Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

414 206. országos ülés 1903 február ík-én, szombaton. Azok kik eddig hMatkoztak az 1741., 1802. és 1847. évi törvényekre, melyek mind bebizo­nyitják, hogy a védelem tényezőinek közössége nem volt megállapítva, azok 1867-ben lemond­tak az önálló hadsereg jogáról. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon!) ÍTein mertek ugyan azonnal nyiltan lépni a nemzet elé, hanem igyekeztek a nemzetet elaltatni, a nemzettel el­hitetni, hogy ők még mindig a nemzet jogainak hű őrei. Midőn az 1867-ik évben alX-ik törv.-czikk­ben 48 ezer ujonczot megajánlottak, még ez ajánlatot a magyar ezredek számára tették, (TJgy van! TJgy van! a szcílsöbaloldalon.) és világosan kimondták, hogy a megajánlást min­den ebből vonható következtetés nélkül teszik. (TJgy van! Igaz! a szélsöbaloldalon.) Még az 1867. évi Xll-ik törv.-czikkben a magyar hadsereg fenn van tartva, holott már akkor tudták, hogy a magyar hadsereg elnevezésének felvétele a törvénybe csak a nemzet hiszékeny­ségen ek megtartására irányul. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Jól számítottak. A magyar nemzet többsége hitt az akkori politikai vezetők hazafiságában, bizott bennük, mert politikai multjokban garan­cziát látott. Hitte a magyar nemzet, hogy nem történt jogfeladás, pedig; azok a vezető politikusok, kik akkor a nemzetet vezették, már akkor jól tud­ták, hogy az önálló hadsereg jogát elalkudták. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az első véderőtörvényt 1868-ban alkották, de már abban a magyar hadsereg elnevezés nem fordul elő. De hogy a nemzetet hiszékenységében még tovább megtarthassák és hogy maguk számára a nemzet bizalmát továbbra is biztosithassák, ugy néha-néha tiltakoztak az ellen, ha a had­ügyi vezetőségek és hadsereg egységéről nyilat­koztak. így vezették a nemzetet a lejtőn lejebb, lejebb, (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) és igy nem volt meglepő, hogy később a nemzet meghajolt a tények előtt és a közös hadsereg törvénybe iktattatott. Nem akarom most a közös hadsereget jel­lemezni, (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) mert hiszen azt már elvtársaim közül többen előttem megtették, én csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy jaj és százszor jaj annak az országnak, melynek jogait, imelynek törekvéseit olyan hadsereg van hMatva megvédeni, illetve előmozdítani, mint a közös hadsereg, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a hadsereg nyelvében, szellemében, jel­vényében tagadása mindennek, a mi magyar. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Tisztán osztrák, császári hadsereg! Jékey Zsigmond: A másik hadsereg a hon­védség, a nemzeti hiúságon épült fel és azon tartjuk fenn. Emlékezzünk vissza, a nemzet mily rajon­gással fogadta a honvédség felállítását, rajon­gással fogadta, mert hitte, hogy az törvényben gyökerező jogos igényeinek kielégítése. Hogy a nemzetet a honvédség fentartásával járó s évről-évre szaporodó kiadások elviselésére reábirhassák, eleinte ugy tüntették fel a hon­védséget, mint önálló működésre hMatott védelmi tényezőt, utóbb azonban kimondották, hogy az voltaképen nem egyéb, mint a közös hadsereg­nek egyik kiegészítő része. (Helyeslés a szélsö­baloldalon.) Jól számítottak azok, kik a nemzeti hiú­ságot vették igénybe czéljaik elérésére, mert tényleg a nemzet nem riadt vissza semmi nagy áldozattól, csak hogy a honvédséget, melyet nemzeti hadseregnek nézett és tartott, fejleszt­hesse és megerősíthesse. (Helyeslés a szélsöbalol­dalon.) Odafent, hol a nemzet sorsát intézik, örül­tek ennek a fejlesztésnek, sőt azt előmozdítani is igyekeztek, mert tudták, hogy ezzel kettős czélt érnek el. Elérik a czélt, hogy a közös had­sereg kiegészítő része megerősödjék, elérik azt a másik czélt, hogy az azzal járó költségeket ki­zárólag a magyar nemzet viselje. Szaporítani kellett a lovasságot, mert a közös hadsereg vezetői azt szükségesnek tartot­ták, beleegyeztek, megengedték, hogy az a hon­védségnél történjék meg, mert igy bár a honvéd­ség csak kiegészítő része a közös hadseregnek, a költségek mégis egészükben és nem a kvóta arányában Magyarországra nehezednek. Érdekes az, t. ház, hogy mennyMel több áldozatot hozott a honvédségre egész a legutóbbi időkig Magyar­ország, mint Ausztria. (Helyeslés a szélsöbal­oldalon.) Mennyire több terhet vállalt magára nem­zeti hiúságból Magyarország azért, hogy a közös hadsereg egyik része megerősödjék. 1870—1896-ig Magyarország 272 millió 643 ezer forintot köl­tött a honvédségre, ugyanezen idő alatt Ausztria csak 196 millió 166 ezer forintot, mint ezt már Barta Ödön tisztelt barátom szép, érdekes be­szédében is felhozta. Ha a közös hadsereg kiegészítő részét ké­pező s önmagában akczióképtelenné tett honvéd­ség és az osztrák Landwehr költségeit a quóta arányában fedezte volna Magyarország és Ausz­tria, akkor Magyarországra ez idő alatt azaz 1870—1896-ig összesen 147 millió 208 ezer fo­rint teher hárult volna. n. magyar nemzet pedig tényleg mint már mondottam, 272 millió 643 ezer forintot fordí­tott a honvédség fentartására, tehát a nemzeti hiúság révén többet, 125 millió 435 ezer forin­tot, a mi évenkint 4 millió 653 ezer forintot tesz ki. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) -

Next

/
Thumbnails
Contents