Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

436 207. országos ülés 1903 február 16-án, hétfőn. Pap Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Lehetőleg röviden ! Velősen:f) Kossuth Lajos TMadar elé legutóbb, Budapesten való tartózkodása alkalmával a tiszalöki választókerület egyik küldöttségét vezettem tisztelgésre. (Derültség jobbfelöl.) Kossuth Lajos TMadar ez alkalommal ekként szólott e színmagyar csoporthoz: Önök a Tisza mellől jönnek, tanuljanak élni a Tisza folyótól. Magyarországnak van sok szép és nagy folyója, de egyik sem olyan hűséges az országhoz, hazájához, mint a Tisza. Mind idegenben ered, idegenben hal meg, csupán a Tisza folyó az, a mely Magyarországon születik és nemcsak átfutja a hazát, hanem Magyarországon is hal meg. (Felkiáltások jobbról: Más mondta !) Krístóffy József: Tisza Kálmán mondta! B. Feilitzsch Arthur: Ilyen volt Tisza Kálmán! Pap Zoltán: A szomorú utlevéles kMándorlások korszakában én is azt üzentetem a magyarnak Kossuth Lajos TMadar utján: itt élned, halnod kell. Tudjuk mi is, jó magyarjaim, hogy közállapotainkat oda vezették a hatalom birtokosai, hogy a magyar nyugtot nem talál sehol. Látjuk mi is, szomorúan tapasztaljuk naprólnapra, hogy a munkás hiába nyújtja ki izmos karját munka után, nem talál munkát Magyarországon. Érezzük mindannyian, a kik tekintetünket a jövendőbe vetjük, hogy nincsen alkalmas hely, a hol reménységünk horgonyát kMethetnek. Es mégis biznunk kell egyben, biznunk kell abban, hogy az istentelenkedésnek egyszer csak vége szakad és hogy vége szakadjon, álljon össze a magyar erős fallanxban, álljon össze éhen, szomjan, rongyosan, ha kell, de ne mutassuk elleneinknek a bomlás jeleit, mert ha meglátják, hogy elkezdtünk bomlani, akkor ütött a végóra. Értse meg ezt minden magyar ember, a ki jövőjének hazát akar teremteni. Ne bágyaszszon el senkit, hogy a kormányon ülő hazafiak, vérünkből való vérek, a fórumon azt hirdetik. hogy nem következett még el az ideje annak, hogy magyarok lehessünk. Tudják meg ők is, hogy egyéni czélok és gondolatok tévesztették meg ezeket a hazafiakat és azért beszélnek igy, mert nagyon édes nekik a hatalom fényében; azért beszélnek igy, mert ha nem igy beszélnének, akkor nem uralkodhatnának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Legyen együtt minden magyar ember azért, hogy ezzel az erős fallanx-szal döntsük le azokat az idegen bálványokat, s addig csak hadd legyenek ők a hatalom birtokosai, a hatalom szolgái, de a nemzet tagadja meg tőlük minden érzését és ne teljesítse azt a parancsot se, a melyet a tiszteletadásnál kirónak rájuk, mert ők sem tesznek a nemzetért semmit, ők mindent a hatalomért tettek, és nincsen remény arra, hogy ezt a politikai irányzatot abbanhagyják. Szokjék le a magyar nemzet arról, hogy mindent felülről várjon. Elfogytak már a sült galambok; követelnünk kell, követelnünk egy nemzet önérzetével és egy nemzet minden összeszedett erejével, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azok a szabadelvüpárti felszólalások, t. képviselőház, a melyek elhangzottak, majdan tárgyat adnak az oknyomozó történetíró tollára és bizony-bizony mondom, hogy csak azokra az általam vázolt egyéni okokra fogja visszavezetni Klio ezeket a beszédeket. Nem szándékozom én sem ezekkel bővebben foglalkozni, mert hiszen tárgyam szűk keretében ezek el nem férnek, gróf Andrássy Gyula t. képviselő urnak egy megjegyzésével azonban igenis, foglalkoznom kell, mert nagyon sérelmeseknek tartom épen a parlamentarizmus szempontjából azokat a nyilatkozatokat, a melyeket ő itt a ház szine előtt tett; s ha ellenmondás nélkül hangzanának el. akkor nem magunk ellen, hanem a jövő nemzedék ellen követnénk el megbocsáthatatlan hibát és bűnt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gróf Andrássy Gyula képviselő ur azokban a körökben, a hol az u. n. aktM politikai egyéniségek súlyát mérlegelik, mindenesetre bir annyi sulylyal, hogy kinyilatkoztatásait kettőzött figyelemmel kisérik azok a bizonyos körök. De viszont épen ezért az ő kinyilatkoztatásai sokkal élesebben kihívják a mi kriti iánkat, mint politikai sulylyal nem. biró egyéneknek a véleménye. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mikor egy volt miniszter, a ki koránál és — szívesen elismerem, én is tanúbizonyságot teszek róla — tudásánál fogva jogot formál magának arra, hogy a jövőben még az aktM politika terén helyet kapjon, a mikor egy ilyen kaliberű államférfiú azt mondja: »Ha azonban nézetem oly urak nemtetszését vonja maga után, a kik a nemzet nevében beszélnek, a mikor joguk hozzá nincs, azzal édes-keveset törődöm« ; nos, t. képviselőház, akkor ki lehet mondani, hogy az ilyen politikai sulylyal biró egyéniségeknek a nyilatkozatai s egész egyéniségük inkább hajlanak az abszolutizmus, mint a népképviseleti alkotmány rendszere felé, mert az ilyen kinyilatkoztatás, hogy itt képviselő nem a nemzet nevében beszél, kicsinylése, lenézése a parlamentnek akkor, a mikor nem tapsol az illetőnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az ilyen és hasonló kijelentések mindamellett igenis alkalmasak arra, hogy gróf Andrássy Gyula képviselő úrral a nemzet leszámoljon és megtudja, hogy minden kalibere és minden tudása mellett gróf Andrássy Gyula nem az az államférfiú, a kire a nemzet válságos időkben számithat. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Hanem csak egy babiloni gróf! Pap Zoltán: Beszédem további folyamán egyébiránt, t. képviselőház, leszek bátor gróf Andrássy Gyulának egy konkrét tévedésére is aktaszerüleg rámutatni. Most egy-két órára szMes türelmüket a nemzet nevében kérem. (Mozgás jobb felöl.). Szem előtt tartva a t, honvédelmi mínisz-