Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

458 207. országos ülés 1903 február 16-án, hétfőn. Lengyel Zoltán: Háromig tart az ülés, de ha kell, akár ötig! (Felkiáltások a jobboldalon: Állunk elébe!) Beszélni lehet, de hallgatni muszáj! Pap Zoltán: Van azonban az ilyen törvények mellé kommentár is (olvassa): » A törököknek adózó jobbágyok az adó felét fizessék és minden 200 jobbágy állandóan két lovaskatonát tartson.« Tessék csak ezt megfigyelni, én levonom belőle a következtetést! Álljanak oda a dinasztia elé és mondják meg, hogy ma is ezt nehezményezi az ország. Nem is kérünk mást a kormányzattól, mint őszinteséget, de éjjen az hiányzik önökből, mert ha egyszer egy nemzeti államférfi ülne ott önök közt, akkor, azt hiszem, ő maga is a dinasztia érdekében levőnek tartaná a nemzeti követelmények megvalósítását. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Önök ezt nem teszik, mert ha megtennék, nem uralkodhatnának tovább. (TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én elmondom a magam nézetét, nem pedig a képviselő urét. (Zaj.) Pap Zoltán: »Ugy, a mint a kétrendbeli királyi segély fizetésére, mint a két lovaskatona tartására nézve jónak látták, hogy a szegény jobbágyok, a kik a töröknek is és a keresztényeknek is egyaránt adóznak, az adózás felerésze alól mentesek legyenek, és közülök minden 200 Jegyen köteles a mondott két lovaskatona tartására, mert szegények a mindkét részről szenvedett folytonos elnyomás miatt tekintetbevételre méltók, a miképen a legközelebbi adózásoknál is tőlünk mindenkor csak a felrészt szedték fel.« Ferdinánd ur ugyanis akként tartotta meg a szerződést, a mint már emiitettem, hogy békét kötött a törökkel, és a mennyi adót követelt magának Ferdinánd, annyi adót követelt a török császár. Azt mondta, azért vagyok itt és azért kötöttem békét, hogy a mMel adóztok az egyik uratoknak, nekem is annyMal adózzatok. így csinálnak most is. Ez a politika nem változott semmiben, csakhogy a törököt is önmagukba egyesitették, a tatárt is és minden adózó pusztításával rajta tartják kezüket és kötelüket ezen az országon. Ezek a panaszok nem légből kapott és kiszínezett dolgok, hiszen eléggé világosan beszél a törvény, a midőn -a népek meztelen testéről szól; ehhez nem kell szóáradat és kicziczomázás, kicsinyelni lehet, de megtagadni nem, A katonaság szervezetéről e mellett még az 1556 : VII. dekrétum 19. és 20. §-ai, valamint a 2., 7. és 20. czikkek intézkednek. Ha valamely nemzet törvényhozásának joga van katonaságáról intézkedni, az, azt hiszem, fentartása annak, hogy a hadsereg kérdését nem hanyagolta el. A mint jól méltóztatnak tudni, az 1559. évi XX. t.-cz. előirja (olvassa): » Minthogy pedig ily módon nem az idegeneket, hanem az ő Felsége alattvalóit és az országot nyomják el, igazságosnak látszik, hogy ő Felsége az ő alattvalóit a károktól megoltalmazni törekedjék anynyMal is inkább, mert az ország pusztításából senkire sem háramlik több kár, mint ő Felségére, sőt azonfelül, hogy

r Istent is haragra keltik, maguk az alattvalók is ő Felségétől fölöttébb elidegenednek.* T. képviselőház! Kaptam egypár elnöki rendreutasitást ezért a hangért, melyet pedig őseink törvénybe mertek iktatni. Pedig ma is ez a panaszunk. Mi azt a szellemet kárhoztatjuk, a mely a szolgai meghunyászkodásban áll, a mibe a nemzetet belesodorták. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mások az idők! Pap Zoltán: Azt hiszem, nem egy idegen nemzet kéjjviselője beszél itt, s igy az általam mondottaknak a kormánypárti képviselők is hasznát vehetik. Csak Fejérváry miniszter úron nem fog az semmit! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: TJgy van! Gonosz lélek voltam mindig! (Derültség.) Pap Zoltán: Azután a 9, czikkelyben a következőket olvashatjuk: »Hasonlóképen méltóztassék ő Felsége elhatározni azt is, hogy a miképen azokkal a levelekkel, a melyeket a magyar kanczelláriából bocsátanak ki, Németországra nézve semmit sem parancsolhatnak meg, épen ugy a német kamarákból vagy kanczelláriákból se rendelkezhessenek Magyarországon semmit, a mi az ország jogait és szabadságait érinti.« Már pedig, bocsánatot kérek, nem rendelkezik-e Magyarország felett a Reichskriegsminister ? (Ugy van! a szélsÖbalóldalon.). B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az tévedés! Pap Zoltán : Bennünket nem lehet elaltatni, t. honvédelmi miniszter ur, s odakint is hiába igyekszenek elaltatni a nemzet követelményét; gondunk lesz reá, hogy ilyen miniszteri szavak értékét kellő súlyukra leszállítsuk a nemzet és a nép előtt is. Egyébként a magam kerületéről felelek, hogy ott az ilyen miniszteri szavaknak semmiféle értékük és súlyuk ne legyen. Az 1563. évi XXI, dekrétum 34. czikkelyében már kifakadnak a Rendek — e kifakadásuk is szolgai ugyan, de a kornak megfelelő — a következőképen (olvassa): »Az ország Karai és Rendéi ő szent felségét alázatosan kérik, hogy miután nincsen olyan nemzet, a mely eltűrné azt, hogy saját országának tisztségeit és hMatalait idegenekre bízzák, — és miután az előző királyoktól megerősített dekrétumokban és szabadságokban, a melyeknek megtartását ugy a császári szent felség, mint most legújabban a királyi felség is, kegyelmesen megígérték, gondoskodás történt annak eltiltásáról, hogy ez Magyarországon se fordulhasson elő.« Es vájjon lett-e ezen gondoskodásnak eredménye? Szegény