Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

52 191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azon meggyőződésben élek, hogy az a pillanat, a melyben ezen javaslatok tárgyalását a képviselőház megkezdte, az ország jogaira nézve históriai jelentőségű; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert először lehet látni, hogy a nemzet közérzülete erélyesen szembe száll azokkal a katonai követelésekkel, melyekkel szemben eddig elmulasztották a nemzet óhajait és kívánalmait képviselni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kínálkozó alkalom ez a magyar politikusnak, hogy ezt a kérdést rekriminácziókkal és szenvedélyekkel teljes alapon kezelje, én azonban legalább a magam részéről ezt az utat nem szándékozom követni, mert őszintén és tiszta lélekkel inkább óhajtanám keresni a kibontakozás útját, mint vizsgálni a szenvedéseknek azon sorozatát, a melyekből a mai helyzet állott elő, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert csekély értékkel bir ezen historikus tanulmányokban azokra az alaptörvényekre reámutatni, a melyekkel Magyarország jogait a hadszervezetben megóvták, a melyeket több oldalról, de egy alkalommal épen gr. Apponnyi Albert t. képviselőtársam részéről a legpreczizebb összeállításban hallottam, a melyek fényesen mutatják, hogy ezekkel a históriai múltból és törvényhozási alkotásokból is teljes mórtékben lehet derMálni a nemzetnek jogát a hadszervezet felett. (Ugy van! balfelöl.) Én azonban ettől is tartózkodom ez alkalommal, mert sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy bármily erősen rakja is le a nemzet alkotmányában, Oorpus Jurisában ezeket a törvényeket, az életben mindig annyi értéke van ezeknek, a mekkorát a nemzet óleíösztöne, szívóssága és ragaszkodása azoknak biztosit és hogy oly államokban, a melyek egy idegen nemzetnek hatalmi rayonjába kerültek, a súly mindig az eró'arányokon fordul meg. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A milyen erővel bir egy idegen hatalom egy másik államra hatni, hogy az ő nyelvi, művelődési, hatalmi típusait reá nyomja egy másik államnak szervezetére és intézményére, oly mértékben rakodnak le ezek és nyomulnak be a nemzet őserejébe, a melylyel örökös harczban állanak. (Tetszés balfelöl.) De a mint azon idegen államnak ható ereje gyengül és halványodik, akár kodifikálva van az a nemzeti ősjog, akár nincs, előtör és átviszi uralmát azokra az intézményekre, a melyek nemzeti létét képezik. Két nagy parallel futó ilyen erőváltozást lehet ma látni, a melyek részint a keleti határszélről, részint pedig a nyugati határról vonulnak át. Mindkét támadás, a mely minket ért, egész államunk területóig, országunk belsejéig hatolt. Azonban a keleti hatalomnak nyomása már a múlt századokban kezd tért veszíteni, már ekkor kezd mindig hátrább és hátrább vonulni. Ezen visszavonulás nyomán pedig a nemzetek bontakoznak ki az ő egyéniségükben, függetlenségükben és a hol annak előtte hódított területek voltak, ott szabad, független államok keletkeztek. (Tetszés balfelöl.) Ugyanez a parallel visszavonulás és erőváltozási arány van meg azon nyugati nyomással szemben, a mely szintén behatol egész államunk belterületére. Ausztriának, az osztrák császárságnak, hatalmi arányai ma már megváltoztak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ma már nem áll Ausztria háta megett az a nagy német katonai erő, az a nagy német állami hozzátartozás, a mely megadta neki az erőtartalékot, a mely övezte őt a hatalomnak azon glóriájával, a melylyel behatolhatott hazánkba és más nemzetek közé, hogy saját intézményeit és nyugati kultúráját reájuk oktrojálja. Saját erőviszonyaink és az osztrák császári hatalomnak erőarányai ma már oly mórtékben sülyedtek és annyira elhalaványodtak, hogy matematikai bizonyossággal meg lebet állapítani, hogy ennek eddigi intézményeit többé ezen területeken fentartani nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi áll ma az osztrák hatalom háta mögött? Ha csak Ausztriának magának népeit is veszszük, nem is az egész osztrák állam, nem is az egész osztrák nemzet. Alig 9 milliónyi az a németség, a mely mint ilyen háttérül szolgálhat a császári hatalomnak. De ezzel szemben áll Ausztriának magának 15 milliónyi más népe és szemben áll Magyarországnak históriailag összefűzött ] 9 milliónyi népe, a melylyel szemben az a német hatalom többé az ő expanzív, az ő ható erejét nem képes érvényesíteni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) E mellett változott az osztrák császári hatalomnak katonai tartozéka is. Az a régi zsoldos haderő, a melyre a császári hatalom eddig támaszkodott, átváltozott nemzeti haderővé. Az a szuronyoknak nagy tömege, a melyre a császári hatalom talán még ma is véli felállíthatni a maga piedesztálját, emberek kezében van, a kik szívvel, nemzeti érzéssel vannak megáldva és csak egy pillanat kell, hogy ez megmozduljon és a császári hatalom összes piedesztáljai ledőljenek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bámulatos, hogy midőn az erőarányok e szerint annyira megváltoztak, Magyarországon a közéletben eltelt három és fél évtized a nélkül, hogy a nemzetnek közakarata találkozott volna abban a gondolatban, hogy előnyomuljanak azon a téren, hogy a nemzetnek jogai és kívánalmai a császári hatalomnak régi nyomásával és kívánalmaMal szemben érvényesüljenek. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Ha ennek okait keresem, hát igaz, abban is van, a mit Rakovszky István t. képviselőtársam is mondott, hogy degenerálódott a magyar parlament, hogy az ellenállási erejét elvesztette. Ámde nemcsak ebben van. Ha mélyére megyünk azon gondolatoknak, a melyek a lelkekben gyökereznek, lehet látni, hogy jóhiszemű, komoly politikusok át vannak hatva ennek a mai helyzetnek az országra nézve helyes és áldásos voltától. (HalljnJc! Halljulc!) És ha látom az ő gondolkozásukat, az ő érveiket, egyúttal látom azt a téves irányt is,