Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

207. országos ülés 1903 február 16-án, hétfőn. 437 ter urnak a katonai javaslatok elfogadását ajánló szavait, az indokolás bevezető sorait, nevezetesen, hogy a szőnyegen forgó javaslat komoly megfontolást igényel, elhiszem a t. honvédelmi miniszter urnak azt, hogy véderőnk szempontjából meg kell tennünk mindent, a mit egy rendezett államtól megkövetelhet a világ, hogy haderejét miként szervezze. Elhiszem azt is, hogy számolni kell a kor buta irányzatával és fegyverkezni kell. Si vis pacem, pára belhim. Megértem én az igen t. honvédelmi miniszter urnak azt a nyilatkozatát is, hogy tekintettel kell lenni az általános európai helyzetre. Ehhez még hozzá fogok tenni valamit; én kiegészítem ezt a mumust, de előbb levetem ruháját, hadd álljon itt a maga valóságában az az »általános európai helyzet«. T. ház! Azt is tudom és elhiszem a honvédelmi miniszter urnak, sőt még oknak is elfogadom, hogy tekintettel kell lennünk Magyarország geográfiai fekvésére, és arról nem tehet sem a nemzet, sem a honvédelmi miniszter ur, hogy akármiféle európai konstelláezió előfordul, az ország abban mindig érdekelve van. Hát ezek azok az európai konstellácziók s én még hozzáteszem azt, a mit a honvédelmi miniszter ur elhallgatott, hogy az orosz külügyminiszter nem hiába szaladgálja keresztül-kasul az országokat; ezt is tudom, de tudom azt is, hogy van valami nyomaték abban, a midőn a frauczia lapok léptennyomon azt Írogatják, hogy »32 esztendő alatt véderőnk fejlesztését teljesen befejeztük«. Ez is konstelláezió, de konstelláezió az is, hogy Ausztriának német elemei nem hiába éneklik a »Wackt am Khein«-t (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalolclalon.) és felköszöntőíkbe nem hiába foglalják bele, hogy »Hoch Hohenzollern!« (TJgy van! a szélsöbalolclalon.) Az is az európai konstellácziőhoz tartozik, hogy Európa legnépszerűbb uralkodójának második fia: Eitel Frigyes, nem hiába tanulja a magyar nyelvet. Én, t. ház, mindezt tudom, sőt azt hiszem, azokkal is előállhatok itt, a mik a folyosón keringenek; a miket hallunk, ha egyes képviselőtársainkkal olykor-olykor az általános politikai helyzetről szóbeszédbe elegyedünk; a mikor azt szokták mondogatni, — nem akarok indiskrécziót elkövetni — hogy »hiszen igazatok van« — a mint hogy azt tőlünk senki el nem vitathatja, mert hiszen nemzeti ügyért és nem egyéni czélokért küzdünk -— (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) »de hát kár szegény jó öreg királyunkat végnapjaiban megkeseríteni. Miszen majd ezekkel a követelésekkel — mondják önök — mi is előlépünk, és egy tollvonással meglesz minden.« Elhiszem, t. ház, hogy a túloldalon vannak jólelkű hazafiak, a kik így gondolkoznak, és a mit ma nem akarnak követelni, azt holnap talán fogják követelni. B. Feilitzsch Arthur: Nagyon kegyes ez az elismerés! (Mozgás a szélsöbalolclalon.) Endrey Gyula: Majd elismer még mást is! Pap Zoltán: Mindezt elismerem, de a midőn mindezt tudom, és a midőn a mérlegnek egyik serpenyőjét ez a sok tudat lenyomja, akkor a mérleg másik serpenyőjét nem hagyhatom üresen, és önkéntelenül keresnem kell az ellenértéket; — és a midőn ezt mondom, akkor hazám történelmére alapítom véleményemet — önkéntelenül át kell futnom hazám történelmét, és ezen európai konstellácziók mellett azt kell kérdeznem, hogy hát tulajdonképen mindig ugy lesz az, mint a múltban volt, a midőn Magyarország arra volt kárhoztatva, hogy szolgája legyen a nyugatnak; vájjon a jövendőben való fejlődését is meg fogják hazánknak ilyen szerepei akadályozni? És akkor igenis elfogadom a történelem azon hMatását, a melyet rám ró a jövendőben; vállalkozom a munkára egyéni elmaradásom mellett is, de akkor követelem a kormányzattól azt. hogy ennek a szerepnek betöltésére nekem lehetőséget adjon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert a mint Európa azt látja, hogy a nemzet nem képes azon hMatás betöltésére, a mely reá vár, akkor, azt hiszem, nem kell az igen t. ház előtt fejtegetnem azt, hogy mi fog bekövetkezni. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbalolclalon.) Méltóztassék elolvasni, t. ház, Hoitsy Pálnak Magyarországról szóló könyvét; később majd a törvényekből is fogom következtetéseimet levonni, hogy mi a szerepe Magyarországnak, azt hiszem, ezt önöknek ott a túloldalon, a kik az ország vezetésére vállalkoztak és a kormányon ülnek, jobban kell tudniok, mint az egyszerű függetlenségi képviselőnek. De, t. képviselőház, a mikor sem az ellenértéket nem látom, sem azt nem látom, hogy Magyarország hMatása felé közelednék, akkor Dugonits Tituszszal tartok; a ki Eger, illetőleg Belgrád várának ostrománál lerántotta magával a mélységbe a törököt. Nem szavazom, meg a törvényjavaslatot azért, mert ezt a hadsereget nemzetem hadseregének nem tekintem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem szavazom meg azért, mert az a gyülekezet, a melyet osztrák hadsereg, vagy közös hadsereg néven ismerünk, ellenkezik hazámnak minden törvényével, múltjával, aspirácziójával, jövendőjével. (TJgy van! Ügy van! a szélsöbalolclalon.) Nem szavazom meg, mert a szabadelvűnek nevezett politikai irányzat a múltban elmulasztotta azokról a feltételekről gondoskodni, a melyek lehetővé tennék nékem azt, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazzam még akkor is, ha nem állana ellentétben a nemzet óhajával, múltjával és akaratával. Még akkor sem szavazhatnám meg; mert nincs miből; mert a nép szegény, mert uj terheket és uj áldozatokat el nem bir. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalolclalon.) De nem szavazhatom meg, t. képviselőház, a törvényjavaslatot azért sem, mert ez a törvényjavaslat ellenkezik még a kiegyezési törvény