Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. 61 hMatkoztam rá, a múltban és az elmúlt évtizedekben. A múltban alulról támadt a nemzeti közérzület és a nemzeti közvélemény. Azoknak a leszűrt nagy szervezeteknek az alapján, a melyek a históriából nőttek fel és históriai háttérrel birtak, olyan családok érzelméből került elő, a melyek századokon keresztül hozzá voltak fűződve a nemzet múltjához, a melyekből hősök és vértanuk kerültek ki. Alulról keletkezett ez a nemzeti közvélemény és közérzület, a mely szembe tudott helyezkedni ezekkel az áramlatokkal. Az elmúlt évtizedekben pedig ez a közvélemény felülről nyomódott rá a nemzetre, rányomódott olyan tényezők által, a kiknek a nemzettel való összeforradása sok tekintetben nem oly régi keletű, hogy átszMhatták volna a nemzeti lelkesedésnek azt a masszáját, a melylyel rendelkezni kellene ilyen osztályoknak. Azok odaszegődtek a hatalom szolgálatába, sokszor, hogy egyéni érdekeket elégitsenek ki; azok ezen nemzeti eszmék iránt a kicsinylésnek, a gúnynak, a lenézésnek mindenféle skáláját alkalmazták. És ha ez még nem volt elég, akkor a nagyzási hóbort eszméjét villogtatták meg a nemzet előtt, hogy többet követeljen, hogy nagyobbat merészeljen és ne álljon meg a reális politika azon szilárd alapján, a melyre századokon keresztül helyezkedett a nemzet. És a hatalom is kMette a maga részét ezen közvélemény dirigálásában és a közérzület felkeltésében. Az elvmegtagadásnak példáMal, a hatalom kezelésének önző czélokból való példáMal, a felekezeti érdekek és széthúzások elvetésének vagy legalább is eltűrésének politikájával.. . Rakovszky István: Kijátszásnak! Egymás ellen! Holló Lajos: A nemzeti közérzület megjegeczesedésének akadályozásával tündökölt mindig (Ugy van ! Ugy van !a szélsőbaloldalon.) És ha ezzel szemben mi azt hiszszük, hogy igenis az igazságnak szövétnekét nem ezekben az argumentumokban, de a nemzetnek jó Ítéletében fogjuk feltalálni, akkor elsősorban számítunk az önök hazafiságára is, számítunk arra, hogy az önök lelkületében is feltámad a kötelességnek az az^érzése, a melylyel a nemzet iránt tartoznak. És számítunk a magyar fajnak meggyőződésére, hogy látja azt a faji uralmat, a mely itt veszélyeztetve van, látja azt a küzdelmet, a mely körülöttünk folyik és a mely mindenütt a nemzeti megerősödésnek példáit mutatja, hogy a kishitüségnek, a dermedtségnek, az elaléltságnak eddigi viszonyaiból, helyzetéből kibontakozzék és oda álljon a szuverenitás egyenrangú faktorául. Eszébe, fog jutni Nagy Frigyes mondása: » Meguntam szolgák felett uralkodni.« Eszébe fog jutni, hogy egy nemzet felett még az uralkodás sem bír becscsel, ha a nemzet szolgalelkű, (Élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) és csak akkor bir becsesei, ha a nemzet egyenrangú tényezőiül küzdi fel magát a szuverenitás másik tényezője, a korona mellé. Ha egyenlő magaslaton áll, ha egymást tiszteli jogaibán, szervezetében, akkor a trón és a nemzet az összhangnak, az egymás megértésének igaz útjára tér át. Es csakis ezen esetben lehetséges a nemzeti boldogulásnak és a trón biztosításának alapját megvetni. Az az ut, a melyet önök követnek ezen javaslatnál és azon katonai szervezetnél, a mely ma fennáll, messze vezet ettől. Ez nem nyújtja a nemzet biztonságát, ez kételyeket támaszt, hogy ennyi áldozat mellett is meg vagyunk-e védve, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) el vagyunk-e látva azokkal a szervekkel, a melyekkel képesek vagyunk megküzdeni a világ nagy versenyében. Önök maguk rontják le bizalmunkat azáltal, mikor azt mondják, hogy ennyi áldozat mellett az ország még nincsen felszerelve és nincs szervezve, hadiereje nincs ellátva a szükségesekkel. És ekkor mi azt mondjuk: nincs más megoldás hátra, mint ezzel a rendszerrel való teljes, tökéletes, végleges szakítás. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az előítéleteknek, a makacskodásnak legyen vége. Nem lehet a százados családi hagyományokból, tradicziókból a császárváros kényelme, szűk látköre szempontjából trónok és nemzetek viszonyait mérlegelni. Az kis látkör, uraim, annak alapján nem lebet végleges megoldásokat keresni. A nemzetnek lélektani alapjaira kell helyezkednünk, azokat az igazi okokat kell keresnünk, a melyek ez irányban a megoldást és a végleges eredményt előidézik. (Helyeslés bal felől.) Ezek alapján én nem járulok hozzá a szőnyegen lévő javaslathoz, (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és a szél söbalold álon.) hanem bátorkodom a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): Határozati javaslat. Ausztria és Magyarországnak a pragmatika szankezióban megállapított együttes birtoklásából és kölcsönös védelmi kötelezettségéből nem folyik az, hogy ezt a kötelezettséget közös hadügyi szervezet által teljesítsük, a mely idegen nyelvével, jelvényével, zászlajával, szellemével, mMelődési eszközeMel kizárja a magyar nemzetnek oly gazdag és fényes múlttal dicsekvő ősi, hadi és katonai erényeinek érvényesülését. Mely közös szervezet nem felel meg régi törvényeinkből folyó nemzeti követelményeinknek, nem felel meg az általános hadkötelezettség állami feltételeinek és a modern hadtudomány, az európai hadrendszer és szervezet technikai, s taktikai szabályainak és követelményeinek sem képezi egyedüli és kizárólagos feltételét. Ellenkezőleg a két államnak egymástól való teljes függetlensége megköveteli, hogy mindkét állam haderejét a legfőbb hadúr vezénylete alatt önálló alapokon szervezze. E szerint tehát csakis az önálló magyar hadsereg az, a mely ugy az ország állami függetlenségének, mint a trón és a nemzet biztonsága iránt