Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-205
390 205. országos ülés 1903 február í3-án, pénteken. állapotnak fentartása mindenesetre nélkülözi az etikai tartalmat. De másodszor a törvény határozottan kimondja, hogy az igy átruházott felségjogok alkotmányosan gyakorlandók. Az alkotmányos felségjog pedig a nemzeti jogban birja gyökerét, s ezzel a nemzeti joggal nem ellenkezketik. A nemzeti jognak pedig a nemzeti szuverenitás ad tartalmat, a mely nemzeti szuverenitás magában foglalja a nyelv szuverenitását is, a mely nélkül államról igen, de sem nemzetről, sem nemzeti államról nem beszélhetünk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A magyar államiság, melyet mi fel nem adunk, csak nemzeti alakban állhat fenn, és indMidualitása a nemzeti nyelvben jut kifejezésre. Nem magyar államiság tehát az, a mely meghátrálni kénytelen minden kaszárnyának kapujában és a melyet épen akkor kell a nyelvben megtagadni, a mikor a magyar katona a legszentebb hazafiúi erényt gyakorolva a harcztéren áldozza vérét és életét. (Ugy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) De ha azt mondják, hogy a nyelvről való rendelkezés kérdése benne van a vezérleti, vezényleti vagy belszervezeti felségjogokban, ugyan mondják meg nekem, hogy melyikben van benne ? E tekintetben én nem hMatkozom és nem hMatkozhatom azon politikai pártárnyalathoz tartozó jogászok véleményére, a kik vitatják, hogy az 1867: XII. t.-czikkben ilyen jog a királynak nem adatott, nem hMatkozom azért, hogy egyoldalúsággal vádolható ne legyek és hogy annál inkább bebizonyítsam azt, hogy sem a belszervezetben, sem a vezényletben, sem a vezérletben nincsen benne a királynak az a joga, hogy a hadsereg nyelvét németté tehesse. De igenis hMatkozom azoknak a férfiaknak véleményére, a kik a túloldalon ülnek, a kik bele akarják magyarázni e jogot, és ki akarom mutatni ezeknek véleményéből, hogy igenis, nem foglaltatik benne, és hogy meddő erőlködés az, a mikor olyat akarnak belemagyarázni a törvénybe, a mi nemcsak a magyar nemzeti államisággal, hanem a törvénynyel magával is ellenkezik. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) HMatkozom első sorban igen t. elnökünkre, gróf Apponyi Albert véleményére. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Nem politikai frMolság az, t. ház, hogy e kérdésben első sorban épen szeretett elnökünkre, a volt nemzeti párt vezérére hMatkozom. Nem akarom én a multak emlékeit felújítani és nem akarok ezzel fájó érzelmeket kelteni. Tudom én azt jól, hogy ma, midőn e törvényt tárgyaljuk, sirba temetjük mindazon aspirácziókat, a melyeket ők a magyar nemzeti hadsereg kérdésében vallottak, és hogy arra a koporsóra még csak sirva sem borulhatnak reá. Nem akarok itt fájdalmas húrokat pengetni; nem is teszem ezt, nemcsak azért, mert a mint mondottam, nem akarok politikai frMolitást elkövetni, hanem nem teszem azért sem, mert jól tudom azt, hogy a multat meg nem gyógyíthatja a boldog jelen soha. Az is fáj, a mit elvettek, talán az is fáj, a mit megadtak. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De, hogy igazoljam azt, a mit bebizonyítani óhajtok, azért hMatkozom gr. Apponyi Albert igen tisztelt képviselő úrra, és pedig hMatkozom épen arra a nagy beszédére, a melyet 1889-ben a véderő-vita folyamán mondott el és a melyre már két izben történt hMatkozás. HMatkozott reá Barta igen t. képviselőtársam, a midőn azt akarta kimutatni, hogy nekünk van e kérdésben igazunk, és hMatkozott gr. Andrássy Gyula, a midőn azt akarta bebizonyítani, hogy Barta tévedett, mert nekik van igazuk. Ám ennek daczára nem mondom én azt, hogy a beszédben ellentét van, sőt ellenkezőleg vitatom, hogy ebben a beszédben egységesen és fenségesen nyilatkozik meg az az eszme, hogy a magyar nemzetnek, a magyar nemzeti hadsereghez és ennek a magyar hadseregnek a magyar ny r elvhez a joga megvan és ez a joga kétségtelen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ékesebben szóló védőt ez a tan nem talált gróf Apponyi Albertnél, és azok, a kik az ő beszédéből, a mely a múltban elhangzott, — s hiszem, hogy a jövőben is el fog hangzani — egyebet akarnak kimagyarázni, azok ezt csak ugy tehetik, ha a beszédnek egyes részeit kMonják a nélkül, hogy annak konzekvencziáit is leszűrnék. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a beszédben, épen ott, a melyre gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam hMatkozott, gr. Apponyi Albert azt mondja, hogy a vezénylet, vezérlet és belszervezet kifejezés alatt minden érthető, csak a magyar nyelv kérdése nem, csak a katonai oktatás nem. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy lehet abból azt kimagyarázni, hogy törvényesen és ennek a törvénynek az alapján állapította meg a király egységesen a nyelvet és hozta be a magyar hadseregbe is az osztrák hadsereg szolgálati német nyelvét is, ezt nem tudom. A kik teszik, hMatkozzanak saját meggyőződésükre, számoljanak le saját magukkal, de ne hMják föl például azt az elnököt, azt a férfiút, a ki épen ennek az ellenkezőjét állította. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) De lássuk, t. ház, hogy minő a vélemény ott a mai szabadelvű pártban, lássuk gr. Andrássy Gyula igen t. képviselőtársunknak, és az igen t. miniszterelnök urnak a véleményét. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ez a két vélemény tökéletesen egyező. Hiszen, a mint Kubik Béla t. képviselőtársam mondta, a gr. Andrássy Gyula beszéde alatt rendezett tüntetést maga a miniszterelnök ur rendezte, a miból kitűnik tehát, hogy oly egységes, oly egyforma az a meggyőződés és gondolkozási mód, hogy annál még csak a részletekben sincsen különbség. Az egyik napilap hasábosán is közölte a két beszédet, hogy kimutassa, hogy milyen nagy a kettő között az egység, hogy azon a párton senki sem gondol
