Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

207. országos ülés 1903 február 16-án, hétfőn 441 B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy! Pap Zoltán: Engedelmet kérek, jól van mi­niszter ur, én nem fogok haragudni, ha a hon­védelmi miniszter ur mai beszédem alatt közbe­szólásokkal megzavar; tápot nyerek, sőt alkal­mat találok ebből és kérem az igen t. honvédelmi miniszter urat, tegyen olyan kinyilatkoztatásokat, mint a milyet most tett . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha Kubik Béla megengedi! (Derültség.) Pap Zoltán: . . . megtalálom talán az ön gondolkozása mellett — igy talán jobban meg fog érteni — a módot annak bebizonyítására, hogy nincs igaza a miniszter urnak. Tehát nem a miniszterelnök úrral fogok én vitázni ma, mint a hogy szándékom volt, hanem a honvé­delmi miniszter úrral, felveszem a felém dobott keztyüt és azt mondom: jól van, nem azt mondta Magyarország miniszterelnöke, hogy Magyaror­szágnak nincs joga önálló hadsereghez, ezt na­gyon köszönöm, legalább a közvélemény előtt dokumentálva van, hogy igenis van joga. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Királyával együtt! Pap Zoltán: És egy ilyen veszedelmes nyi­latkozat nem fog elterjedni az országban. A honvédelmi miniszter ur pedig azt mondja, hogy törvényekben nem tartotta fenn e jogát a nemzet. Hát jól van, ezen a nyomon fogok ha­ladni, és be fogom bizonyítani, hogy törvények­ben tartotta fenn a nemzet a jogát az önálló had­sereghez. (Halljuk! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Azt hiszem, sokan igazat fognak nekem adni a túloldalról is, hogy a honvédelmi miniszter ur a legbünösebb abban, hogy a nemzet hadseregének ügyét előbbre nem viheti, mert a honvédelmi miniszter ur nem a magyar kormánynak tagja, hanem a bécsi kö­röknek kinevezett bizalmasa, hogy vigyázzon az egész kormányra, a parlamentre. Elnök: Kérem, ilyet magyar miniszterről nem lehet mondani a házban. (Zaj a szélsobal­oldalon.) Pap Zoltán: Tisztelettel meghajlom az el­nöki kijelentés előtt, de ez igy van, mert hol van az megírva, hogy kormányok buknak, álla­mok alakulnak és oszlanak, de a honvédelmi miniszter ur minden kabinetben ugyanazon tár­czát viseli. Kérem, ez csak császári kinevezés és nem parlamentáris forma, hogy egy örökös minisz­ter üljön itt a honvédelmi miniszteri székben. Kubik Béla: Katonai kirendeltség! Pap Zoltán: És ott a szomorú példák mu­tatják, hogy mit művelt a honvédelmi miniszter ur a honvédséggel. Tessék társaságba járni, jó magyarképü tisztek németül beszélnek egymás­sal. Ez a honvédelmi miniszter ur műve. (ügy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) Hát nem tudom, t. képviselőház, akár a miniszterelnök urnak adjak igazat, akár a hon­KÉFVH. KAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. védelmi miniszter urnak, akár van joga a nem­zetnek az önálló magyar hadsereghez . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Szolidaritásban vagyunk! Pap Zoltán: Majd nem fog ugy mulatni a miniszter ur, mikor ezeket a törvényeket fel fogom idézni . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy nem, nagyon jól fogok mulatni! Elnök (csenget): Csendet kérek. Pap Zoltán: . . . akár pedig a honvédelmi mi­niszter urnak van igaza, mikor azt mondja, hogy csak törvényes jogát nem tartotta fönn a nemzet, mert hiszen én, cs. és kir. táborszernagy se mondom azt, hogy ne volna joga a nemzet­nek az önálló hadsereghez. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Királyával együtt! Pap Zoltán: Engedelmet kérek, akár ha az egyik, akár ha a másik tétel áll, kijelentésöket mire épitik az igen t. miniszter urak? Talán arra, hogy hosszú időn át tűrte a nemzet a múltban azt, hogy idegen zsoldosok foglaljanak helyet Magyarországon ? Annak megvolt a maga szerződésszerű oka, igen t. honvédelmi 'miniszter ur. Azonban, hogy mikép tartották meg ezt a szerződést, azt tudjuk. 1686-ban, mikor a török­től megszabadult az ország, olyan alku volt az idegen uralkodó és a nemzet között, hogy együtte­sen fogjuk közös ellenségünktől, a töröktől, meg­szabadítani az országot; én leszek a ti uralko­dótok és te leszel az én nemzetem. Ennek a szerződésnek ellenére 1686-ban I. Lipót, mikor a török már kMonult az országból, elkezdte be­olvasztási rendszerét, a Gresammtmonarchie meg­alapítását és rendelettel kezdett kormányozni. Ez szülte, a mint tudjuk, II. Rákóczy Ferencz ellenállását. Tehát a szerződés első pontját meg­szegte az idegen dinasztia, a mint később tény­leg tételes törvényekkel fogom ezt bebizonyítani, minthogy nem is csudálkoznám, ha a t. honvé­delmi miniszter ur történelmünknek ezen kor­szakát nem ismerné oly preczizitással. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tel­jesen bizom a t. képviselő ur kijelentésében! (Derültség a jobboldalon.) Pap Zoltán: Együttesen hozták be tehát a zsoldos katonaságot és ez volt az első módja annak, hogy a közös hadsereg tanyát ütött az országban. De a mikor ezeket a külföldi katoná­kat, a melyek szerződés szerint hozattak be Magyarországba, tűrte a nemzet, nem gondoltak őseink, a Karok és Rendek arra, hogy ennek a türelemnek a honvédelmi miniszter ur és az ő véleménye lesznek eredményei. Már II. Mátyás alatt vették be a Rendek és Karok az 1608-iki koronázás előtti dekrétumba ezt és törvénybe, az 1608-iki dekrétum 1. §-ába iktatták, hogy a király ő Felsége azt is megtartsa és megtar­tassa, hogy az ország előzetes tudta és bele­egyezése nélkül Magyarországon és annak kap­csolt részeiben se háborút ne indítson, se kül­56

Next

/
Thumbnails
Contents