Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-206
%06. országos ülés 1903 február íh~én, szombaton. .425 sék a szétosztás által. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Semmi kétség tehát, hogy Magyarország azon önkéntes elhatározása, a melyet a kiegyezés keretébe bevont kérdés körül akkor politikai okokból tett és tanúsított, semmire egyébre nem vonatkozott, mint arra, hogy azon a terhén, a mely Ausztria vállait akkor nyomta és a törvény kifejezése szerint Ausztria népeit összeroskadással fenyegette, bizonyos mértékig könnyítsen, vagyis átvállaljon egy bizonyos öszszegig egy terhet, a melynek az akkori viszonyok szerint fennállott tartozások egy tőkeösszege felelt meg. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem szándékozom ezt a kérdést arra a térre átvinni, hogy egy — mondjuk, — meglepetés folytán az elé a kényes kérdés elé állíttassák a t. ház, hogy a t. miniszterelnök urnak esetleges válasza után határozatikig döntsön a jogi álláspont felett, a melyet az 1867 : XV. t.-cz. 6. §-a és az azt megelőző, vele szorosan összefüggő előzmények alapján, vitán kívül álló magyar jognak ismerek, hogy t. i. Magyarország az akkori tőketartozás, akkori kamat terhének bizonyos részét vállalván el, az akkori kamatozó tőke egy részének akkori kamatviszonyok szerinti visszafizetése által szabadulhat az egész tehertől. Nem akarom, hogy ebben a kérdésben határozatot provokáljak, nem akarom, hogy ez a kérdés a maga egész nagy horderejének alapos megvitatása nélkül egy interpelláczióra adott válasz alapján döntessék el. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsobaloldalon.) Ezért a kérdésnek ezt a részét bővebben az interpelláczióba be sem vonom, mert Magyarország alkotmányos önállóságának és azon jogának, hogy saját ügyeit ő maga intézheti, prejudikálni nem engedhetünk sehol. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Sajnosán látjuk, hogy ennél a kérdésnél is szemünk közé vágják, hogy Magyarország nem tiltakozott, valahányszor alkalma lett volna tiltakozni, Ausztria törvényhozásának olyan intézkedései ellen, a melyek Magyarországnak az 1867 : XV. t.-czikkben és különösen annak 6. §-ában lefektetett jogát tángálhatnák vagy alterálhatnák. Csak tegnapelőtt történt, hogy az osztrák Reichsrathban nyilvánvaló perfidia segítségével, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) a melylyel én itt az ország szine előtt az osztrák kormányt vádolom, (ElénJc helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) az osztrák kormány világos és félre nem érthető támogatása mellett, egy ujabb csíny rendeztetett, (Ugy van! a szélsöbalaldalon.) a melynek félre nem érthető tendencziája semmi egyéb, mint az, hogy Magyarországnak az 1867 : XII. és XV. t.-czikkekben, és különösen az utóbbi t.-czikk 6. §-ában lefektetett joga elhomályosittassék. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Példátlan perfidiának tekintem ezt, (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) példátlannak egy olyan állam kormánya részéről, a mely egy, Magyarországgal folytatott kiKEPVH. KAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. egyezési tárgyalás keretében lojalitási klauzulákat kMan . . . (Jjgy van! a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Itt van az arczátlanság! (Ugy van! balfelöl.) Barta Ödön: Hát, t. ház, lojalitási klauzulákba fektetett hittel akarnak önök azzal a kormánynyal kiegyezést kötni, a mely ennél a kérdésnél a perfidia ezen fokáig tudott elmenni ? (Élénk tetszés és taps a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: De nem csináltam lojalitási klauzulát! (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Csávolszky Lajos: Aláirta! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy irtam! Micsoda beszéd ez! ? (Tetszés jobbfelül.) Szatmári Mór: A legmesszebbmenő bizalommal vannak egymás iránt! (Nagy mozgás.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az igaz! Barta Ödön: A lojalitási klauzula egy nem definiálható dolog. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Én azt a lojalitási klauzulát nem tartom olyannak, a mely kodifikálható, de azt hiszem, hogy egy nagy közgazdasági kiegyezésnek minden szakasza tartalmaz lojalitási klauzulát. Rátkay László: Ez a nemzetközi becsület! Barta Ödön: Hisz csak ott lehet rendezett közgazdasági viszonyokról beszélni két állani között, a hol, a mint Deák Ferencz mondotta, a »becsületes érdek« (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) szem előtt tartásán kMül a raffinéria, az alattomos kijátszási törekvés nem válik nyilvánvalóvá. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Legkevésbbé szabad azonban nyilvánvalóvá válnia ennek olyan kérdésekben, a melyek igenis összefüggnek a gazdasági kiegyezés kérdésével, akárhogy választották is el a tárgyalások alkalmával, mert előfeltétele egy kiegyezésnek, hogy az egész vonalon rendnek kell lennie és semmiféle háborús anyagnak nem szabad fenmaradnia két olyan ország között, a melyek egymásnak közgazdasági erejét és tevékenységét egymás számára le akarják kötni, még ha ez kölcsönösen történhetnék is. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Még kevésbbé szabad azonban fenmaradnia a mi szempontunkból Magyarországgal szemben, a melynek kizsákmányolására egyik eszközül ez a kérdés alatti objektum is ki van szemelve, (ügy van! a szélsobaloldalon.) Visszatérek már most arra, hogy nem lehet bizalommal tekinteni egy olyan állam törvényhozása és kormányzata felé, a mely virtust csinál abból, hogy a vele szerződni akaró állam kormányát, azt a másik tényezőt, a melylyel ő szerződni akar, lépten-nyomon kijátszsza. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! Nem a mi feladatunk — rendszerint — a kormányt valamely akcziójában megerősíteni. Nekünk, ezen az oldalon, feladatunk harczolni minden olyan kormány ellen, a mely a mi elveinkkel homlokegyenest ellenkező alapon kormányoz ; (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely alapot mi Magyarország 54
