Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

460 207. ország&s ülés 1903 február 16-án, hétfőn. Pap Zoltán: . . . »ainiképen hogy méltányosnak és épen ugy igazságosnak is tartják, hogy ő Felségének annyi sok kegyelmes Ígérete után az ő könyörgéseik, könnyezéseik és siránkozásaik végre valahára meghallgatásra találjanak.« Ez az az időpont, a midőn a nemzet dekadencziába esett és elvesztette önerejét; siránkozik, mert megcsalják. Ugyanilyen törvényczikkek hozatnak 1596 — 1598 és 1599. esztendőkben; az 1600. évi XI. dekrétum részletesen intézkedik újból a a katonai szemléről, a katonai zsoldokról, az általános felkelésről; arról, hogy az ágyukat és hadi eszközöket miképen szállítsák. Azt hiszem, hogy ez még mind az önálló hadseregről való rendelkezési jog körébe tartozik. Ezen törvény XXVIII. czikkelye a katonák tartásáról szól. (Szónok keresi a törvényben az illető czikkelyt.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindegy, olvasson akármit! (Derültség jobbfelöl.) Pap Zoltán: Nem tudok felelni a miniszter urnak. Én el vagyok készülve beszédemre, és azért intéztem szavaimat beszédem elején a miniszterelnök úrhoz, mert a miniszter urnái úgyis csak falra borsót hánynék; ő mindezeket ismeri, de hát nem respektálja. Az 1593, évi V. dekrétum XVI. czikkelye azt mondja (olvassa) : »Minthogy pedig az állandó katonatartások körül eddigelé igen nagy mulasztásokat tapasztaltak, és ilyen katonákat igen sokan vagy épen nem tartottak vagy pedig uraik azokat a véghelyekről tetszésük szerint az ő saját hasznukra alkalmazták, ennek okáért a főkapitánynak a megkeresésére minden vármegyének az alispánja az egyik szolgabíró utján tartozzék azt, a kit az ilyen állandó katonatartásban hanyagnak találnak, meginteni« stb. Tessék! Ez is quasi adminisztratív teendő, és ezen intézkedéseket sem bízzák a katonaság fegyelmi jogára, banem még ezekre . nézve is törvényes intézkedéseket hoznak. Kubik Béla: Tiszta dolog, azok sem bíztak a németben! Pap Zoltán: Rudolfnak 1600. évi XXI. dekrétumának 23-ik czikkelye azt mondja: »Törvény arról, hogy Magyarországon és Szlavóniában idegen katonákat ne fogadjanak, hadi szemle alá ne vegyenek és ne szabadságoljanak, Méltóztassék ő Felsége arról intézkedni, hogy külföldi katonákat ezen a Magyarországon fel ne fogadjanak, hadi szemle elé ne állítsanak és ne is szabadságoljanak, a miképen ő Fensége ennek a keresztülvitelét ugy ő Felségénél, mint a maga részéről kegyelmesen megígérte. Szlavónországban ugyanis ez történt.« (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloläalon.) Ezekbői a törvényes intézkedésekből, t. ház, mást, mint annak a jognak fentartását, hogy Magyarországon az önálló hadsereg felállíttassák, a mai állapot szerint beszélve, általános szempontokból, mint azt, hogy a nemzet erről a jogáról, soha sem mondott le, kiolvasni nem tudok. Ennek dokumentálására szolgálnak ezek a törvényczikkek, a miket felolvastam. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Horváth Gyula: Igazán nem is érdemes itt érvelésekkel dolgozni, hanem padveréssel kell dolgozni ilyen miniszterekkel szemben. Pap Zoltán: Felolvasom III. Ferdinándnak, I. Lipót utódjának 1659. évi XXV. törvényczikkét, mert mindezekből oly természetesnek találtatik, hogy ha fenn sem tartotta volna a nemzet expressis verbis jogát az önálló hadseregre, akkor sem volna levonható ez a következtetés, és nem volna szabad a magyar kormánynak ezt állítani, mert az élethez való jogát az ember nem szokta fentartani saját létével, dokumentálni annak fentartását. Az idézett 1659 : XXV. t.-czikk igy szól: Az ország Karai és Eendei ő szent Felségét alázatosan kérik, hogy miután nincsen olyan nemzet, a mely eltűrné azt, hogy saját országának tisztségeit és hMatalait idegenekre bizzák, miután az előző királyoktól megerősített dekrétumoknak mint szabadságoknak megtartását ugy ő császári fensége, mint ő királyi felsége is megígérték, gondoskodás történt annak ellátásáról, hogy ez Magyarországon igy történjék. Hogy a nemzet, noha a zsoldos katonákat tűrte és tűrnie kellett, hogy az ország határát megvédelmezzék, a zsoldos katonákat saját hadseregének soha el nem ismerte, törvényczikkelyokből bizonyítottam be, bebizonyítottam, hogy mindig az ország lakosaiból álló hadsereget alkotott magának. (Ugy van! Ugy van! a szélscbaloldalon.) De hogy nem nyert létjogosultságot az osztrák hadsereg, nevezzük közös hadseregnek, a közös hadsereg, arra nézve számos törvényből ki lehetne olvasni, a melyből kitűnik, hogy nem köteles a nemzet ezt a nyűgöt tűrni, erre nézve egy pár törvényczikknek a felolvasását mellőzöm az idő előrehaladottsága miatt (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és csupán egy törvényczikket idézek arra nézve, hogy maga I. Lipót 1662-ben igéri meg, a nemzetet mintegy kibékítendő, hogy ha eddig nem vitték ki többszörös törvényes követelmények és ígéretek daczára ezeket az idegen katonákat az országból, hogy most már szent György napjáig maga fogja kMinni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal'oldalon.) Csávolszky Lajos: Mindig csak Ígérnek! Pap Zoltán: Az 1662:11. dekrétum 2. czikkelye igy szól: »Mi azonban, a hű Karok és Rendek, csendes hallgatással nem mellőzhetjük, sőt alázattal ő Felsége legkegyelmesebb tudomására hozzuk, hogy az 1659 : XX. czikkben emiitett német katonaság, nemcsak az ott kitett időben ki nem vitetett, hanem időközben is, az ő szerencsés megkoronáztatása idejében az országnak kegyesen engedélyezett hitlevél 13. feltételeinek ellenére más, uj és számosabb német katonaság hozatott be az országba. 1. §. Miért is a hű országlakók mind Írásba foglalt alázatos kérelmeik, mind pedig különös küldöttségek és