Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-207
207. országos ülés 1903 február 16-án, hétfőn. 459 magyarok, szegény őseink, hiába gondoskodtatok róla, mert ime, akadnak magyar képviselők, a kik mosolyognak akkor, a mikor ilyen szentséges törvényt idézünk. Ez a szomorú, t. képviselő urak, s nem a honvédelmi miniszter ur eljárása; mert a honvédelmi miniszter ur jól teszi, ha egy szijat hasit a nemzet hátából, ha az hagyja magát; de az már szomorú, hogy vannak e nemzetnek olyan képviselői, a kik mosolyognak akkor, midőn mi a nemzet legfontosabb jogát biztosító törvényre hMatkozunk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az átka e nemzetnek, mert a zsarnokság is csak ott ütheti fel tanyáját, a hol azt tűrik, s nem ott, a hol annak ellenszegülnek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mi sem tűrjük! Pap Zoltán: Tűri a magyar nemzet egyideig, tűri addig, a mig odáig viszik, hogy az többé nem fogja tűrni és azok a megrázkódások, a melyektől a mi cselekményeink folytán féltik e nemzetet, majd az önök cselekményei folytán fognak bekövetkezni és sokkal gyászosabbak lesznek, mint a mily gyászosak lennének ezek a megrázkódtatások. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán : Nekünk mindig igazunk van. Pap Zoltán: Az 1563. évi XI. dekrétum 66. czikkelyében újra megismétli azt a törvényes intézkedést, hogy sehol a világon nem fordul elő, hogy idegen náczió uralkodjék egy nemzeten; újra megismétli, hogy a magyar katonák élére, akár a zsoldos katonák élére, ebben az országban magyar kapitányok állíttassanak. I. Ferdinándnak a hadseregre vonatkozó különös intézkedéseMel szemben az 1563. évi 2il. dekrétum 66-diki czikkelyében az iránt is történt gondoskodás, hogy a katonaságtól az országra esküt vegyenek ki. A honvédelmi miniszter ur erről mindeddig nem intézkedett. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Miksa király alatt az 1567. évi II. dekrétummal azokra a hadakra nézve hoznak törvényt, a melyekre a honvédelem szempontjából állandóan szükség van. Az 1574. évi VI-ik dekrétum szintén törvényt hoz az önálló hadseregről ós a hadjáratok módjáról. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Elavult! Pap Zoltán: Ha ezek mind elavultak, ugy majd felújítjuk mi az önök akaratának ellenére. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Semmi sem avult el, sőt majd ugy estefelé be is bizonyítom a honvédelmi miniszter urnak, hogy életben vannak. Boncza Miklós: Addig kiszárad a torka! Lengyel Zoltán: Ég és föld elmúlnak, de a mi szavaink el nem múlnak! Pap Zoltán: Sőt az 1574-dik évi dekrétum 30-dik czikkelye annyira meg akarta óvni ezt az országot a magyarság részére, hogy eltiltotta az ausztriai jobbágyoknak Magyarországba való letelepülését. Arról is hoztak törvényt, hogyan kell fizetni a gyalogost, és hogyan a lovas katonákat. Továbbá azt mondja a törvény az állandó katonaságról, — most már ezt a szót használják, — hogy beosztása a királyt, a főkapitányokat és az alispánokat illeti együttesen. Ezt az 1578. évi I. t.-cz. mondja. A királyt és a nemzetet illeti tehát meg ez a jog azáltal, hogy az alispánokkal együttesen kell a beosztást eszközölni. Ez is elavult? A katonák lovainak legeltetési módjáról is intézkedik a törvény: ennyire kezében tartja az ország a hadsereg szervezetét. Mondom, még a katonák lovainak legeltetési módjáról is intézkedik. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én nem bánom! (Derültség jobbfelöl.) Pap Zoltán: 1582-ben a Karok és Kendek megkívánják ő Felségétől az 1582-dik évi VIII. czikkelyben, hogy a birodalom ügyeinek elintézése után, a melyeknek tárgyalása miatt kell — a mint mondja — elsietnie, ismét térjen vissza ebbe az országba. Látjuk tehát, hogy a nemzet ragaszkodik ahhoz, hogy a király Magyarországon lakjék. Azonban mást is magyaráz meg ez a törvényes rendelkezés. Azt t. i., hogy Magyarországot nem értették a birodalom szó alatt. Azt mondja a törvény: a birodalmi ügyek elintézése után gyere haza. Csak önök kényszeritik mosolyogva bele ezt az országot a birodalomba való bekebelezésbe. (Olvassa): »Addig pedig kérésökhez képest méltóztassék ennek az országnak ama bizonyos behozott és ő Felsége előtt már föltárt káros visszaélésekkel meggyalázott szabadságait, a melyekkel ő Felségének a java és magas állása mindenkor egybe volt forrva, és az országnak régi szervezetét visszaállítani.« Ma sem kérünk egyebet, mint ezt. 13 éven keresztül négy törvényczikkben ugyanezeket ismétlik meg a Karok és Rendek. 1593-ban az V. dekrétum I. czikkében 3. és 5. bekezdésében ezt mondják a Rendek. (Halljuk! Halljuk!) Jó ezeket ismételni ; hidd maradjon nyoma a képviselőházi naplóban. . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Egy hosszú beszédnek. Horváth Gyula: Nem olvasott annyit a miniszter ur életében, a mennyit ma Pap Zoltán beszélt! Pap Zoltán: . . . hogy tiltakozott az országgyűlés egynémely tagja azon vád ellen, hogy a nemzet nem védelmezte jogait, (Olvassa): »De az fölötte nagy vigasztálásukra esett, hogy ő Felsége kegyesen megígérte, hogy a császári felség legkegyelmesebb urunk a sérelmeknek megszüntetésére nézve még a Rendektől kMánt egy évi időköznél sokkal hamarabb, felszólítás nélkül is megfelelő és biztos óvszereket fog alkalmazni,* . . . Pichler Győző: Most a nemzeti párt megelégszik egy évvel, és akkor sem kap biztos óvszert. 58*
