Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

206. országos ülés 1903 február Pi^én, szombaton. ÍÖ9 már itt e házban is többször elő lett terjesztve, hogy az egész ország földbirtokainak értéke már majdnem a feléig van megterhelve .. . Ernszt Sándor: 61 százalékon túl! Gr. Wilczek Frigyes:... 61 százalékon túl, a mint t. képviselőtársam mondja, ugy, hogy az ország földjének még azon része is, a mely hazai tulajdonosok kezében van, már nem egészen felerészben a haza lakosaié. Iparunk nincs, a kisipar már régen megszűnt, a gyáripar kis terjedelemben van, az igaz, de erről ugyanazt lehet elmondani, mint a mezőgazdaságról: hogy a mely részvénytársasági alapon épül, annak részvényei szintén idegen kézben vannak, a prMát, a magángyárosok pedig több, mint felerészben külföldiek. Kereskedelmünk pang, maguk az illetékes tényezők elismerik, hogy vállalkozási kedv nincs. A mi üzlet ez országban még virul, az csak az, a mely hitelnyújtásával foglalkozik. Egyedül a vidéki takarékpénztárak és a galicziai uzsorások tudnak meggazdagodni az országból. (Ugy van! a néppárton.) Nem akarom azt állítani, hogy ezen szomorú közgazdasági viszonyoknak egyedül a magas teherviselés az oka. Jól tudom, hogy vannak egészen más, elhatározási körünkön kMül eső, világtörténelmi jelentőségű indokai is, de a magas adózás mindenesetre ott foglal helyet, még pedig jelentékeny helyet a többi indokok között is és ez oly indok, a mely az előbb emiitett körön belül fekszik. A múltkor azt mondotta az igen t. honvédelmi miniszter ur, csak közbeszólás alakjában, hogy ezen törvényjavaslatok által inaugurált áldozatok alatt az ország még nem fog tönkre menni. Hiszen én sem képzelem azt ugy, hogy egy rövid határidőn belül egyszerre fog csődöt mondani az állam és annak minden polgára, hanem mindenesetre egy hatalmas lépéssel jut előre azon a lejtőn, a melyen már megindult, (Ugy van! a néppárton-) és nem szenvedhet kétséget az sem, hogy a gazdasági exisztencziáknak nagy része fog ebbe belepusztulni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Egy fillérrel sem lesz felemelve az adó e miatt! B. Kaas Mor: Ki fizeti meg akkor a költségeket ? Gr. Wilczek Frigyes: T. honvédelmi miniszter ur, ha bepillantással birnék az állam gépezetébe és egy képet tudnék magam elé festeni, hogy mily megtakarítások árán tudom azt eszközölni, akkor elfogadhatnám a t. miniszter ur közbeszólását; de minthogy az nem indokolt és minthogy arról vagyok meggyőződve, hogy kulturális intézményeinkben minden téren kevés történik, hogy minden téren többet kellene tenni, nem tudom elképzelni, mely téren tudnánk annyit megtakarítani, a mennyi e hadügyi kiadásokkal jár. Igaz, hogy nem tudjuk, hogy e javaslatok mennyi áldozatokkal fognak járni... KÍPVH, HAPLÓ. 1901 — 1906. XI. KÖTET. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Pedig megmondtam! Gr. Wilczek Frigyes: Igen és én épen ebből meritek indokot arra, hogy ne szavazzam meg a javaslatot, de hogy sokba fognak kerülni, az feltétlenül áll. Kénytelen vagyok e pontnál kitérni Hieronymi t. képviselőtársam múltkori beszédének azon részére, a melyben megdönteni igyekezett egy ellenzéki szónok per analógiám felhozott azon állítását, hogy az 1889-iki törvény mennyi anyagi teherrel járt az országra nézve. Hieronymi t. képviselőtársam az állam zárszámadásaiból igazolta, hogy 1889-től kezdve öt éven keresztül a közösügyi kiadásokra fordított öszszeg alig emelkedett. Ha jól emlékszem, három vagy négy milliót említett, mint olyant, a mely ezen időszakban egyáltalán előfordult. Azt azonban elfelejtette hozzátenni — vagy csak egyszerűen nem tette hozzá, mert oly kMáló közgazdásztól lehetetlen feltételeznem, hogy csak egy perczig is elfelejtette volna — hogy az ország zárszámadásába a közösügyi kiadásoknak csakis az a része került bele, a mely a közös bevételek levonása után aránylag jut az országra. Ha azt akarjuk vizsgálni, hogy a közösügyi kiadások mennyibe kerültek az országnak, nem egyedül a zárszámadást kell vennünk, hanem a közös bevételeket is. Én ezt megtettem . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter Ellenzéki szemmel? Gr. Wilczek Frigyes: ... és rájöttem, hogy abban az időszakban a bruttó vámjövedelmek — mert ezek képezik a közös jövedelmeket —• 84 millióról 114 millióra emelkedtek. (Mozgás a néppárton.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez a védtörvény? Gr. Wilczek Frigyes: A vámkezelési kiadások pedig az összes években 5,700.000-re rúgnak, ugy, hogy ezen négy évi időszakban kerek 30 millióval emelkedett a közös bevétel. Itt azonban ki kell térnem arra a pontra is, a melyet már az előttem szóló képviselőtársam is emiitett, (Halljuk! Halljuk!) hogy t. i. ez a törvényjavaslat ismét csak egy évre akarj;., megállapítani az ujonczjutalékot, noha a provizóriumokat már megunta az egész ország, noha az 1867-ik évi törvény követeli az ujonczjutaléknak tiz évre való megállapítását, és daczára annak, hogy már a trónbeszédben is benne foglaltatott, hogy ezt a kérdést végre-valahára állandóan meg kell állapítani. (Helyeslés a néppárton.) Nem is tudom, t. ház, hogy mi indokolhatná azt, hogy ismét csak egy évre lesz megállapítva az ujonczjutalék. Nagyon közel fekszik az a feltevés, — és ebből meritek egy ujabb indokot álláspontom elfoglalására, — hogy ez csakis azért van, hogy azt a közel jövőben, egyik-másik indokból, ujabban lehessen emelni. (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)