Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

54 Í91. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. közt az érzelmeknek, a gondolkodásnak, a nevelésnek, a múlthoz való ragaszkodásnak ily óriási nagy választóvonala és választófala áll, a mikor épen kétségek esetében, a hol a fegyvertényeket csak csekély jelentó'ségü dolgok döntik el, épen ilyen kényes esetekben az összemüködés, egymás támogatása és segítése épen ezen disszonanczia miatt fog megszűnni és e miatt fog talán a hadsereg olyan tények elé állíttatni, a melyek az országra végzetesek lehetnek. Hogyan lehet megmagyarázni az erő szempontjából, hogy mig minden ország a legnagyobb erőt a hadseregben a nemzeti érzelemnek istápolására fordítja, midőn attól várja azokat a hősies önfeláldozásokat és példákat, a melyek legyűrik és legyőzik a nélkülözéseket és küzdelmeket, a melyek csakugyan legendahősökké alakítják az egyszerű lelkű embereket, ezt a magyar haderő keheléből kiűzik és kikergetik és ezzel akarják az erősségét a hadszervezetnek biztosítani. Nem, t. képviselőház, a mi meggyőződésünk az, hogy mielőtt idejönnek és jöhetnek kérelemmel, a melyek a nemzetet anyagi terhekkel sújtják, akkor azokat az önként kínálkozó, ingyen előálló előnyöket, a melyek a nemzeti szervezetnek erősségét képezik, elsősorban a nemzetnek kellene nyujtaniok, hogy tőle viszontszolgálatot kaphassanak. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Én bámulom — igazán szólva — azon sok előítélet mellett, a melylyel a hadsereg vezetősége talán fel van szerelve és el van látva, de mégis mindannyian tudjuk, hogy bár a gavallér és honét gondolkodásnak egész helyes tipusait képezik, mégis ezzel a gavallér gondolkodással megegyeztethetőnek találják azt, hogy idejönnek a nemzethez kérni, ahhoz a nemzethez, a melynek kívánalmait megtagadják? (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az a kéz, a mely itt ki van terjesztve, egyúttal tiltólag, egyúttal elutasítókig nyilatkozik meg velünk szemben, a midőn jogaink érvényesítéséről van szó. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezért azonban én magunkat okolom, okolom a mi viszonyainkat három és fél évtizeden keresztül! (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A magyar nemzet nem is volt mindig ilyen; a magyar nemzeti törvényhozás múltja épen ellenkező példákat mutat fel. Ez a négy évtized degenerálódott, de ha csak annak előtte négy évtizeddel megyünk vissza, az országgyűlési küzdelmek férfias példája, az ellenállásnak SZÍVÓS, lelkes kitartása tárul szemünk elé. (Elénk tetszés a bal- és a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mások voltak akkor a viszonyok! (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Es a miniszterek is!) Kubik Béla: Férfiak voltak azok! Krasznay Ferencz: Nem kreatúrák! Holló Lajos: Ismétlem, hogy a históriai előzményekre nem akarok egyáltalán kiterjeszkedni, de egyet ennél a dolognál, minthogy némileg parallel és analóg a mi mostani viszonyainkhoz, az 1825-iki országgyűlés történetéből el kell mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Ott ugyancsak katonai követelésekről volt szó és az akkori viszonyoknak megfelelően a kormány 12 millió korona megszavazását kérte az országgyűléstől. Az országgyűlés komoly tárgyalása mellett, az anyagi viszonyok mérlegelésével négy milliót ajánlott meg a kormány részére. Akkor jött a puhitásnak, a fenyegetésnek, a terrorizmusnak minden eszköze, a melyet az országgyűlés ellen kifejtettek. Nem engedték haza az országgyűlést, nehogy ezeket a téveszméket, ezeket az izgató eszméket az ország népeihez szétvigye. Kimondotta a kormány, hogy mindaddig együtt kell lennie az országgyűlésnek, a mig ezek a követelések megszavazva nincsenek; előállott a kormány és azt mondta: » Karok és Rendek! Ti nem veszitek figyelembe, hogy itt van a császár és király, a ki atyai gondossággal viselte mindig az ő országának, hű magyar népének gondját. íme, megöregedett, élete alkonyán áll. Azt várja-e Hűségtektől, hogy midőn az ország érdekében hozzátok folyamodik, hogy segítsétek meg a haderő teljességében, akkor ti mereven elutasítjátok t és atyai szMét hozzátok idegenné tegyétek ?« És ezzel a felhívással szemben a Rendeknek a válasza ez volt: (Halljuk! Halljuk!) Hűséggel gondolunk Felséges királyunk atyai jóságára, de az ország anyagi helyzetét figyelembe véve, ezeket a kívánalmakat ismételten csak meg kell tagadni. (Elénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) 0 Felségének a kormánya nem gondolta azt meg, hogy midőn ezeket a kívánalmakat idehozta a nemzet elé, egyúttal gondoskodnia kellett volna arról is, hogy e nemzet anyagi forrásai is szaporodjanak. (Élénk tetszés a bal- és a szélsobaloldalon.) 0 Felségének kormánya azt tette lehetővé, hogy az ország belterményei elértéktelenedjenek azon drága vámok miatt, a melyek az ország terményei elől a külföldi piaczokat elzárják; ő Felsége kormánya azt tette lehetővé, hogy a belső tág kapunyitás mellett Magyarország ipari fejlődése és gazdagodása elmaradjon, az osztrák ipari fejlettség mellett. Mindez benne van azokban a feliratokban, és a midőn hatodszor is megtagadta az országgyűlés és már-már kenyértörésre került a dolog, akkor vált lehetővé, hogy 395.000 frt elfogadása mellett az országgyűlés békén eloszolhassák és az ország jogai megóvassanak. Méltóztassanak megnézni az ezután következő évtizedeket, a 30-as éveket, 1835-öt, 1840-et, az országgyűlés akkori küzdelmeit a nemzet nyelvéért, jogaiért, minden téren, mig végre ezek a küzdelmek befejezésüket nyerik abban a nagy epochában, a mely 1848-ban az egyéni szabadságnak és az alkotmányos biztosítékoknak magna chartáját állította fel! Micsoda hős korszaka az ellenállásnak, milyen tüneményes példája a küzdelemnek ahhoz a korszakhoz