Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

448 207. országos ülés 1903 február 16-án, hétfőn. kerülni« — tehát még azokat is, a melyek esetleg hadjárat esetében a nemzet vagy király kezére kerülnek — »a mi királyi költségünkön meg fogjuk erősíteni és a mi királyi költségünkön elegendő katonasággal, fegyverrel és élelmiszerrel meg egyébbel el fogjuk látni.« Rendeli még Zsigmond második könyvének ötödik dekrétuma — a mikor, mondom, már Szent István alkotmánya végóráját járta — hogy a király hada mellett az előkelők is tartoztak felkelni, szabályozza a jobbágyi felkelést külön, elrendeli — most már a nemeseket kétfelé választották — hogy a nemesek nem tartoznak bizonyos körülmények közt megjelenni, hanem állítottak maguk helyett katonát, birtoktalan nemesek azonban személyesen tartoztak hadba menni; ha többen voltak testvérek, akkor ezek nem tartoztak mind hadba menni, hanem a testvérek közül egy, azok, a kik szolgálatban állottak, szolgai teendőket végeztek bizonyos urnái, szintén nem tartoztak menni, hanem maguk helyett másokat küldeni, intézkedett arról, hogy a katonaság az ország törvényei szerint éljen, hogy a károk, a melyeket a katonaság okoz az ország lakosainak, megtóritendők. íme, t. honvédelmi miniszter ur, ezek az intézkedések a legrégibb időben nem arról tesznek tanúságot, hogy a nemzet elfeledkezett gondoskodni saját hadseregéről a zsoldos hadsereg korában is, hanem tanúságot tesznek arról, hogy a nemzet igenis mindig gondoskodott róla és ezzel tartotta fenn jogát a mai önálló magyar hadseregnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Szent Istvánnak bölcs alkotmánya, a mint tudjuk, nem tartotta fenn magát sokáig, csak 400 esztendeig. Albert osztrák herczegnek, Zsigmond vejének bekövetkezett trónralópésével Magyarországon is bekövetkezett a RüekwärtsConcentrirung, a visszafejlődés. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Folytatása volt ennek Ulászló uralkodása. Albert trónraléptével sötét felhők gyülekeztek a magyar égre és kétségbeesés szállotta meg az ország lakosait — mint a hogy a Rendek akkor magukat kifejezték. Iparkodtak nemzeti jogaikat, a nélkül, hogy erre példát vettek volna más nemzetektől vagy pedig saját múltjukból, saját kárukon okultak volna, körülbástyázni. Nem a véletlenség volt az, hogy ezek a sötét felhők valóságos gyászszá tornyosultak a várnai csatánál, hanem az idegen szM, az idegen lélek, az idegen kéz működött ebben közre, (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) mert nem volt képes a nemzetbe azt az erőt beönteni a nemzetnek feje, királya, a ki nem találkozhatott egy gondolatban nemzetével, hogy azt az erőt kifejthette volna, hogy a gyászos várnai csata be ne következzék. Hát az igen t. honvédelmi miniszter ur lenézheti a mi akcziónkat, a hogy akarja, fittyet hányhat Magyarország nemzeti törekvéseinek , , . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem áll! A nemzetnek nem, csak az ellenzéknek ! (Derültség jobbfelöl.) Pap Zoltán: ... de egyet idegen nemzetek történetéből megtanulhatott, hogy a nemzeti erőnek a legerősebb erőforrása, ha a nemzet együtt érez a dinasztiával, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) csak ez képes megelégedetté és boldoggá tenni egy nemzetet. A t. honvédelmi miniszter ur rendre akart utasíttatni az előbb egy megjegyzésemért, a miért nem volt joga rendreutasitást követelni. Ezzel szemben én készségesen kijelentem, hogy antidinasztikus beszédek kétséges értékű árjában nem fogok úszkálni. Engedelmet kérek, de a t. miniszterelnök ur Kossuth Lajost kompromittálta, azaz : az emlékét, mert Kossuth Lajost kompromittálni nem lehet. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Sohasem jutott eszébe kompromittálni! Pap Zoltán: Akkor, a mikor az inkompatibilitás elvét a szemére hányta. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem kompromittálta! Történelmi alakokra hMatkozott ! Pap Zoltán: De Kossuth Lajosnak azt meg kellett tennie, mert megtanította hazánk történelme és ha végigmegyek ezeken a könyveken, majd egy kis igazságot odahaza a honvédelmi miniszter ur is fog adni Kossuth Lajosnak, hogy fel kellett állítania az inkompatibilitás elvét, mert megtanulta azt, hogy az idegen királyok ígéreteiket soha meg nem tartották, a nemzeti érzéseket nem istápolták, a nemzet jogait meg nem adták, el nem ismerték. Mindenkor abszolutizmusra hajlandók voltak, nekik a nemzet csak addig kellett, a míg adni képes, mihelyt a nemzet gyenge volt, mihelyt a saját hatalmát az idegen dinasztia érezte, abban a perczben hurkot vetett a nemzet nyakára. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztatik tudni, t. ház, mi sem dicsekedhetünk azzal, hogy Kossuth Lajosnak ezt az inkompatibilitási teóriáját a nemzet elfogadta volna. Hogy jól tette volna, azt majd a jövendő fogja beigazolni. Én a magam részéről azonban megalkuszom a fennálló helyzettel, és őszintén mondom, minden utógondolat nélkül, hogy belenyugszom a változhatatlanba! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: En nem!) és azt mondom a magam részéről, hogy Magyarországnak és a Habsburg-dinasztiának egy utón kell haladnia. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és az igen t. honvédelmi miniszter ur előtt is lojálisnak állítom magamat és őszintén annak is érzem magamat. Hanem, t. honvédelmi miniszter ur . .. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De! . .. (Derültség a jobboldalon.) Pap Zoltán: »De« az következik, mert nagyon jól ismeri a honvédelmi miniszter ur, hogy itt vannak »de«-k .,. Kubik Béla: Kell lenni!