Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

W6. országos ülés 1903 február ik~én, szombaton, 417 hogy én minden katonai rendszernek, magának a katonai intézménynek ellene volnék, az téved. Madarász József: Én ellene vagyok! Marjay Péter: A bibliából is olvastam már, hogy a legfelsőbb hadúr, az igazi hadúr maga azt mondta: »A ki halálra való, halálra, a ki fegyverre való, fegyverre.« Ezek a szavak azt jelentik, hogy fegyverre honfiak, a mikor fegyvert kell r fogni a haza védelmére, a nemzet jogaiért. És mert ott a szentírásban az igazi hadúr szájából elhangzott parancsképen, látom, hogy a fegyvert viselni kötelesség, ennek alapján hirdetem a közönség közt, a magyar nemzet fiai közt is, hogy a hazát fegyverrel szolgálni nagy és szent kötelesség. Madarász József: Védeni! Marjay Péter: De, t, ház, csak egy hazát, a magyar hazát, nem azt az ideált, a mit önök ideáljuknak tartanak, hanem azt, a mit a magyar szM és magyar érzés nevez hazának: az édes magyar hazát. (Igaz! Ugy van! a szélsőhátoldalon,) És az édes magyar haza, ez a mindnyájunknak, minden magyar embernek legdrágább kincse, ennyi sereggel is megvédelmezhető lenne, hogy ha ez a sereg egy eszményi, nemzeti hadseregnek a magaslatán állana és ugy volna szervezve, a mint szervezve kell lennie egy igazi nemzeti hadseregnek. T. képviselőház! A katonai létszám emelését ez idő szerint igazolni józan észszel semmMel sem lehet. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországot Európa térképéről soha sem fogják letörölni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországot, annak épségét, a magyar nemzetet meg fogja tartani ezen a helyen az európai államok érdeke. Magyarországnak itt kell maradnia, mint kerékkötőnek ; a déli és nyugati hatalmasságoknak szükségük van reá az északi és a keleti hatalmasságok ellenében, és megfordítva. Magyarországot tehát és a magyar nemzetnek birodalmát nem a katonai létszám emelésével lehet és kell megoltalmazni, hanem megoltalmazzák azt az európai viszonyok. A hadsereg-fejlesztési mizériában szenvedők nem magyar érdekre, nem nemzeti érdekre tekintenek ennél a javaslatnál, hanem az ő tágabb hazájuknak, az összmonarchiának az érdekére. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Egy hang: Ez a hiba.') Nekünk, a kik ezt a javaslatot ellenezzük, és hitünk szerint meg is fogjuk akadályozni, hogy törvénynyé váljék, nekünk nem ideálunk az önök ideálja; a mi eszményképünk egy teljesen önálló, független, anyagi és szellemi értékben gazdag, erős Magyarország. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Védelmünk, áldozatunk, nélkülözésünk, mindenünk készen áll ennek az ideálnak, ennek az eszménynek megvalósítására mindenkMel szemben, minden körülmények között. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért munkálkodni, ezért küzdeni, ezért áldozni, ezért KÄPVH. NAPLÓ. 1901—1906. xi. KÖTET. nélkülözni, szenvedni ha kell, élni és halni tudnia kell a magyar nemzetnek és én hiszem, hogy ha szólna megint a harczi sip és riadna a harczi riadó és a magyar nemzetet a magyar haza védelmére fegyverhordozásra serkentené : mint egy ember állana elő és ismét megvédelmezné hazáját, de nem az önök ideálját, az összmonarchiát, és nem az önök hadserege, a melynek létszámát bármennyire emelik is, az mindig csak kiporozott nadrággal szokott visszatérni a csatatérről, mondom, nem az védelmezné meg a magyar hazát. Az összmonarchiának érdekéből hozták ide ezt a törvényjavaslatot. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi részünkről, a kik ellenezzük, erről az oldalról, ennek kellő méltatására itt már nagy, szakszerű, érvekben gazdag beszédek hangzottak el, ugy, hogy ha ebben a parlamentben nem a szavazatok számaránya, hanem az érvek súlya volna a döntő, ha nem a numeranda, hanem a ponderanda elve irányítaná a parlament működését, akkor itt ebben a házban már el volna döntve ennek a javaslatnak sorsa, még pedig a mi álláspontunk szerint a magyar nemzet javára. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Minthogy itt azok is, a kik a legszakszerűbb beszédeket, a leggazdagabb érvekkel erős beszédeket elmondották, csak a falra borsót hánytak a magyar parlament rendszerével, annak nyomorúságos voltával szemben, én, ha jobban értenék is hozzá, érvelő beszédekbe ilyen ellenfelekkel nem bocsátkoznám. Vaknak, hogy megvirrad, úgyis hiába mondanám. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Én tehát szakszerűségre való törekvés, érvelés helyett inkább a javaslat pártolóinak, néma támogatóinak tévedéseit, bűneit és a hadsereg rendszerének fogyatékosságait, hibáit fogom felsorolni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Szólottak itt már többen ebben az érdemben a volt nemzeti párt . . . Drakulics Pál: Képzelt stratégák, mint Gabányi, kifejtették már a szakszerűségét ennek a törvénynek! (Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Barta Ödön: Voltak talán erősebb felszólalások is, a melyekre válaszolni lehet! Marjay Péter: Erre a közbeszólásra a választ Gabányira bizom. Minthogy Gabányi még nem beszélt, erre a közbeszólásra a legméltóbb válasz lesz, ha majd Gabányi felel. Gabányi Miklós: Majd megadom én a választ ugy, hogy égig fog hangzani az ő püffenésük. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön : A stratégia nemcsak abból áll, hogy szavazzunk! Drakulics Pál: Hát csak maguknak szabad közbeszólani ? Szatmári Mór: Valamikor máskép beszélt Drakulics. 53