Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-206
412 206. országos ülés 1903 február ík-én, szombaton. járt utána hozatott, fel kell tennem, és felteszem, hogy ez ugyanazon szellemben létesült, mint a mely 1867-ben domináló volt. Érdekes jelenség az is, hogy sem 1867-ben, sem 1868-ban a »közös hadsereg« elnevezés még nem is fordul elő. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A közvéleményben, vagy szóbeszédben talán előfordult, de a törvénybe először 1889-ben került. . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Követelték ! (Egy hang a szélsőbal oldalon: Becsempészték !) Gr. Wilczek Frigyes: De ezenkívül, t. ház, — és ez a fődolog, a melyre rá akarok térni, — az 1868-iki törvény a honvédséget ugy kontemplálta, hogy abból magva, alapja válhassak ki a magyar hadseregnek, és hogy az továbbfejlődésre legyen képes, és épen ennek vágta útját az 1889-iki törvény, ... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez is 67-es alap? Gr. Wilczek Frigyes: ...a midőn a póttartalékosokat a honvédségre nézve is kontingentálta. Mert az 1868-iki törvény szerint azáltal, hogy minden besorozott ujoncz, a mint a hadsereg és a hadsereg póttartalékának pótszáma kikerült, — a honvédséghez jut: már meg volt adva a lehetősége annak, hogy a népesség szaporodtával a honvédség számban, erőben és természetesen tekintélyben is gyarapodjék; ámde, minthogy az 1889-iki törvény kontingentálja a honvédségnek póttartalékát is, ezzel a honvédség továbbfejlődésének útját állta. (Ugy van! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) De ezenkívül van egy más körülmény is, a mely nemzeti szempontból épen ugy hátrányunkra van, mint különösen gazdasági szempontból, és a melyet szintén csak a mostani véderő-törvény revíziója utján lehetne megváltoztatni... Zboray Miklós: Ettől lett beteg a miniszter! (Derültség és mozgás balfelöl.) Gr. Wilczek Frigyes: ... és ez az, hogy az ujonczjutaléknak Ausztria és Magyarország közti megoszlását az összes népesség arányában számították ki, nem pedig •— a mi egyedül volna helyes — a 21—25 évet elért férfiegyének számához képest. Tudjuk, t. ház, hogy hazánk fő népessége aránylag nagyobb, mint Ausztriáé, azonkívül a gyermekhalandóság is, sajnos, még mindig nagyobb nálunk, és nagyobb a kMándorlók száma is, a kMándorlottak között pedig legnagyobb részt épen a 21 — 25 év körüli munkabíró egyének szerepelnek. Ez a három adat már magában véve is, — a nélkül, hogy statisztikai adatokat hoznék fel, — eléggé bizonyítja azt, hogy a népesség arányánál ránk nézve sokkal kedvezőtlenebb vz az arány, a melyet a katonaköteles korban lévő férfiak nálunk képviselnek. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt, hogy a honvédség részére sokkal több ujonczot állítunk ki, mint Ausztria: ebből egy kis utánaszámitással meg lehet állapítani^ hogy évenkint 3—4 ezer emberrel, 30 év óta pedig 100.000 emberrel többet áldoztunk vérben, mint Ausztria. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) T. ház! A honvédelmi miniszter ur január 29-én tartott beszédében reflektált az u. n. nemzeti követelésekre is. Teljesen egyetértek Szentiványi Árpád t. képviselőtársammal a tekintetben, hogy ő a honvédelmi miniszter^ urnak nyilatkozatát haladásnak minősítette. Én is haladásnak tekintem azt, hogy e kérdésekre már egyáltalában választ kapunk, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mégis csak jó gyerek vagyok! (Derültség.) Gr. Wilczek Frigyes: . . . mert talán a t. miniszter ur sem fogja tagadni, hogy még egypár évvel ezelőtt ezen kérdéseknek lehetőségét sem akarták konczedálni. De, t. ház, abban már nem érthetek egyet Szentiványi Árpád t. képviselőtársammal, hogy ő a miniszter ur ezen nyilatkozatával megelégszik. Feltétlen tisztelettel tartozom és vagyok is a t. miniszter ur szava iránt; de ez a szó őt is csak a lehetőség határain és korlátain belül köti, de utódját már nem. Ha a t. miniszter ur megengedi, szolgálok egy argumentum ad hominemmel. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Halljuk! Gr. Wilczek Frigyes: Hogyha a mostani kormánypárt a t. miniszter urnak javaslatára azt mondaná, hogy »most nem szavazom meg, hanem majd tanulmány tárgyává teszem, és azután esetleg később fogom megszavazni«, ugy-e, nem nyugodnék meg abban, nem értene egyet vele? Pedig quod uni justum, alteri aequum. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Gyenge az összehasonlítás! Gr. Wilczek Frigyes: Eredményt, egyetlenegyet tudunk felmutatni, egyetlenegyet regisztrálhatunk eddig és ez az, hogy a póttartalékosoknak tervbe vett behívása elmaradt. Igaz, hogy a t. miniszter ur sietett hozzátenni, hogy ez különösen azért történik, mert a terminusokkal már elkéstünk, de jelenleg . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én vívmányról sohasem beszéltem! Gr. Wilczek Frigyes: Azt tudom. Épen azt mondom, hogy a t. miniszter ur ezt nem vívmánynak tekinti, hanem csakis kényszerűségnek, a terminusok elkésésének. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A helyzet következményének! Gr. Wilczek Frigyes: Én nem akarok kitérni azokra az indokokra, a mik ezt nekünk megengedték, hanem egyszerűen konstatálni akarom a tényt, örömmel konstatálni, még pedig annál nagyobb örömmel, hogy ebben én az ellenzék akcziójának jogosultságát látom. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.) Zboray Miklós: Elismeri ezt.a miniszter ur is ?
