Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-190

190. országos ülés 1903 január 26-án, hétfőn. 31 előtt meghajol az uralkodótól a legutolsó körjegyzőig le mindenki, mert akkor az a polgár tudja, hogy itt van az a haza, hol ez mind biztonságban van, melyről a költő azt mondja: Itt élned s halnod kell, s ha rákerül a sor, a döntés pillanatában kész is lesz meghalni, de addig biztosítani kell neki az országban legalább azt, hogy itten meg is élhessen. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Beőthy Ákos: Most csak. a párturalmat biztosítják, egyebet semmit! Rakovszky István: Pedig sajnos, azt már megtagadni nem lehet, hogy az országban a pauperizmus terjed, hogy az országból futnak azok a férfiak, kik a veszedelem órájában hMatva lennének az országot megvédeni! Nem kell erre bővebben kiterjeszkednem, ott van a kMándorlási statisztika, mely halomra dönt minden okoskodást, mely azt akarja bizonyítani, hogy az ország viruló gazdasági viszonyok közt él. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Miután látjuk, hogy az ország teherviselési képességének határáig már eljutott, és már az erők kutforr £lSä)l kezdenek kiszáradni, mi ezen törvényjavaslatot nem szavazhatjuk meg; (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) nem szavazhatjuk meg azért sem, mert mi csak azután ítélhetjük meg ezen törvényjavaslatot, a mit a kormány nekünk az indokolásban mond, és a mi ellentétben van sok felszólalással, mely a békét mindig mint feltétlenül biztosítottat hirdeti. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mi, elvi szempontból indulva ki, nem pedig a szitnácziók titkaiból, melyeket a t. kormány ismerhet, de mi nem ismerhetünk, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a törvényjavaslatot nem fogadjuk el és egy határozati javaslatot kívánok beterjeszteni, mely következőleg szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa): Határozati javaslat. A ház a beterjesztett 199. sz. törvényjavaslatot el nem fogadja, de utasítja a kormányt, hogy ezen törvényjavaslatot a következő elvek szerint módosítsa: 1. Az ujonczjutalék 10 évre áilapittatik meg. 2. Az ujonczjutalékhoz való hozzájárulás arányának megállapításánál kulcsnak a 20—24 éves férfinépesség számát vegye alapul. 3. A tényleges szolgálat idejét a le vasság, lovagló ütegosztályok és a haditengerészet kMételével, két évben szabja meg, a költségek legmesszebb menő kímélésével. 4. Az 1889: VI. t.-cz. 25. §-ának azon rendelkezését, miszerint a tartalékos tiszti vizsgát le nem tevő egyéves önkéntesek még egy évet a tényleges állományban legyenek kénytelenek szolgálni, helyezze hatályon kívül. T. képviselőház! Talán némelyek neheztelnek, hogy mi itt nemzeti követelésekről nem szólunk; ezt én röviden meg akarom indokolni. Mi azért nem vettük be ezen követelményeket i határozati javaslatunkba, mert mi abban a véleményben vagyunk, hogy ezek a nemzetet ipso jure megilletik, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) és nem akartuk ezt rekompenzáczió tárgyává tenni ezen határozati javaslatunkban azért, nehogy minket azon kívánalmainktól elüssenek, a melyek, J a nép helyzetének javítására vannak hMatva és | nehogy nekünk utoljára megadják azt, a mi minket amugyis megillet, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) hogy kiszúrják a szemünket ezzel és megvonják a néptől azt, a mit mi neki a hadi szervezetben könnyítésként meg akarunk szerezni. (Elénk helyeslés -a néppárton.) Áttérek már most, t. képviselőház, határozati javaslatom egyes tételeinek indokolására. Én az első pontban az ujonczjutaléknak 10 évre való megállapítását azon oknál fogva követelem, mert élek a gyanúperrel, hogyha mi most ezt az ujonczlétszám-felemelést megszavaznék, a mely már magasabb: akkor, a midőn jönni fognak egy uj javaslattal, hogy 10 évre akarják megszavaztatni az ujonczlétszám felemelését, elő fognak állani ismét emeléssel, és ezt azzal fogják indokolni, hogy a békelátszámot már úgyis emeltük, most a hadi létszámot kell törvény utján megállapítani és hogy ismét szükség lesz még több ujonezra. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ennek az elejét akarom venni és azért követeltem, hogy a létszám, már ez alkalommal 10 évre állapíttassák meg. Én nem tudom, hogy miért tagadják ezt meg tőlünk. Utánanéztem a törvényjavaslat indokolásában, utánanéztem a jelentésben, de arra kellő magyarázatot nem találtam sehol; az indokolásban csak hMatkozás történik arra, hogy a viszonyok nem változtak és e miatt kívánják, hogy hozzuk meg és szavazzuk meg ezt a törvényt. Én kerestem, hogy micsodák ezek a viszonyok, és ekkor egy 1898. szeptember 23-ikán kelt jelentésben, a melyet a honvédelmi miniszter ur irt alá, a következőket találtam (olvassa): »A mennyiben a véderőről szóló fentebbi törvényczikk már az 1889. évi sorozás és ezen sorozás eredményének végleges számbavétele idejében érvényben volt, a tiz évi határidő is a folyó 1898. évben telik le, mihez képest az ujonezjutalékok mennyiségének ujabb meghatározását tárgyaló javaslatok még ezen év folyamában volnának a törvényhozás elé terjesztendők. Ezen fontos kérdésnek napirendre hozatala azonban a monarchia két állama között fenforgó közgazdasági egyezkedési kérdések mellett a jelen időpontban ós a jelen viszonyok között annál is inkább időszerűtlennek mutatkozik, mert az imént említett és sürgős megoldást igénylő függő egyezkedési kérdések oly számosak, és azok kielégitő megoldása a felmerült sok nehézség folytán annyi időt vesz igénybe, hogy azokat egy ujabb, bár véderőnket érintő, tehát szintén fontos kérdésnek szőnyegrehozatalával szaporítani nem látszik czélszerünek. Ily általánosan is ismert, tehát bővebb fejtegetést nem igénylő