Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. 51 de viszont, ha a hadügyi kormány igazságos elbánásban részesít bennünket, ezeknek az összegeknek legnagyobb része visszatérül. Mert más az, a mi tönkre teszi a szegény népet: tönkre teszi a lábra kapott nagyzás, a szegény nép zsarolása, a drága igazságszolgáltatás, a sok pereskedés, a pálinka . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Én is figyelemmel hallgatom meg minden képviselőtársamat, legyenek tehát szívesek engem is meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Tönkre teszi sok más egyéb, az, hogy nem gyámkodunk eléggé felette, mert gyámságra sok tekintetben van szüksége. És én igazat adok a néppártnak abban, hogy gondoskodni kell arról, hogy a kenyérkereső atya vasárnap és hétfőn ne pazarolhassa el az egész heti keresményét. (Helyeslés balról.) Ilyen dolgok teszik tönkre a népet, nem a katona, a ki hMatva van hazájáért szolgálni. Endrey Gyula: A pálinka-törvényeket tessék megreformálni! B. Solymossy Ödön: T. ház! Erre is természetesen mindjárt azt fogják mondani, hogy talán azért is szükséges tartani a katonaságot; midőn azt állítom, hogy azzal a határozott igazsággal is számolni kell, hogy épen Magyarországon, a hol az intelligenczia kint a köznépnél meglehetős alacsony fokon áll, különösen a nemzetiségi vidékeken — nem beszélek én a dunántúli vidékekről — tessék elhinni, hogy a katonai szolgálat igen jó leczke, nevelőintézet azoknak, mert ott lesznek emberré, mert ott a rendes fegyelem által megtanulnak tisztességet, fegyelmet és engedelmességet és azon rendes életmód mellett a sápadtan bevonuló ujonczból piros-pozsgás ember lesz. (Nagy zaj- a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Tessék a szónokot meghallgatni! Ez a diskusszió abéczéje. Endrey Gyula: Hisz mi nem mondjuk, hogy ne legyen katonaság! Csak a katonaság szelleme ellen van kifogásunk! B. Solymossy Ödön: Méltóztassanak megfontolni, hogy hány ezer és ezer ember épen annak köszönheti kint a magánéletben a jó kenyérkeresetet és boldogulását, hogy megtanult, magyarul mondva, mórest a katonaságnál. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Teljesen osztozom a tekintetben a t. függetlenségi párttal és mondottam is azt, hogy a kis gyermekek, a kiket katonatisztté nevelnek, már az alosztályokban tanulják a magyar nyelvet. Azt azonban nem kívánhatjuk, hogy az egész hadsereg osztrák része is olyan magyar szellemű legyen, mint mi. Hogy azonban a magyar tisztek olyanok, arról jót állok. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De azt nem lehet mondani, hogy ha valaki egyszer a császáriaknál szolgál, az egyszerre a Gesammtmonarchiáirt és mindig a Kaiserért él és nem ismer többé magyar nemzetet. Azért annak a szMe olyan magyar, mint a mienk. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Solymossy Ödön: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én azt tartom, hogy épen a törvényhozásnak kötelessége elsősorban hazánk biztos védelméről gondoskodni. De viszont kötelesség ugy itt a házban, mint e házon kívül lépten-nyomon őrködni a felett, hogy épen azok részesüljenek védelemben mindenféle bántalommal szemben, — jöjjön az bármely oldalról, bárki részéről — a kik leginkább vannak hMatva anyagi és véradóval szolgálni, hogy így nagyobb anyagi és erkölcsi erőnek örvendjenek, mert csak akkor fognak hazájuknak eleget tenni és csak akkor fogunk tudni mi is egy virágzó, erős országot, erős nemzettel megvédeni. Azt tartom ugyanis, hogy a kulturális, közgazdasági fejlődés védelmének a fegyveres erő intenzMitási fokával, az anyagi erővel harmóniában kell állania, mert akkor hiába csinálunk 200 millió koronával befektetéseket, hiába építünk hidakat, muzeumokat, palotákat és nem tudom én miket, ha az egyeseknek anyagi helyzete zilált. De viszont hiába akarjuk országunk felvirágzását előmozdítani, ha nem gondoskodunk arról, hogy a virágzásnak indult országot azután meg is tudjuk védeni. De, t. ház! Midőn most már befejezem beszédemet (Bálijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) — méltóztatnak nevetni és haragudni!? (Egy hang a szélsőbal-oldalon: Dehogy!) — azon reményben, hogy ezen törvényjavaslatban megtaláljuk rekompenzáczió gyanánt azt, hogy egyes tekintetekben nemzeti kMánataink is érvényesülnek, azonkívül, hogy ezáltal azon rideg, szigorú elbánás, melyben sok folyamodó részesült, midőn méltányos okokból szabadságolásukat kérték, a létszámi mizériák megszűnte folytán szintén meg fog szűnni és egy szabatosabb elbírálás fog bekövetkezni és az igen t. honvédelmi kormány is rajta lesz, mert ezentúl már nem zárkózhatik el a könnyebb felmentések elől, a mi előbb csak azért volt lehetséges, mert sok volt a hiány.... Meszlényi Pál: Emelem poharamat! (Derültség.) B. Solymossy Ödön: ... azonkívül tekintve azt, hogy ezáltal egész fegyveres erőnknek intenzMitását is emeljük, én a törvényjavaslatot még azon szempontból is, hogy hazánk, nemzetünk védelmére mindent el kell követni — igaz ugyan, hogy nem szívből örvendve, hanem csak a kényszer előtt meghajolva — elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl. A szónokot számosan üdvözlik. Zajos Hoch! kiáltások a szélsöbaloldalon). Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Holló Lajos!