Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

'207. országos ütés 1903 február 16-án, hétfőn. 157 már a Ferdinánd király idejében behozott szo­kásokat törvény erejével felruházni, hogy legyen Ferdinándnak és most a honvédelmi ^miniszter urnak mire hMatkoznia. Mindazonáltal, daczára annak, hogy ő szent felsége fMére által kormányoztatta az országot, az 1546 : XXL, XXII. és XXIII. czikkelyben intézkedés történik az önálló magyar hadsereg­ről, vagyis — mint akkor a törvény magát ki­fejezte — az országlakosokhói állott hadsereg­ről. Ezek előírják a királynak, hogy az ország­ban tartozzék lakni annyMal inkább, mert erre Ígéretet tett nemcsak ő, de ígéretet tett már elődje is, hogyha pedig az országnak, illetőleg az örökös tartományoknak gondjai a királyt künn tartják, erre az időre a trónörökös jöjjön be az országba. Minthogy megadta a cseheknek Ferdinánd azt, hogy egyik fiát ott tartotta Prágában, annyMal inkább követeli a nemzet, hogyha ő nem lehet benn erre a kis időre is, akkor legalább egyik fiát tartsa az országban. Annyira nem akart a nemzet királya nélkül lenni abban az időben. De még a nemzetietlen I. Ferdinánddal szemben is meg tudták alkotni a következő törvényczikket: »A magyar katonáknak élére ne idegen nemzetbeli embereket, hanem magyar kapitányokat vagy felebbmenőket állítsanak.« Tessék megnézni az 1552. évi XM. dekrétum 15. czikkelyét. »Hogy pedig mindazok, a mik előrebocsátva vannak, annál helyesebben meg­valósíthatók és foganatosíthatók legyenek, az ország Karai és Rendéi, ugy a mint azt sza­badságuk is megkívánja, felette szükségesnek látják azt, a mire a királyi szent felséget kérik is, — már a törvény is átvette a király stílu­sát, már szent felség — 1. §. Hogy ő felsége és az ő fenséges fia után, ha a főkapitányok vagy azok, a kik az idő szerint abban a hMa­talban vannak, maguk vagy közülök valaki be­tegség miatt vagy más okból akadályozva lévén, tisztüket be nem tölthetnék, ő felsége a ma­gyaroknak élére a hadjáratban e tisztre alkal­mas magyar nemzetbelieket állitson.« Ez az 1868. évi királyi rendelet is. »2. §. Hogyha bármiféle dolognak a végre­hajtása fordulna elő, az elsőben ő felségének és az ő fenséges fiának parancsolatából, annak utána, ő felsége mellett a hadseregben lévő többi kapitányoknak a tanácsából és kölcsönös egyetértéséből, ne az idegen, hanem magyar kapitányok megbízásából történjék.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helyes! (Derültség a jobboldalon.) Pap Zoltán: Hát ha helyes, miért nem kö­veti a miniszter ur? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ezek az idők már rég elmultak! Pap Zoltán: A miniszter ur ismeri ezeket és nem követi (olvassa): »3. §. Esetleg, ha va­lamely okból a hadseregnek megosztása történ­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. nék, ebben az esetben is a magyaroknak élére magyar főkapitányt kell állítani, a ki az előirt módon a magyarokra nézve az ő Felsége idegen helytartójával vagy főkapitányával egyenlő ta­nácscsal és hatalommal járjon el.« Most sem akarunk egyebet, legyen a honvédelmi miniszter ur akármilyen hatalommal felruházott tábor­nok, de vigyék Bécsbe és adjanak nekünk egy magyar főkapitányt a mi seregünknek és honvédségünknek az élére. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Világot vet azonkívül, igen t. kép­viselőház, a mai állapotokra és az ország türel­mére az 1553-ik évi XV". dekrétum 19. czikkelye.Itt már nem együttes faktora a törvényhozásnak a király és a nemzet, itt már ezentúl, mint a hogy már beszédem bevezető részében emiitet­tem, a nemzet önérzete és büszkesége dekaden­cziába esett Ferdinándnál. Kérik továbbá ő szent Felségét az ország Karai és Rendéi, hogy »mikép ő Felsége több izben megígérte* — 1553-ban különben már ott volt a baj, a mely­ben mi most is szenvedünk — »megigérte, és a hogy az ország jogai és szabadságai is megkí­vánják : 1. §. Méltóztassék az országban az ál­lamnak ugy harminczadosaiul, mint egyéb tiszt­viselőiül és a magyar jövedelmeknek kezelőiül, valamint a váraknak és egyéb helyeknek elöl­járóiul magyarokat tenni és nem külföldieket, (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) mMel a közös pa­naszokból már sokszor megérthette ő Felsége, hogy az ilyen idegen tisztek az ország lakosait mennyi méltatlansággal és kárositással illették, mert tudták, hogy az országban fekvő javaik nincsenek és ugy őket senki el nem marasztal­hatja és büntetéssel nem sujthatja.« így henczegnek most is! (Igaz! Ugy van ! a szélső-baloldalon. Olvassa): »2. §. Ezenfelül méltatlannak látják azt is, hogy ezek a külföldiek még ő Felségének és az ország bíráinak magyar pecsét alatt kiadott leveleit sem veszik semmibe.« Ez törvény. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Itt van az 1868- iki rendelet!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helytelen állapot! Endrey Gyula: Ezek nincsenek hatályon kMül helyezve. (Halljuk! Halljuk '.) Pap Zoltán: Ezen törvény akkor hozatott, a mikor 6 Felségének gyakran valótlan felter­jesztéseket tettek a Karok és Rendek, a mik az ország hátrányára és az ország lakossága szabadságának és nem csekély bántalmára és kárára történtek. Bátran fel lehetne terjeszteni egy feliratot, a hová csak ezeket a §-okat kellene beállítani. 1553-ban hasonlóképen ilyenek voltak a viszo­nyok, mert azon urak, a kik ezt a politikai irányzatot követték, nem tudnak a nemzeten segíteni, mert nem akarnak, mert egyéni önző politikát és nem a nemzet hatalmának megfelelő politikát űznek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang a jobboldalon: Elmúlt lét óra!) 58

Next

/
Thumbnails
Contents