Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. 53 a melyben gondolatuk mozog. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mi az ő első felfogásuk, t. képviselőház? Azt mondják: legfőbb érdekünk, hogj uralkodónknak felfogását és érzelmeit tiszteletben tartsuk; legfőbb érdekünk, hogy midőn ő a hadszervezetnek mai formácziójához ragaszkodik, ok nélkül ne bontsuk meg azt a köteléket, a mely a nemzet és az uralkodó közt van, ne sértsük az ő érzelmeit, hanem tartsuk azokat tiszteletben. Én azonban azt hiszem, hogyha a legkomolyabb meggyőződéssel vagyunk is eltelve az iránt — a mint hogy én el vagyok telve, — hogy a dinasztiának és az országnak egymás iránt a legteljesebb rokonszenvvel, hogy a jövő iránt és az egymáshoz való füzó'dés iránt a legnagyobb bizalommal kell viseltetnie, mégis az előítéletek tiszteletben tartásánál mindig két határt ismerek és tudok. Az egyik magának a nemzetnek a nagy érdeke, a másik pedig magának a dinasztiának az érdeke. Rakovszky István: Nagyon szép! Nem szabad a nemzetet lenyűgözni! Holló Lajos: A nemzetnek érdeke, t. képviselőház, akkor, a midőn mi itten körül vagyunk véve idegen fajokkal, a melyeknek nyúlványai bejönnek hozzánk és helyet foglalnak határainkon belül, a midőo ebben a korban a faji érzés lángol az emberekben, és ennek delejes árama áthatja az ország határait, ezzel szemben a nemzet az ő ellenható erejét csak ugy birja érvényesíteni, ha állami presztízsét fenn tudja tartani, ha nemzet elsősorban, vissza tudja utasítani azokat a ható erőket, a melyek kívülről épen az idegen fajok uralma révén hozzájutnak. Ha pedig nekem tiszteletben kell tartanom az uralkodóm érzelmeit és azt látom, hogy vagy előítéletet kell nála lerontanom, vagy pedig azt az állami és nemzeti presztízsét kell eldobnom, a melyre a mi nemzeti megerősödésünk alapíttatott, akkor tisztelettel bár, de inkább azon előítéletet rombolom le. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ne méltóztassanak azonban elhinni, hogy a dinasztiáoak érdeke a mai helyzetnek az erőszakolása ebben az országbaD, (Felkiáltások a baloldalon: Nem is érdeke!) mert a dinasztiának nem érdeke az, hogy egy másik nagy katonai német állam keletkezzék, (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) a dinasztiának nem az érdeke, hogy medret ásson itt a német kultúra számára és felkeltse azokat a jogosulatlan aspirácziókat és vágyakat, a melyek oly merész szárnyakat ölöknek, hogy a tudós és nemtudós agyvelő azzal tömik meg a német közvéleményt, hogy kár elmenni a Missisippi torkolatáig, midőn itt a Habsburg-ház államainak tág tere és rónái szolgálnak és kínálkoznak ezen aspirácziók megvalósítására. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Midőn pedig a dinasztia ezt látja, nem volna neki szabad Mirabeaunak azt a tanítását követni, hogy a Capitoliumtól a tarpéji sziklákig csak egy lépés van. Nem volna szabad elfelejtenie, hogy midőn ő ássa a német kultúrának a medrét, ha ez a szakadék nagy lesz, nagyon könnyen a dinasztiának biztonságát fogja megdönteni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A Habsburg-dinasztiának igaz érdeke az, hogy szembeszálljon a német invázióval. Ma nem az az érdeke, hogy a németnek legyen előharczosa; ma az az érdeke, hogy hátteret kapjon a nemzeteknek nemzeti érzelmeiben és ragaszkodásában, hogy az összeköttetést az ország és népe és a dinasztia között minél erősebb alapokra helyezze. (Tetszés a szélsobaloldalon.) És ha valakinek sovén-nek kellene lennie és nemzeti enthusiasmussal kellene eltelve lennie, akkor ép a Habsburg-háznak kellene ezekkel eltelve lennie. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Aztán ki mondja meg ezeket, ki bontsa meg, ki rontsa le a dinasztiának előítéletét ? Lehetnek egyesek, a kik hazafias meggyőződéssel vannak eltelve; egyeseknek ereje azonban a dinasztiával és a trónnal szemben mindig gyenge. Nem lehet tehát másnak, mint magának a nemzetnek, a mely mindig erős, a nemzetnek, a mely hizelkedésekhez nincsen szokva, a nemzetnek, a melynek nem szabad hamis utakon járnia, a nemzetnek, a melynek a bizonytalan jövő elé nem lehet kétkedéssel, nem lehet csüggedéssel, hanem mindig csak a világosságnak, a biztos haladásnak utján mennie. Ha ezen érzékenység, a dinasztia érzelmeinek és felfogásának tiszteletben tartása komoly lelkekben él, felhívom ugyanazon jóhiszemű lelkeket, hogy fontolják meg azt, a inirel a dinasztiának távolabbi érdeke és az országnak érdeke iránt tartoznak. (Tetszés bal felől.) A másik szempont, a melyet szintén nagy plauzibilitással méltóztatnak védelmezni, hogy mennyMel több erő rejlik épen Magyarországnak exponált helyzetében az ő területi integritásának védelmére, ha nem kizárólag a maga hadi erejére támaszkodhatik. hanem támaszkodhatik arra a nagy haderőre, a mely itt ebben a közös szervezetben van. Ebben azonban egy nagy falláczia van, mert erő rejlik az Ausztriával való államszövetségben, erő rejlik abban, hogy a hadúrnak vezénylete alatt a két állam hadereje védelmezi meg egymást a kölcsönös méltányosság alapján és a jogok kölcsönös tiszteletben tartásával, erő rejlik abban, a melyet én nem vonok kétségbe, hogy ez a hadsereg a fegyelmezettség és a kiképzettség magas fokán áll, erő rejlik abban, hogy ez a felszerelésnek minél nagyobb és minél tökéletesebb mértékével legyen ellátva, de mondják meg őszintén azok, a kik ezt az erőt keresik az ország javára, erőt találhatnak-e a közös hadszervezetben, a melyben a disharmóniának, visszavonásnak magvai és csirái oly erősen vannak elhelyezve, mint a közös hadseregben, . . .• Kecskeméthy Ferencz: Fejérvárynak nagy része van abban! Holló Lajos: . . . a hol vezetők és vezetettek