Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-207
462 207. országos ülés 1903 február 16-án, hétfőn. Bzoros betöltésével szMén fogja viselni azt, hogy a magyar sor- és véghelyi ezredekben tisztek, következésképen tábornokok és stabálisok is született magyarok legyenek.« (Uqy van! a szélsőbaloldalon.) Itt megint fentartotta a nemzet jogát az önálló hadsereghez. Ha áll az, a mit a nemes gróf február 5-iki beszédében fejteget, hogy a fejedelem a világtörténelemben ritkítja párját annak, hogy a nép jólétét, nemzete érdekeit magasabbra helyezi minden dinasztikus hiúságnál, ha ez iránt még kételkedni sem szabad senkinek, tehát nekem se, s ha ezután a gróf ur saját szavait idézem, hogy a hadsereg, a király és a magyar nemzet érdekében azt tartaná elérendőnek, hogy a magyar csapatok, a magyar legénység tisztán magyar vezérek, magyar tisztek vezénylete alatt álljon, s ha a nemes gróf ezt akarja és mi is akarjuk, és ha a fejedelem a világtörténelemben ritkítja párját annak, hogy nemzetének érdekét akarja, akkor kérdem, mi akadálya van annak, hogy ez az akarat beteljesedjék? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vagy áll az, a mit a nemes gróf mond, vagy nem áll. Azt hiszem, hogy neki hinni kell, mert azt a káoszt, a mi beszédének általános vizsgálásából kiderült, irányadóul nem vehetem, mikor komolyan fejtegetem beszédét, mert beszédének egy része ugy néz ki, mintha azt a Reichsrathban mondta volna el, másik része pedig olyan, mintha egy kuruczkapitány mondta volna el; (Igaz! Ugy van! a szélsi'baloldalon.) de ennek elismerése által a nemes gróf megczáfolta a miniszterelnök urat, a ki azt mondta, hogy a nemzeti hadsereghez való jogát a nemzet magának fenn nem tartotta. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt a miniszterelnök soha sem mondotta! Pap Zoltán: A miniszterelnöknek akkor tapsoltak, mikor ezt mondta. Széll Kálmán miniszterelnök: Sohasem mondotta ! Pap Zoltán: .. . mikor pedig gróf Andrássy Gyula azt mondotta, hogy fentartotta a nemzet a hadsereghez való jogát, akkor meg neki tapsoltak. Én elfogadom az igen t. képviselő ur kijelentését. A nemzet akarja, ők akarják, s mi is azt akarjuk, hogy ezen vita keretén belül a nemzet törekvései egy lépéssel előbbre menjenek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez nem fából vaskarika, a mit mi követelünk, hanem az az ellenmondás és zűrzavar az ő felszólalásában: az a fából vaskarika. Ennek következménye azután az, hogy nem tudnak egyebet, mint idegen törvényeket másolni, a nélkül, hogy azokat a nemzet egyéniségéhez alkalmaznák. Csak egy példát engedjen meg a t. honvédelmi miniszter ur. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én mindent megengedek. Pap Zoltán: Ha nem engedné meg, akkor is élnek képviselői jogommal. {Egy hang a jobboldalon: AMor kár kérni! Felkiáltások a I szélsöbaloldalon: Udvariasságból tette!) A magyar honvédségnek — se körül forog határozati javaslatom is, a melyet lesz szerencsém benyújtani ... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Örvendek! Pap Zoltán : ... katonai szolgálati szabályzatában egy szolgai fordítás találtatott. Az a rész, mely előírja a katonai tisztelgést és a honvédesküt, azt mondja, hogy ilyenkor a néphimnusz játszandó. Ez valószínűleg senkinek sem a vétke, annál kevésbbé vádolom a honvédelmi miniszter urat; ez szolgai fordítás; csakhogy ott, a hol a néphimnuszt kell játszani, a Gotterhaltét játszszák, de a magyar honvédségről lévén szó, a t. honvédelmi miniszter ur nem fogja tagadni, hogy a néphimnusz alatt csak Kölcsey »Hymnus«-a értendő. Ez a szerény kívánság az — mert a hiba tényleg véletlenül csúszott bele, — a mit az én határozati javaslatom hangsúlyoz, a mely a következőleg szól: B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : A válaszszal nem maradok adós! Pap Zoltán (olvassa): »A képviselőház utasítja a honvédelmi minisztert, hogy a honvédség szolgálati szabályzatának azt a pontját, a hol a honvédeskünél, általában a tiszteletadásoknál a »néphimnusz« játszása elő van írva, minthogy az nyilvánvalólag az osztrák katonaság szolgálati szabályzatának lefordítása által keletkezett véletlen tévedés, és innen származik, hogy a mondott alkalmakkor eddig a »Gotterhalte« czimü osztrák dalt játszották: rendeleti utón sürgősen akként helyesbítse, hogy Magyarországon a »néphimnusz« alatt Kölcsey »Hymnus«-a értendő.« Majd annak idején leszek bátor ezt a határozati javaslatomat részletesen megindokolni. A javaslatot általánosságban, a mint azt beszédem elején kifejeztem, nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra még többen vannak feljegyezve. Miután még sürgős interpelláczió is teendő a mai ülésen, a tanácskozást most félbeszakítjuk és a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére ugyanazon javaslatok tárgyalását tűzzük ki, a melyek a mai napirenden voltak. Következik Szatmári Mór képviselő ur sürgős iuterpellácziójaamagyar-csékei kéjDviselőválasztás rendjén a közigazgatási tisztviselők korteskedő szereplése tárgyában. Szatmári Mór : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok a t. képviselőház türelmével visszaélni, ennélfogva lehető röviden fogom interpellácziómat megokolni. A t. miniszterelnök egyik legnagyobb büszkesége az, hogy a választások tisztaságát csinálta meg, és mi valamennyien, a kik a választások tisztaságát méltányolni tudjuk, egyúttal méltányoljuk azokat az eredményeket is, a melyek
