Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. 49 Most pedig még egy nagyon jogos kérést volnék bátor előterjeszteni a honvédelmi miniszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy minálunk a m. kir. honvédségnél is megkövetelik azt, hogy a törzstisztek is tudjanak németül és természetes, hogy minden magyarajku fiatalember, a ki aktMe szolgáló vagy tartalékos tiszt a közös hadseregnél, kell, hogy szintén tudjon németül. Hát jó. (Felkiáltások balfelöl: Nem jó!) Én azon nézet mellett vagyok, hogy annál jobb, minél több nyelvet tud az illető és egy olyan konglomerátumban, mint Magyarország és Ausztria, szükséges is, hogy a közös haderőnek egy egységes vezénylő nyelve legyen. (Mozgás balfelöl.) Ha azonban nálunk megkövetelik, hogy egy honvédtörzstiszt tudjon németül és hogy a konvéá-hadapródiskolákban is tanítsanak német nyelven, akkor kérem a t. honvédminiszter urat, hogy illetékes helyen hasson oda, hogy az összes katonai iskolákban •— elkezdve az alreáíiskoláktól — bizonyos gyakorlati tantárgyak parallel magyar nyelven taníttassanak. (Altalános helyeslés.) Ezzel, t. ház, elérünk egy gyakoriali értékkel biró tényt is, azt, hogy azok a tisztek, vagy fiatal emberek, a mikor kadétként vagy tiszti minőségben ki lesznek mustrálva az ezredekhez, — akár magyar ezredhez, akár osztrák ezredhez kerülnek, — egyformán fogják birni a magyar és a német nyelvet. (Helyeslés.) Mert azt a közös intézménynyel szemben jogosan megkövetelhetjük, hogy ha közös a kötelezettség, legyen közös a jog is. (Általános helyeslés.) így ha az illető egy közös magyar ezredbe kerül, már mint fiatal kadét is abban a kellemes helyzetben lesz, hogy tudni fogja a magyar nyelvet. Ezt jogosan megkövetelhetjük. Ez azonkívül azzal az előnynyel is járna, hogy, ha az az osztrák tiszt vagy katonai iskolából kikerült fiatal kadét csak némi részben sajátította is el a magyar nyelvet, a mikor kijön, akárhogyan keverednek is össze az osztrák és magyar tisztek egyes ezredeknél, sokkal jobban fog társaihoz asszimilálódni, ha kölcsönösen bírják és tisztelik egymás nyelvét. (Ellenmondások a szélsöbáloldcdon és felkiáltások : Nem akarjuk f) Gabányi Miklós: Az osztrák csak maradjon osztráknak! B. Solymossy Ödön: De okvetlenül meg kellene követelni, — bár most már követeltetik — hogy a közös magyar ezredeknél is minden tiszt — a szolgálati szükséghez mérten — a magyarnyelvet bírja, ha mindjárt osztrák is. (Altalános helyeslés.) Sajnos, ma még vannak esetek, hogy az illető nem tanulja meg; de a mely ezrednél ma már szigorúan veszik a dolgot, ott az illetőt még pretereálják is a magyar nyelv nem tudása miatt. De a vezérkarnál okvetlenül meg kell követelni, hogy minden vezérkari tiszt tudjon magyarul és pedig azért, mert az kap legelőbb ezredet és nem válogatják meg, hogy magyar, vagy osztrák ezredet kap-e; de másrészről, ha a KÉrVH. KAPLÓ. 1901 — 1906. XI. KÖTET. franczia nyelvet megtanulja az iskolákban, megtanulhatja a magyar nyelvet is. (Általános helyeslés.) Mindezek alapján igen kérem az igen t. honvédelmi miniszter urat, hasson oda teljes befolyásával, hogy e tekintetben kedvezőbb helyzet létesüljön. (Általános helyeslés.) Még egy kérésem van a t. honvédelmi miniszter úrhoz (Halljuk! Halljuk!) és ez a népfelkelési szemlére vonatkozik. Méltóztatnak emlékezni, az 1886 : XX. t.-cz. 10. §-a és az 1887. február 2-án kelt 762. sz. honvédelmi miniszteri utasítás szerint a volt katonai népfelkelők kötelesek a hadkiegészítő parancsnokság állomásain, kMételesen nagyobb községekben a vándor-komissió előtt megjelenni. Ezen volt katonai népfelkelők felett szemlét tartanak. Én azonban nem látom be annak szükségét, hogy ezen szegény népfelkelők még öregebb napjaikra is kénytelenek' legyenek sokszor egynapi utat igénylő távolságra elmenni, egész napjukat ott tölteni és ezzel kapcsolatban költekezni, részben napi szükségleteik kielégítése végett, — a mi azonban csak egypár hatost igényel, — részben pedig dorbézolás, kártyázás utján, mihez unalmukban hozzáfognak; e mellett még az utazás is pénzbe kerül. Azonkívül az összes jegyzőknek és biroknak időt kell mulasztaniuk, részint a községi háztartás terhére költekezni. Én tehát, miután ma már a közigazgatási hatóságnak egy közege, a jegyző az 1889. évi XX. t.-cz. 10. §-a, azonkívül az 1868. évi XL. t.-czikk értelmében mint anyakönyvvezető köteles őket nyilvántartani és szintén kötelesek nyilvántartani a népfelkelőket és miután túlnyomó részben ezen jegyzők ma már anyakönyvvezetők is: arra volnék bátor az igen t. honvédelmi kormányt felkérni, legyen szMes ezt a kérdést, — ha szakszerű nézetével nem ellenkezik — olyformán megoldani, hogy igenis a katonai népfelkelők legyenek kötelesek az illető körjegyzőnél a szemlén megjelenni. Csak azok maradhatnak távol, a kik igazolni tudják : hogy betegek, vagy, hogy a családban haláleset fordult elő, avagy harmadszor, hogy külföldön vannak és végül negyedszer, hogy bíróilag meg vannak idézve. A kik ezen dolgokat — mint a melyek elmaradásra okot szolgáltatnak — igazolni nem képesek, azok legyenek kényszerítve mintegy büntetésből az illető járási főszolgabírónál szemlén megjelenni. Meg vagyok győződve, hogy ha ezt keresztülviszszük, egy sem fog elmaradni. Ezáltal ezer és ezer koronát takarítunk meg. Mert csak vegyük fel, hogy kétezer biró és kétezer jegyző van, a kiknek ilyen szemlére be kell vonulniok. Ha ezeket a teher alól feloldjuk, ez 30.000 korona megtakarítást eredményez. Vegyük már mostan számba azt a sok mozgó kommissziót és a népfelkelők nagy számát, a kik vasúton kénytelenek a szemléhez utazni. Mily óriási összeg takaríttatik meg az esetben, ha őket e kötele7