Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

50 191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. zettség alól feloldjuk. Tehát ha terhet követelnek tőlünk, ám segítsenek is a polgárokra nehezedő súlyos terhén ott, a hol lehetséges. (Helyeslés.) És én azt hiszem, az igen t. honvédelmi miniszter ur lesz is szMes ezt meggondolás tárgyává tenni, és a mennyiben nézetével nem egyezik, lesz szMes legalább nyilatkozni erre nézve. De ezenkívül még egy kérésein van. (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor kell ilyen kérelmekkel előállani, a mikor ilyen törvényjavaslatokról van szó. Ha a kormánypárti nem kér semmit, azt mondják, hogy nem mer, ha pedig kér, kinevetik! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Követeljen '.) Méltóztatnak tudni, hogy a katonaság átvonulás alkalmával bizonyos illetményeket fizet a tiszt, legénység és ló után; az illető községi elöljáróság, ha ott katonai állomásparancsnokság nincs, azonfelül köteles gondoskodni bizonyos tárgyak természetbeni beszerzéséről, a mely közszolgáltatások után járó összegeket azután a csapattest számvMő altisztje szokta kifizetni. Ebben a tekintetben az a kérésem, hasson oda a honvédelmi miniszter a közös hadügyminiszter úrral egyetemben, hogy ez a dolog ugy oldassák meg, hogy az összes ilyen közszolgáltatási illetményeket a csapattestnek egy elismervény hátrahagyása mellett nyugta ellenében küldjék meg az illető főszolgabírói vagy polgármesteri hMataloknak. Javaslom pedig ezt azért, mert az átvonulások alkalmával az indulás rendszerint a kora hajnali órákban, nagy sietséggel történik, az elszámolást a számvMő őrmesterek ejtik meg a bíróval, a ki esetleg tanulatlan, számolni sem tud, ugy, hogy ámbár mind a két részen a teljes jóhiszeműség forog fenn, mégis a község, illetőleg annak egyes lakosai néha károsodnak is, a mint nem egy esetet hallottam, a mikor 17 — 18 lakosnak nem jutott az általa nyújtott szállásért a törvényes illetményből. Ha az én javaslatomnak érvény szereztetik, akkor utólag, hozzáértő emberek könnyen megejthetik a kiszámítást és tudatlanságból származó károk nem fognak felmerülni és a polgárság és katonaság közti jó viszony érdekében is szolgálat tétetnék. Rigó Ferencz: Most a nagyobb méretű kívánságokkal rukkoljon elő! B. Solymossy Ödön: Még egy körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Az utóbbi időben tátongó és egyre növekedő ür támadt a katonaság és a polgári osztály közt, daczára, hogy a felsőbb parancsnokságok mindent elkövetnek a békés viszony fentartására. Sokszor előfordul ugyanis, hogy a katonaságot a polgárság körében vagy a sajtóban igen erősen megkritizálják, a mi különösen a tisztek között, általános kedvetlenséget szül. Nem tartom helyesnek, hogy a katonaság ott kritizáltassék, a hol nem tudja magát megvédeni, különösen ma, a mikor amúgy is kezd a nép vérébe átmenni az a helytelen felfogás, hogy a katonaság teszi tönkre az országot. (Zajos felkiáltások a hal- és a szélsöbaloläalon: Igaz is I Azon vagyunk, hogy átmenjen! 18 millió kéz dolgozik és egy has emészt!) Komoly esetben lehet éles kritikát gyakorolni, de általában kötelességünk védelemben részesítenünk azokat, a kik minden perczben készek, hogy életüket és vérüket a mi vedelmezesünkben feláldozzák. Ma azonban igen szokásossá vált a katonaságot minden csekélység miatt erősen megkritizálni és én tisztektől tudom, milyen elkedvetlenedést szül közöttük, ha a katonai intézményt kritizálják, mikor ők annak tekintélyét iparkodnak fen tartani. Ne méltóztassanak elfeledni, hogy ennek az intézménynek értéke emelkedik, ha annak tekintélyét emeljük és értéke csorbát szenved, ha tekintélyét csorbítjuk. (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloläalon: Hiszen a nyolcunkra ültettük őket egészen!) A törvényhozásnak meg épen nem szabad megengednie, hogy ez a veszedelmes felfogás elterjedjen. Ha történnek olyan esetek, a melyek megtorlást érdemelnek, azok meg is toroltatnak; (Nagy zaj a bal- és a szélső-baloldalon.) de azért, hogy egy-egy ilyen eset előfordul, nem szabad az egész intézményt kárhoztatni. Ha egy képviselő elkövet valami helytelent, azért nem szabad az egész képviselőházat elitélni! Nem szabad folytonosan kritizálnunk a katonaságot, mintha bizony azok nem is a mi fiaink volnának. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Az osztrák szellem! Az a baj! Az intézmény ellen van kifogás, nem a személyek ellen!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az sem helyes! Hát az helyes, az egész intézmény ellen harczolni ? (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Kapotsfy Jenő: Igen, ha sérelmet szenvedünk, ha aggályaink és sérelmeink vannak! B. Solymossy Ödön: Mi sem vennők jó néven, ha a képviselőházat megkritizálnák. (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Tessék, ha okot adunk rá!) Ismétlem, nekem katonatisztek panaszkodtak, hogy testestül-lelkestül szolgálnak a hazáért . . . (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldaton: A hazáért?! Nem! A zsoldért! Nem látjuk, hogy a hazáért szolgálnak! Melyik a hazájuk ! A Gesammt-monarchia!) Gr. Andrássy TMadar: Csak egy hazája van a magyarnak! Hogy lehet itt ilyeneket mondani! B. Solymossy Ödön:... És mégis, ámbár mindenüket koczkára teszik, ha kell, nem részesülnek semmiféle elismerésben. Én tehát a képviselőházra apjDellálok, mert innen kell a közhangulatot csinálni, és ha az a katonai intézmény látja, hogy itt köztünk védelemben részesül, tessék elhinni, még nagyobb kedvvel és ambicziőval fogja a hazát szolgálni. A mi az anyagi tei'heket illeti, elismerem, hogy az ország nehezen képes azokat elviselni;