Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. 59 bizonyára ép ugy elismeri, mint én, hogy az országnak erőforrásai a mezőgazdaságból erednek. Itt az ipari és kereskedelmi fejlettség, sajnos, oly csekély, hogy ez alig megy másra, mint a mezőgazdaság által kMánt eszközök kielégítésére és beszerzésére. És ha a t. miniszter ur nézi a termelésnek eredményeit, a melyeket az országnak a mezőgazdasága nyújt: hát lehetőnek tartja-e azt, hogy ebből az évenkinti termelési értékből a felét elfoglalja a hadügyi kiadások összege? És vessünk számot azzal, hogyha mindaz az ékes, diszes rónaság, a mely elterül az országban, minden magját, és minden t-ermését odaadná felerészben, az a költség, a mely a hadügyi költségekre szükséges, 19 millió koronával haladná meg ezt az összeget is, azt t. i., a melyet az ország összes mezőgazdasági terményeiből bevesz, — természetesen csak felerészben, — mert csak a felerész vehető számításba, mint az előállítási költségen felül fenmaradó összeg. Ezek az adatok mezőgazdaságunk ruinált helyzetében megmutatják a határokat, megmutatják, hogy ne tovább, ellenkezőleg, le erről a veszedelmes lejtőről, és vissza oda, a hol az ország rugalmas erejét visszanyeri. (Tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen, ha kimerítjük az ország erőforrásait, ha csak a hadi fejlettségre fektetjük a fősúlyt, akkor ugy járunk, mint az osztrák ármádia a nápolyi expediczió alkalmával, mely eljutott Rómáig, de ott elfogyott a pénze, ugy, hogy csak Niebuhr porosz követ személyes kezessége mellett volt képes ideiglenes kölcsönöket felvenni és az expedicziót folytatni. (Derültség.) Lehetetlenség a nemzet erőforrásait enerválni béke idejében való katonai szolgáltatásokra, mert a veszélyek idői csak később következnek el, és akkor meg kell lenniök azoknak a tartalékoknak, a melyekhez szükség esetén nyúlni kell. (Elénk tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem akarok messzebbmenő fejtegetésekbe bocsátkozni; csak kijelentem, hogy arra fektetném a fősúlyt, hogy beismertessék, miszerint a kaszárnyaképzésnek az a rendszere, a mely ma fennáll, az r ország védelmi czéljaMal meg nem egyezik. (Élénk tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez elvonja 3 éven keresztül a termelő tőkétől a munkáskezet; ez azzal a kaszárnyaképzéssel, a sok mellékes dologgal, a czifrasággal, a parádéval, a defilékkel, az idegen vezényszók betanulásával elvesztegeti az időt. Az a kitanitás, a melyet előttem szóló képviselőtársam az abrakos-tarisznyától kezdve minden létánián végigvitt, mind német nyelven történik, és azt mutatja, hogy az a kaszárnyaképzés, a melyet eddig követtünk, teljesen helytelen. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagy tévedés! Szántszándékos tévedés! Holló Lajos: És ez a kaszárnyaképzés nem adja meg azt a legfőbb követelményt, a melyet a katonától kívánnunk kell, hogy t. i. lőfegyverével a lehető legjobban tudjon bánni, mert épen a sok mellékes dolog miatt ebben a rendszerben a lövési kéj^esség kifejtésére nem lehet elég súlyt fektetni. (Elénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, mihamar át kell térni a katonaképzésre nézve bizonyos mértékben a népies felfogásra, hogy azt az állampolgárt minél kevésbbé vonjuk el élethMatásától. Ifjúságának idejétől kezdve otthon, szülőhelyén, téli időben, a mikor legkevésbbé akadályozza munkája, a lőképzés egész fokozatán keresztül kell vinni, hogy lövési képességet, mozdulatot, testgyakorlást, szóval mindent elsajátítson, hogy mire a kaszárnyába kerül, lehetőleg kész anyag álljon ott rendelkezésre, ós ott rövid idő alatt, leszállított szolgálati idő mellett a tüzetes begyakorlás lehetővé tegye azt, hogy azokat a megtakarításokat elérjük, a melyek lehetővé teszik a felszerelések terén azon összegek beszerzését, a melyektől elzárkózni nem lehet. Itten Szemere Miklós t. képviselőtársam a múlt esztendőben mutatott rá, hogy azok a nagy ideák, a melyeket a népies képzés bevezetésénél felemiitünk, nem elérhetetlenek, hanem vannak államok, igy Svájcz, Szerbia és mások, a melyek behozzák azt, hogy a nép a lövésben magát teljesen begyakorolja, fegyverekkel látják el, s az előképzés minden fokán végigvezetik. Ezek tehát mint előzmények más államokban már megvannak; ettől a mi hadseregünknek sem lehet elzárkózni és keresni kell az alapot arra, hogy az országot e részben is kedvezőbb helyzetbe juttassuk. De, t, képviselőház, nem időzöm tovább e kérdésnél, (Halljuk! Halljuk!) hanem még mielőtt befejezném beszédemet, számot kell vetnem egy nagy ellenvetéssel, a mely arra vonatkozik, hogy a nemzet jogainak és a nemzet kívánalmainak a hadszervezet terén azért nem lehet érvényt szerezni, mert a nemzetiségi viszonyok útját állják annak, hogy az állam jogai nyelvi és más tekintetekben érvényesülhessenek. Az a különböző széthúzó néptöredék és nemzetiségi töredék kell, hogy egy nagy vasabroncscsal legyen összetartva, a melyet a hadsereg nyelvében, szervezetében vélnek feltalálhatni. Hát én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a magyar politikai világban keveset, vagy senkit sem lehet találni aktM politikust, a ki az Ausztriával való öszszeférhetetlenségnek igazi, bevallott politikai hMője lenne. De ha azt az ideát terjesztik Magyarországon, ha azt propagálják, hogy Magyarország nemzeti jogainak érvényesülése nem lehetséges Ausztria nemzetiségi viszonyai miatt, ugy ez képes a nemzetet odavinni, hogy akkor inkább az Ausztriától való elszakadást propagálja, mintsem hogy a nemzeti jogairól való lemondását fogadja el. (Elénk tetszés és helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez egy hamis tan, hogy ez meg nem áll, hogy ez