Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

206. országos ülés 1903 február í4-e/i

7 szombaton. 431 sikerült egyetértésre jutni és mindkét kormány jogi álláspontjához mereven ragaszkodott, azt mindkettő fentartotta. Azonban kétségtelenné lett téve és vitán kMül lett helyezve két dolog. Az egyik az, hogy az 1867 : XV. t.-cz. 6. §-nak az a rendelkezése, a mely szerint Magyarország bármikor tőkevisszafizetéssel csökkentheti terhét, érintetlenül fennáll, és ehhez szó nem fér. Másodszor vitán kMül helyeztetett és kétségtelenné tétetett a köztünk létrejött megállapodásban az, hogy bár Ausztria kormánya fentartotta a maga jogi álláspontját, mégis mint vitán kMül helyezettet azt konstatálta a két kormány, hogy Magyarországnak minden hozzászólása és ingerencziája nélkül Ausztriának csak azt az állományrészt van joga átalakitani és konvertálni, a mely hozzávetőlegesen, Ausztriára esik, a nélkül, / hogy ez a kamatlábnak prejudikálna, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ekképen, bár fentartotta mindkét kormány és igy az osztrák is, a maga jogi felfogását, kimondatott, hogy ennek a két jogi álláspontnak a tisztábahozatala egy haladéktalanul megindulandó tárgyalásnak fogja feladatát képezni és hogy ez a tárgyalás nem akadályozza az osztrák kormányt abban, hogy tényleg nem az egészet, de a rá eső részt, de csak ezt a maga részéről konvertálja. Ehhez tartotta is magát az osztrák kormány. (Halljuk! Halljuk!) Ehhez képest az osztrák kormány törvényjavaslatot terjesztett be nem az egész állomány, de 3620 millió korona konvertálásáról, tehát hMen a megállapodáshoz, azon rész konvertálásáról, a mely hozzávetőleg ráesik. Az osztrák Reichsrath más határozatot hozott; és én sajnálom, hogy ezt a határozatot hozta, mert ez a határozat kétségtelenül nem alkalmas arra, hogy a köztünk fenforgó kérdés tisztázását előmozdítsa. Azt azonban nem fogadhatom el, a mit Barta Ödön képviselő ur mondani méltóztatott, hogy ebben az osztrák kormány összejátszott és ebben perfid eljárást követett. Ugron Gábor: Ez egyszer bizonyos, kétségtelen ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem fogadhatom el azért és kénytelen vagyok védelem alá venni az osztrák kormányt, először, mert az osztrák kormány javaslata máskép szólt, és másodszor — és itt megint eltér a nézetem Barta képviselő úrétól, — mert, ugy látszik nekem, — benyomásról beszélhetek csak, — hogy az osztrák kormány azt értette, hogy mert abban a javaslatban nincs kötelezve, a mint azt a képviselő ur kifejezte, hanem csak felhatalmazást nyert, ez a felhatalmazás nem jelenti azt, hogy tényleg többet konvertáljon, mint a mennyit a köztünk fennálló megállapodás szerint lehet. Ugyanis nem fogadtatott el az az indítvány, a mely tétetett és a mely azt mondotta, hogy »a kötvények beváltására«, hanem elfogadtatott egy indítvány, a mely azt mondotta, hogy felhatalmaztatik: »kötvények beváltására«. Barta Ödön: Egy »a« névelő a különbség! Széll Kálmán miniszterelnök: Igaz, hogy az összeget kihagyták. Mindamellett ez nem bir azzal a jelentőséggel és nem birhat, — bár az osztrák kormány a maga jogi álláspontját fentartotta, a mint hogy mi is fentartottuk, — hogy ebből bármi prejudiczium következzék ránk nézve. ÜSTem bir már csak azért sem, mert lehetetlen az osztrák kormánynak ezen megállapodások ellen, melyek köztünk létrejöttek, s a melyek világosak, véteni vagy azokat megsérteni akarni. (Helyeslés a jobboldalon.) És, a mint én az osztrák miniszterelnöktől — a kihez azonnal kérdést intéztem — értesültem, az osztrák kormány magát mindenekben azon megállapodáshoz tartja, a mely köztünk létrejött, és azt magára nézve kötelezőnek ismeri el. És ha ezzel ellenkező értelmet adtak az igen t. osztrák pénzügyminiszter ur nyilatkozatainak, az félreértésen alapszik, mert ő csak a jogi álláspont fentartására hMatkozott, de a megállapodást tartja mérvadónak, (Helyeslés a jobboldalon.) így áll ez a kérdés, t. ház, (Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) és mi a köztünk létrejött megállapodáshoz fogjuk magunkat tartani, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és kMánni fogjuk megállapodásaink fentartását. És bármely kormány sértené ezt a megállapodást, — a mit én fel nem teszek (Halljak! Halljuk!) s a mi erről a kormányról ki van zárva, mert hiszen kétségtelen, hogy ezen megállapodás rá nézve kötelező — kénytelenek lennénk annak következéseit minden tekintetben levonni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ez, remélem, nem fog bekövetkezni, s azért erre szükség nem lesz. Jogainkat tehát, mint a t. képviselőház látja, mi semmi irányban fel nem adtuk, és érvényesitettük azokat azon keretben, a mint azt a törvény megengedi. Én tehát egészen határozottan felelhetem a t. képviselő urnak, (Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) hogy a garancziák arra nézve, hogy ez a megállapodás a mi törvényeink szellemében betartassák, megszereztettek olyan terjedelemben, mint a minőben azok alkotmányos országban és két olyan alkotmányos államnak, két oly nemzetnek kormánya között, a mely két nemzet egy uralkodó alatt áll, általában megszerezhetők. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azoknak megtöréséről, vagy érvényen kMül helyezéséről egyáltalában szó sem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azért legyen nyugodt t. képviselőtársam: sem újból, sem nem újból nem csaptak be . . . B. Kaas Mor; Fognak becsapni! (Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . Mert a jogi álláspontot ugy a konverzió kompetencziá-