Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-206
206. országos ülés Í903 február ik-én, szombaton. 413 Gr. Wilczek Frigyes: De ez az eredmény is csak akkor volna igazi eredmény, ha tiz évre szólna a mostani törvényjavaslat. Mert igy épen a t. miniszter urnak az indokolásából és közbeszólásaiból azt kell következtetnem, hogy a póttartalékosok behívásáról szóló javaslattal talán még az őszszel is fogunk találkozni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem! Ez rossz következtetés! Gr. Wilczek Frigyes: T. ház! Régi közmondás, és eddig még mindig megtartotta jogosultságát, hogy si vis pacem, pára bellum és ez indok lehetne mindenesetre a törvényjavaslat elfogadására is, t. i., hogy egy nagy hadsereg biztosit minket legjobban a háború ellen. Én azonban egy másik biztositékot is látok a háború ellen és ezt nem magamtól veszem, hanem egy igen nagy állású, igen nagyrangu katonatisztnek a nyilatkozatából, a ki pedig a katonai élet minden ágában ismeretes volt, és a ki azt állította, hogy mindaddig, míg az élelmezés kérdése nincsen megoldva, háborútól félni nem kell. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Eddig sem volt megoldva! Zboray Miklós: De koplaltak is! Csernoch János: Meg is van a hatása! Nem is mernek háborút kezdeni! Gr. Wilczek Frigyes: Lássuk csak a hadgyakorlatokat. Vegyük a legutóbbi sasvári hadgyakorlatot, a hol pedig mindenütt tudták, hogy este az egyes csapattestek hol fognak megszállaui. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem tudták! A hadgyakorlat alatt rendelték el! Gr. Wilczek Frigyes: Egyszóval, mindenütt elkéstek; s ha nem is tudták ott biztosan, de mindenesetre jobban tudták, mint tudhatnák esetleges hadjáratnál. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az már igaz! Gr. Wilczek Frigyes: Elkésett az élelmezés mindenütt, és a katonák éheztek volna, ha az odavaló nép meg nem könyörült volna rajtuk. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Katonánál nem is lehet pontban 12 órakor a leves az asztalon! Gr. Wilczek Frigyes: T. ház! Ezzel be is fejezhetném felszólalásomat, annak újbóli kijelentésével, hogy elfogadva különben Rakovszky István t. képviselőtársam határozati javaslatát, én nem nyújtok be határozati javaslatot. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Első eset. Megszűnt az obstrukezió. (Derültség jobbfelől.) Gr. Wilczek Frigyes: A törvényjavaslatot nem fogadom el, még pedig tisztán abból a szempontból, mert meggyőződésem szerint az ország ezeket a terheket tovább nem birja. Csak még egyet akarok hozzátenni, és ez az, hogy nem akartam felszólalásommal a t. túloldalon ülőket kapaczitálni, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Nem is lehet!) nem volt ez szándékom; hanem egyedül azért szólaltam fel, hogy gyenge szavammal én is egy követ hordjak a falhoz, a melyet a nemzet közvéleménye emel az önök követelménye ellen, (Helyeslés a baloldalon.) még pedig minden ellenbang kizárásával. És ez a fal, remélem, elég erős lesz arra, hogy az önök követelését megtörje és az ország anyagi megélhetését legalább egyelőre biztosítsa. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: És a véderő! Gr. Wilczek Frigyes: Nem rég olvastam egy franczia politikusnak választóihoz intézett tanácsát, a melyet itt reprodukálok: Rosszul megy minden és a holnap rosszabb lesz a mánál is. Védekezzünk, a mig lehet. (Elénk tetszés és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Azt hiszem, legczélszerübb lesz most az ülést 10 perezre felfüggeszteni. (Helyeslés.) (Szünet után.) /Az elnöki széket Tallián Béla foglalja el.) Elnök : A folytatólagos ülést megnyitom. Ki következik ? Trubinyi János jegyző: Jékey Zsigmond! Jékey Zsigmond: T. ház! A világon egy nemzet sincs olyan sajátságos helyzetben, mint a magyar nemzet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Két hadsereget tart fenn vér- és nagy pénzáldozatokkal, és egyiket sem mondhatja a magáénak. (Elénk helyeslés a szélsobáloldalon.) Az egyik a közös hadsereg, a másik a honvédség. A közös hadsereget felépítették a nemzeti hiszékenységen, a honvédséget a nemzeti hiúságon. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Hogy a közös hadsereget megteremthessék, kiindulási pontul vették az 1723. évi Lés II. törvényezikkeket. Ugy magyarázták ezen törvényezikkeket, mintha akkor Ausztria és Magyarország között a megváltozhatlan kapcsolat létre jővén, a védelem közös és kölcsönös voltát, sőt a védelem tényezőinek állandó közösségét már akkor megállapította és törvénybe foglalta a magyar nemzet. És azok vállalkoztak a törvény ilyen magyarázatára, kik előbbi politikai működésükkel a nemzetben azt a hiedelmet költötték fel, hogy ők az ország jogainak hű és megalkuvást nem ismerő őrei. Azok, kik az 1867-iki közjogi alapot megalkották és ezáltal a közös hadsereg alapját megteremtették, megelőzőleg néhány évvel még maguk tiltakoztak az ellen az 1861-iki feliratban, hogy a védelem tényezőinek közössége és a hadsereg állandó közössége bármikor megállapittatott volna. (Igaz! .Ugy ,van! a szélsobáloldalon.) , -r .
