Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-206
416 506. országos tíles 1903 február íí~én, szombaton. kedése kizárólag a létszámszaporitás következménye. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1889-ik évi védtörvény pénzügyi terhét az is nagyban emelte, hogy a póttartalékosok tekintetében uj intézkedés történt. Az 1889. évi VI. törvényczikk megállapításáig a közös hadsereg póttartalékosainak jutaléka is meg volt állapítva számszerűleg akként, hogy a tiz évre számított ujonczjutalék, s a póttartalékosok jutaléka megadja a hadi létszámot. Az országgyűlés évről-évre nemcsak a kiállítandó ujonezok számát, hanem a póttartalékosok számát is megszavazta. Az 1889-iki védtörvény már csak az évi ujonczjutalékot állapítja meg, a póttartaléknak nincs többé jutaléka. A közös hadsereg és honvédség jutalékának fedezése után fenmaradandó összes védképes, mint feles számmal besorozottak, a póttartalékba osztatnak be. A védtörvény ezen intézkedése, a kiképzendő ujonezok száma tekintetében lényeges változást idézett elő, a mi természetszerűleg a költségekben is kifejezésre jutott. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt tudta, tudnia kellett ugy a közös hadügyminiszternek, mint a delegácziónak, mégis midőn az 1889-iki védtörvény végrehajtásának pénzügyi kihatásáról szólottak, azt mondották, hogy az összes rendelkezés végrehajtása legfölebb 960.000 koronába fog kerülni. S mi történt? Az, hogy a póttartalékosok kiképzése óriásilag megterhelte költségvetésünket. Mig azelőtt tizezeregyszázötvenkét póttartalékost kellett kiképezni, azután a póttartalékosok száma hatvenegyezernégyszázra emelkedett. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezen tényekből kell, t. ház, a tanulságot levonni, mert előreláthatólag, ha a tárgyalás alatt levő javaslat elfogadtatnék, a kiadások milliók és milliókkal fognak szaporodni. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Az ország nyomasztó helyzetét mindnyájan ismerjük, az országot még nyomasztóbb helyzetbe hozni nem szabad. Hazám iránti szeretetem, nemzetem jóléte iránt való gondolkozásom, és az az élő lelkiismeretem, mely engem minden cselekedetemben vezet és irányit, azt parancsolják nekem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot el ne fogadjam. Ez hazafiúi kötelességem, ezt teljesítem. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Trubinyi János jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: T. ház! Nem szokásom, nem is szeretek beszédembe idegen nyelvű czitátumokat vegyíteni, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) hanem mikor a napirenden lévő törvényjavaslathoz szólni akarok, most ezen szokásomtól eltérve egy idegen nyelvű idézettel kezdem beszédemet. Egyetlenegy szót cserélek ki csak az eredetiből, s épen az által lesz találó. Azt kérdem ugyanis: quousquo tandem abutere Austria patientia noBtra? (Egy hang a szélsobaloldalon: Catilina!) Megmondtam, hogy kicserélem a szót. A t. honvédelmi miniszter ur jól tud németül; felteszem róla, hogy latinul is ért. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem vagyok pap! Marjay Péter: Van itt 400 képviselő, azok sem papok, mégis értenek latinul. De ez nem tartozik a dolog nagyjára, mert én magyarul is meg akarom mondani, mert nem pap a miniszter ur, hogy megértse. Nessi Pál: Németül mondd, akkor megérti! Marjay Péter: Meddig él még vissza Magyaroszág, a magyar nemzet türelmével, az a nyomorult Ausztria? (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon.) Elnök: Ezért, a ház tekintélyével össze nem férő s egy velünk törvényes közösségben levő államot sértő kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalon.) Csendet kérek! Lengyel Zoltán: Mondd el még egyszer! Marjay Péter: Sok mondanMalóm van, azért még egyszer nem mondom, nagyon rövidre fogná az elnök ur a rendreutasitást, meg is vonhatná a szót, pedig meg akarom becsülni szólási jogomat. Ez a javaslat nem a honvédelmi miniszter javaslata, nem is a kormányé, hanem Ausztriáé. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A ' kormány és a honvédelmi miniszter ur Ausztria kezében olyan mint a bó'rduda: a bó'rduda, ha megnjomják, hangot ad. (Derültség.) A kormány mint Ausztria bőrdudája adta ki ezt a javaslatot Ausztria hangjaképen. (Egy hang a szélsobaloldalon : De hamis hang!) Vájjon nem a magyar nemzet türelmével való visszaélés hangja-e ez? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Bizonyos körülmények közt a maga helyén a mérsékletre intő türelem szükséges és sokszor jó hatást gyakorol. De az a türelem, mely Ausztriának ezt a hangját és javaslatát némán fogadná, az már nem az emberi méltóságot emelő mértékletes türelem volna, hanem bűnös türelem; ezen bűnös türelem átka szállana azokra, kik némán hallgatnak e javaslattal szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem hallgatunk hát a javaslattal szemben, hanem hazafias felháborodással, nemzeti érzésünk egész erejével ellene támadunk és visszautasítjuk, s reméljük, hogy kellő kitartással meg is semmisítjük azt. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hiu remény! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Majd meglátják !) Barta Ödön : Akkor nem alkotmányos alapon áll a miniszter ur! Marjay Péter: T. képviselőház! A ki azon ban az én szavaimból talán arra következtetne,
