Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

58 191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. Holló Lajos: Ezek a jogok, t. képviselőház, a nemzet örök jogaiból folytak és át lettek adva a 67-iki törvényekben, mint a hadsereg vezényletére és vezérletére vonatkazó rendelkezések, ő Felségének, a hadúrnak. De ezek a rendelkezések a törvény értelmében a magyar királynak engedtettek át. A szuppoziczió csak az lehetett a törvénynél és a törvényhozásnál, hogy a magyar király az ő királyi jogaiból folyó intézkedéseket tesz meg, és ezen juris reservatákat gyakorolja a magyar királyi korona jogai alapján, nem pedig az osztrák császár jogai alapján. És azok a törvények is, a melyeket önök tiszteletben tartanak és mi is tiszteletben tartunk, mint az ország törvényeit — ha megváltoztatásukra törekszünk is — ezek a törvények is kimondják azt, hogy Magyarország és Ausztria a teljes paritás alapján áll, hogy a két állam egyenrangú intézményeiben és szervezetében. És • én az önök lelkiismeretéhez fordulok, t. képviselőház, az önök lelkiismeretéhez, a kik a 67-iki törvényeket oly magas polczra helyezik : látják-e ezen törvénynek intézkedéseit, belevMe a hadseregbe, látják-e, hogy a magyar korona viselője az ő jogát a magyar törvények alapján gyakorolja, látják-e, hogy a dualizmus és a két államnak teljes paritása keresztül van vMe, midőn ez a hadsereg vezényszavában, tisztjeinek szellemében, nyelvében, jellemében, jelvényeiben mind megtagadása az államnak, és idegen állami jelvényeknek rákényszeritése. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez, t. képviselőház, az a követelmény, *a melyet a nemzet jogai szempontjából felállítunk és a melyhez hozzáfűzöm — csak pár szóval még — a magyar hadseregnek a magyar alkotmányra való felesketését és a magyar hadseregnek Magyarországon való elhelyezését. Ezek azok a követelmények, a melyeket nemzeti szempontból a ma fennálló törvények alapján is fel kell állitanunk, ha itten katonai követeléseket tárgyalni akarunk és katonai kívánságokra az országtól bármily összeget megszavaztatni kérünk. De áttérek még egy-két kérdésre, a melyet főleg az országnak teherviselése szempontjából és az ország hadseregének biztonsága szempontjából kell felállítanunk. Mindig azt halljuk, — én emlékezem, még gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur talán a múlt évi újévi beszédében mondotta. — hogy a katonai terheket arányba kell hozni az ország teherviselési képességével. Ez annyira frázis lett, hogy minden előadónak, minden miniszternek, minden jelentésben a terhek az ország teherviselési képességével mindig arányban állottak. TJgy látszik, hogy ez a teherviselési képesség mindig elmegy addig a határig, a meddig azok az összegek szólnak. Ha ez az összeg kevesebb volna, akkor a teherviselési képesség is kisebb volna, ha nagyobbak a követelmények, akkor a teherviselési képesség is tovább terjed. Ezek azonban mind frázisok; ezekkel szemben a tényeket, az összegeket, a számokat kell vizsgálni, ha az ország teherviselési képességét r

meg akarjuk ismerni. Én nagyon kevés számra leszek bátor hMatkozni. A mit katonai terhekként ma az országtól rendes összegben kMannak, az itteni összeállítás szerint a közös hadi szervezetben a kirótt 361 millióból 126 millió az, a mi az országra esik. Ehhez hozzávéve az ország honvédelmi kiadásait, 39 milliót, — mindenütt leszámítva a saját bevételeket — 165 millió korona az évenkinti rendes összeg, a mely a minimális katonai terheknek csak Magyarországon megfelel. Én nem tudom, t. képviselőház, hogy ezt a hadügyi kormányzat soknak találja-e vagy kevésnek, vagy az ország teherviselési képességével arányban levőnek. Ez a 165 millió abszolúte, magában is nagy, de azonkívül hozzájönnek évenkint azok a sokszor elrejtve és titokban csinált más költekezések, a melyekhez ismét milliókkal járulunk. íme ismét jön 200 millió korona rendkívüli költség, a melyből a ránk eső részt fedeznünk kell! De mérjük a katonai terhek nagyságát azokhoz a dolgokhoz, a melyek megmutatják a képét annak, hogy azok milyen arányban állanak a nemzetnek vagyoni helyzetéhez és azokhoz az áldozatokhoz, a melyeket más téren magára bir vállalni. És akkor majd látjuk, hogy ez a szám folyton nő, mint a lavina és olyan magas lesz, hogy a nemzet azt el nem bírja. (Egy hang a szélsobaloldalon : Ki sem lehet mondani!) Hasonlítsuk e terhet azokhoz a terhekhez, a melyeket az ország többi szükségleteire vállalunk, tehát a produktív kiadásokhoz; mert a katonai kiadások legnagyobb részt improduktív jellegűek. Produktív kiadások azok, a melyeket az ország az ő kultúrájára, az ő földmMelési, ipari, kereskedelmi és más czéljaira fordíthat. Ezek az összehasonlítások pedig azt mutatják,' t. képviselőház, hogy a mit hadügyi kiadásokra igénybe vesz az ország részére a katonai kormányzat, az felülhaladja mindazokat az összegeket, a melyeket az ország együttvéve a kulturális, a földmMelési, ipari és kereskedelmi czéljaira fordít. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A felsorolt valamennyi tárczának költsége 26 millió koronával kevesebb, mint magának a hadügyi tárczának a költsége. És e többi tárczának nem azért nem adunk többet, mert elegendőképen már el vannak látva, hanem nem adjuk meg azért, mert nem birjuk. Nem tudjuk ellátni az országot kellő számú népiskolákkal, hogy a nép legalább az elemi oktatásban részesüljön, nem tudjuk ellátni a beligazgatást azokkal a szervekkel, a melyekkel rendet lehetne csinálni az államban. Nem birjuk, mert nincs meg a rendelkezésre álló összeg. De a hadügyi terhekben már elmentünk azon határokig, a melyek a teherviselési képességet felülmúlják. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És talán még egy mértéket lehetne alkal1 mázni ennek a megítélésénél, A miniszter ur