Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

február ik-én, szombaton. 408 206. országos ülés 1903 S hogyha ez áll általánosságban, akkor annál inkább áll oly fontos javaslatnál, minő a mai, mert az állam fentartásáról, fenmaradásának további előfeltételeiről gondoskodni van első sorban hMatásunkban. Ezen előfeltételek egyike kétségen kMül egy olyan nagy fizikai, hatalmi erő, a mely az országot minden külső támadástól megvédeni és minden külső akezióban kellőképen támogatni képes. Azért emiitettem különösen a külső szót, mert a legutóbbi időben, ezen törvényjavaslat tárgyalása alatt a túloldalról indok gyanánt gyakran hozzák fel a külföldi nagyhatalmak példáját, a melyek szintén folyvást emelik hadseregüket, pedig azok abszolúte ép ugy, mint aránylag, nálunk sokkal nagyobb haderővel birnak. Arra a kérdésre, hogy ez a példa ránk alkalmazható-e, nem akarok kitérni, hiszen előttem szólott t. képviselőtársaim közül többen, különösen Rakovszky István és Beőthy Ákos képviselőtársaim már rámutattak arra, hogy ez a példa azért nem talál a mi viszonyainkra, mert a külföldi államok majdnem mind expanzív politikát folytatnak. Én tehát, habár csak röviden is, ezen expanzív politika indító okaira akarok rámutatni. (Halljuk! Halljuk !) Hajdanában, századok előtt az állameszme szorosan össze volt forrva a hódítás fogalmával. Ambicziózus fejedelmek, tetterőtől duzzadó nemzetek alig tűztek maguk elé más czélt, mint idegen népeket leigázni, meghódítani és hatalmukat mindinkább kiterjeszteni. Ez azonban ma már máskép van. — És ha — a mint előbb magam is emiitettem — ennek daczára a külföldi nagyhatalmak terjeszkedő politikát folytatnak, ezt — kMéve talán az egyetlenegy nagy szomszédunkat, a melyről joggal szokásos mondani, hogy még mindig gyermekkorát éli — a többi egészen más, főleg gazdasági indokból és azért teszi ezt, hogy ipari termékeinek piaczot, nyers anyag-szükségletéaek olcsó bevásárlási forrást biztosítson és a nemzetnek azon feles anyagi és szellemi erejét, a mely már itthon alkalmazást nem talál, s a mely ennélfogva kénytelen a haza határain túl terjeszkedni, ha távol is, de mégis saját területen, a nemzet saját aegise alatt és az anyaország nevében foglalkozhassak. Nálunk azonban ez nem állhat fenn, hiszen ipari termékeket kMinni már csak azért sem lehet, mert iparunk úgyszólván nincs; nyers anyagot magunk is többet termelünk, mint a mennyit elfogyasztani képesek vagyunk; túlprodukczió pedig sem anyagi, sem szellemi erőben nem létezik. KMándorlás van, az igaz; de ez sem azért, mintha a föld már nem teremne eleget fiai számára, hanem azért, mert szomorú közgazdasági viszonyok és régóta elhibázott közgazdasági politika, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és egy külföldről bevándorolt idegen népfaj meríti ki összes lakosságunknak egy részét. Az állameszme fő feladata egészen más: megszerezni, biztosítani és megvédeni a nemzet polgárainak anyagi és erkölcsi boldogulásának előfeltételeit. Ennek megvédésére igenis szükség van haderőre, hadseregre is, szükség van arra nekünk is, és a mi hadseregünket épen én volnék az első, a ki minél hatalmasabbnak és a külföld minden más államával egyenerejünek szeretném látni, és ennek elérhetésére áldozatkészségben kész volnék elmenni a legmesszebbmenő határig, vagyis addig, a melyen túl már a teherviselési képesség szűnik meg. Ámde én azt állítom, hogy ezen határra mi már elérkeztünk és ez az indok melynél fogva a törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés a baloldalon.) Állításomat igazolni, azt hiszem, nem szükséges. Hiszen közszólam, maguk a kormány tagjai, a kormánypárt tagjai, más alkalommal, felszólalásaikban hMatkozni szoktak ezen sanyarú vagyoni helyzetünkre; (Egy hang a baloldalon: A pénzügyminiszter maga is!) sőt a pénzügyminiszter ur maga is előterjesztette expozéjában. Annál kevésbbé tartom szükségesnek indokkal támogatni ezen állításomat, mert a jelenlegi vitában a kormány és a többség oldaláról felszólalt t. képviselőtársaim ezen kérdést egészen elhallgatták, az ellenzéknek sürün hangoztatott azon érveire, hogy a nemzet több terhet már meg nem bir, nem is válaszoltak s egyáltalában ezt a kérdést meg sem emiitette két olyan kMáló politikus, minő Hieronymi Károly és gr. Andrássy Gyula képviselőtársaim. Ebből bátran azt következtethetem, hogy: Qui tacet, consentire videtur. Különben is, bizonyíték gyanánt csakis közismert tényeket hozhatnék fel, minők: gazdasági termelésünk minden ága, az ipar, kereskedelem ép ugy, mint a mezőgazdaság, nemcsak hogy nem stagnáló állásponton van, hanem határozottan visszafelé is fejlődik. (Ugy van! a néppárton.) Kisgazdáinknak kisajátítása, deposszedálása már régóta van folyamatban, a középbirtokos osztálynak nagy része már évtizedek előtt elpusztult, másik része pedig alig bir megküzdeni adósságainak kamataMal és terheMel és e tekintetben egy érdekes, jellemző, habár egyszersmind megdöbbentő adattal szolgálhatok, a melyet nemrégiben hallottam a földhitel nyújtásával foglalkozó intézeteink egyik legelőkelőbbjétől és ez az, hogy a múlt évben annyi hitel utáni kereslet volt, mint az intézet fennállása, tehát harmincz év óta még sohasem, daczára annak, hogy az elmúlt gazdasági év, ha nem is felelt meg a beléje helyezett várakozásnak és ha nem is volt oly rózsás, mint azt a legelső jelentések kitüntették, azért mégis általánosságban rossznak sem volt mondható, sőt az átlagon határozottan felül maradt. De mikor emiitettem azon nagy adósságokat, a melyek a földbirtokot terhelik, nem szabad azt elfelejtenünk, hogy hiszen a jelzálogilag kötött terheknek kötvényei mind külföldi kézben vannak, hiszen statisztikai adatok bizonyítják,