Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-205

394 %05: országos ülés 1903 február 13-án, pénteken. ezt nemcsak Ausztriára való vonatkozásban érti, hanem érti a magyarországi nemzetiségi viszonyokra vonatkozólag is, mert munkájában azt mondja, hogy »a nemzetiségi nyelvek bevitele a közös intézményekbe, az oláh és szláv nyelv túlsúlyra jutása a közös intézményekben rossz visszahatással volna a magunk nemzetiségeire; ez követeléseiket fokozná és — érvényesülésüknek az eddiginél nagyobb reményét élesztené fel bennük.« Tehát a magunk nemzetiségeinek is szól ez. Nagyon könnyű erre, t. ház, mindkét tekintetben megfelelni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalöldalon.) Mert ha tudjuk azt, hogy ezen babiloni állapotoktól való félelem Ausztriával való viszonyunkra vonatkozik: akkor egyszerű a megoldás, mi Ausztriával szerződtünk; s nem szerződtünk e tekintetben sem a csehekkel, sem a németekkel, sem semmiféle néppel, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalöldalon.) Azért tehát, mert a hadsereg magyar részében, ebben a kiegészitő részben a magyar nyelvet hozzák be, nem lenne föltétlenül szükséges a hadsereg másik, osztrák részében három- vagy négy-féle nyelvnek a behozatala. (Elénk helyeslés a szélsöbalöldalon.) Magyarország megkívánhatná, hogy a mint ő egységesen a magyar nyelvet hozza be a hadsereg magyar részében, épen ugy Ausztria egységesen akár a németet hozza be, akár más nyelvet hozzon be annak másik részében. (Helyeslés a szélsöbalöldalon.) De hát én azt hiszem, hogy mi ezt nem is kMánnók, Magyarország ilyen kívánságot sohasem terjesztene elő, mert ha mi azt vitatjuk előttük és azon állásponton állunk, hogy a nemzeti nyelvnek, a nemzeti érzésnek a hadseregbe való bevitele a hadsereget erősiti, akkor ennek a bevitelét nem zárhatjuk el a túlsó oldalon sem, mert azt kell akarnunk, hogy viszont a hadsereg másik részébe is ez az erő bevitessék; ha másként nem lehet, vitessék be a nyelveknek érvényre juttatásával. (Ugy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon!) Ha pedig, t. ház, ez a magunk nemzetiségeire, a magunk viszonyaira értetett volna, akkor, engedelmet kérek, a magyar fajnak szupremácziáját ebben a házban attól félteni, hogy a magyar nemzeti nyelv érvényre jut, hogy tehát tért fog foglalni ebben a hadseregben is, a mely be- és kifelé az államnak erejét képviseli, ezt én felfogni, megérteni nem tudom. (Ugy van! a szélsöbalöldalon. Fel kiáltások a szélsöbalöldalon •• Osztrák nemzet nincsen, csak magyar nemzet!) Beőthy Ákos: Mások, mint osztrák patrióták nincsenek ! Legfeljebb itt vannak! Vertán Endre: Nem abban van a mi erőnk, t. ház, hogy német nyelven exercziroznak, nem abban van a mi erőnk, hogy mi nemzeti nyelvünknek nem tudunk érvényt szerezni, azt nem tudjuk diadalra juttatni, hanem ép ellenkezőleg ebben a mi erőtlenségünk nyilatkozik meg. És ne kMánjuk, hogy a mi erőnket respektálják a mi nemzetiségeink, ha annak mi sem tudunk érvényt szerezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalöldalon.) Véleményem szerint tehát ép az ellenkezője áll annak, a mit a túlsó oldalról e tekintetben állítanak. De végül, ha veszszük a dinasztia szempontjából is magát a czélszerüséget, ez még akkor sem azt parancsolja, t. ház, hogy a hadsereg nyelvévé a németet tegyük. Hiszen ennek a dinasztiának az erőssége sohasem Ausztria volt és sohasem Ausztriának a németsége, ma sem az, a mely a nagy német egységről álmodozik és ábrándozik, hanem mindig Magyarország. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A Habsburgok vagy Magyarország ellen, vagy Magyarországgal tudtak csak uralkodni, máskép sohasem. S a történelem azt mutatja, hogy épen a Habsburgoknak mindig Magyarország volt az az utolsó védváruk, a hol, ha mindent elvesztettek is, uralmukat visszaszerezhették, trónjukat megerősíthették. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalöldalon.)Az osztrákmagyar monarchia szervezetében az erőt Magyarország képviseli. Hiszen önök is állítják, hogy az erőnek súlypontja itt van. Ha az erőnek súlypontja itt van, akkor miért nem viszik be a magyar nemzet nyelvét a hadseregbe, miért akarják egy idegen gyűlölt nyelvvel meggyülöltetni azt a szervezetet is, a mely Magyarországot és a magyar királynak trónját van hMatva védeni. (Ugy van! ügy van! a szélsöbalöldalon.) Czélszerüségró'l beszélnek. E czélszerüséggel be kell ismerni tehát azt, hogy csak a viszonyoknak nyomása és hatalma alatt egyezhettek bele a német nyelv behozatalába. Meg kell tehát ragadni minden kedvező alkalmat arra, hogy ez a tényleges állapot, a mely amúgy sem törvényes, megváltoztattassék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalöldalon.) Mikor akarják ezt önök megváltoztatni, ha ma nem, a mikor az erők egyensúlya tényleg ugy áll, hogy Magyarországra van bazirozva, Magyarországon van a súly és a mikor olyan ember ül a trónon, a kit önök is a legalkotmányosabbnak, legnemzetiebbnek mondanak. ? Ha alkotmányos, akkor az alkotmánynak minden tekintetben való érvényre jutására az ő akarata nem lehet gát; mert ha gát lenne, akkor, engedelmet kérek, ez a jelzés nem lehetne egyéb, mint hízelgés. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalöldalon.) Az önök hite is az, hogy alkotmányos fejedelem ül a magyar királyi trónon. Ha igen, akkor itt az alkalom és soha jobb alkalom nem lehet arra vonatkozólag, hogy ezt az alkotmányos fejedelmet alkotmányos felségjogainak alkotmányos gyakorlására szorítsák. (Igaz! Ugy van! Taps a szélsöbalöldalon.) Pozsgay Miklós: Ez csak regény! Vertán Endre: Nem fogadom el a benyújtott törvényjavaslatot, de mert el akarom érni, a mi a mai viszonyok közt is keresztülvihető, határozati javaslatot nyújtok be, a mely szerint » utasítja a ház a honvédelmi kormányt, hogy I ő Felsége azon rendeletének, a mely szerint;