Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-205

205. országos ülés 1903 jarára felbillenteni azáltal, hogy a kettőnél és mindegyiknél gyengébb Ausztria szövetségét állítsa melléje. S ott van a Balkán-államok példája. Nagyhatalmak azok? Erősek azok? Mégis függetlenítettük, hogy szövetségüket megnyerhessük. Futunk ezeknek a szövetsége után, pedig kis erők, de teszszük ezt azért, mert a kis erő is nagyobbá teszi a nagyot. (Élénk helyeslés a szélsÖbalóldalon.) Különben, hogy szövetségre mennyire nem lehet mindent alapítani, ez kitűnik az idézett példák közül abból, hogy pl. III. Károly a pragmatika szankcziót elfogadtatta a külhatalmakkal is és mégis nem ez az elfogadás, nem ez a szövetség védte meg utódjainak a trónt, hanem megvédte a magyar nemzet hősiessége. (Igaz! Tjgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a hősi önfeláldozás nem lett volna, ugy azok az írott szerződések, a külhatalmak elismerése, bizony nem védik meg a trónt, s bizony aligha a Habsburg-Lotharing dinasztia fején fénylenek ma az osztrák császár koronája. A nép ereje, lelkesedése, dicsősége, ez védi meg a trónt és nem a szövetség, napjainkban sem, a midőn nagyon jól tudjuk, hogy pl. Bismarck kétfelé is szövetkezett egyszerre. Szövetkezett velünk és szövetkezett ellenfeleinkkel, csakhogy az egyiket nyíltan, a másikat titokban tette. Ha válság következett volna be, kérdem, milyen védelmet talált volna Magyarország ebben a szövetségben, milyen hasznára vált volna ez a szövetség a monarchiának? Csak Isten a megmondhatója, de mi legalább is sejthetjük azt, hogy odament volna, a hol saját érdekei jobban érvényesültek volna, s nem oda, a hová a mi érdekeink kívánták. De eltekintve mindentől, tegyük vizsgálat tárgyává azt, vájjon a harczképességet egyáltalában emeli-e a hadsereg egységesítése és a nyelv egysége? (Halljuk! Halljuk!) A mint erre beszédem első részében rámutattam, s a mint azt történelmi példákkal illusztráltam, a hadsereg egységesítése II. József alatt fejeződött be. Azt lehetne hinni, hogy talán ez az egységes hadsereg dicsőségesebb hadi műveletet hajtott végre, mint az azelőtti nem egységes hadsereg, a mely nem tudott egyebet csinálni, mint hogy megvédte Mária Terézia trónját egész Európa fegyvereMel szembsn. Hát mit csinált ez a dicsőséges, ez az egységes hadsereg, a melyet II. József szervezett és szervezett azzal a pedanteriával, a milyennél különb ma sem áll fenn ? Ezzel a hadsereggel támadta meg ő a törököt sztratégiailag nagyszerűen előkészített tervvel. Karánsebes és Lúgos között állította fel e dicsőséges és egységes hadsereget, a melylyel ki kellett volna, hogy szorítsa az országból ennek minden ellenségét. Igen ám, de abban a hadseregben az történt, hogy véletlenül vagy három ember elsütötte fegyverét, és ez az egységes, ez a dicső hadsereg a nélkül, hogy csak ellenséget is látott volna, megszaladt. Elszaladt a harcztérről, hazaKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. február 13-án, pénteken. 393 jött, még a császárt is magával ragadva, ugy, hogy alig tudta a visszavonulás tisztességét biztosítani. Pichler Győző: Három vaktöltés miatt! Vertán Endre: És hogy nem én mondom ezt, annak igazolására a tagadólag intő honvédelmi miniszter úrral szemben József császárt idézem, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem intettem tagadólag! Endrey Gyula: Még ezt is eltagadja! (Mozgás.) Pichler Győző: A katonai tankönyvekben máskép van ez; csak a nagy históriában van ez igy! Vertán Endre: ... a ki bevallotta, hogy csúfosan megszaladtak és hogy ennek a hadseregnek nem is az volt a czélja, hogy a törököt megverje, hanem az, hogy zavart csinálva zsákmányolhasson és rabolhasson. Ezt József császár mondja; ezt neki elhihetjük, Endrey Gyula: Hogyne! Az első »Los von B,om«-császár; most koszorúzták meg nem régen a szobrát. (Mozgás és zaj a szélsÖbalóldalon. Elnök csenget.) Vertán Endre: Ha tehát ezt az egységes hadsereget, a mely ellenünk harczolt 1848-ban is, és a melynek a nem egységes honvédséggel szemben bizony csúfosan meg kellett hátrálnia, ez az egységesítés nem teszi olyan erőssé, akkor ne mondják azt sem, hogy a szövetség részére kell, hogy egységes legyen; hiszen ha ezt a szövetség részére kívánják, akkor a honvédséget is egyesíteni kellene, sőt végeredményében, mert hiszen a végtelenig lehet vinni és fejleszteni ezt a témát, magukat a szövetséges hadakat is egységesekké kellene tenni; (Igaz ! Ugy van! a szélsÖbalóldalon.) mert az erőket fokozni kell s a háborúban mindig a lehető legnagyobb erőt kell kifejteni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Nem lehet azonban elismerni a magyar nyelv jogait, t. ház, mert akkor — a mint itt mondatott — egy babiloni zűrzavar következnék be a hadseregben. (Halljuk! Halljuk! a szélsÖbalóldalon.) Nem akarok ezen babiloni zűrzavar kérdésénél hosszasan időzni; hiszen az időm sem igen engedi meg, hanem e tekintetben a véleménykülönbséget akarom kimutatni, mert hogy véleménykülönbség van e tekintetben a között, a ki mondta, ós a között, a ki ezt hehelyeselte, t. i. a miniszterelnök ur között, (Halljuk! Halljuk! a szélsÖbalóldalon.) ez, azt hiszem, feltétlenül bizonyos. (Halljuk ! Halljuk!) Arról van és volt ugyanis szó, hogy ezen babiloni zűrzavar igazság szerint mire vonatkozhatok. Vonatkozhatik-e Ausztriára és Magyarországra, vagy vonatkozhatik-e Magyarországra és Magyarország nemzetiségeire is? A miniszterelnök ur szerint az csak az elsőre vonatkozik. Igen ám, de az, a ki mondotta, t. i. gróf Andrássy Gyula igen t. képviselőtársam, 50