? (Helyeslés balfelöl.) Mi értelme van ennek a nagy asszimilálódási törekvésnek, a melyet t. előttem szóló képviselőtársam hangoztat? Magyarország kell, hogy az ő aspiráczióMal kizárólag az ő határain belül maradj on, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarország nem akarja, hogy átcsapjanak ezek a lángok, amelyek az ő lelkében égnek, Ausztriába is. Elég nehéz a küzdelmünk Magyarország határain belül. Hogy ennek a feladatnak megfelelhessünk, elég férfias a munka, mely' a nemzetre vár. Hogy a mi aspiráczióink addig terjedjenek, hogy Ausztria határain túl is a magyar nyelv zengését hallhassuk, ez a mi aspiráczióinkat, ambicziónkat le nem köti, s ez magában véve is helytelen volna. Nem ebben van, t. képviselőház, én szerintem, nem ezekben az úgynevezett igazságokban rejlenek ezen viszonyok fentartásának titkai. Nem abban az igazságban, hogy a védelmi szervünk nagyobb, ha a mai hadi szervezet fenmarad; nem abban, hogy a nemzetiségi viszonyok felfordulnak, hanem abban, hogy a magyarság pártos és gyenge volt az elmúlt időkben és ezzel a gyenge nemzettel szemben bírták ezeket a viszonyokat fentartani. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A szétzüllött, a felekezeti féltékenykedések által felbontott magyar nemzet kénytelen volt tűrni, hogy ezeket a viszonyokat ellene_ kiaknázzák. És milyen más volt a közvéleménynek kialakulása ez irányban, a mint már az előbb