Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-204
20í. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. 371 miatt Fólya község területéről örök időkre kitií- illetve kiutasítása tárgyában Fólya község elöljárósága a következőleg határozott: Gagyán Miklós, tolvadiai illetőségű, 24 éves, görög-katholikus vallású, szocziálista-vezér, Fólya község területéről örök időkre kitil-, illetve kiutasittatik«. (Elénk derültség.) »«Telen elsőfokú véghatározat, tekintettel a vádlott által elkövetett kihágásnak nagymérvüségére, nyomban lép jogerőre, illetőségi községéből azonban három nap alatt felebbezhető«. Az indokolás pedig a következő (olvassa): »Gagyán Miklós, tolvadiai illetőségű, máig községünkben csak ideiglenes lakhatási engedélylyel biró egyén, Fólya község területéről, első sorban az 1886: XX. t.-cz. 4. §-ának b) és c) pontjai, továbbá az 1879: LX. t.-cz. II. fejezetének 39. §-a értelmében, mMel békeszerető községünk népeit szocziálista elvekkel ámítja és izgatja, s a megejtett vizsgálat alkalmával megállapított pénz-zsarolás miatt a községben felbomlott béke, rend és közcsend helyreállítása czéljából, Fólya község területéről örök időre kitil-, illetve kiutasítani kellett*. (Derültség.) Manaszy György: Igazuk volt! Pozsgay Miklós: Jó volna azt az elöljárót ide főkapitánynak felhozni ! Polczner Jenő: A legjobb volna mindjárt belügyminiszterré tenni! Benedek János: Ez csak egy kis kiszakított és igen kis része azon nagymérvű üldözésnek, a melynek a szocziálisták a vidéken ma is épugy ki vannak téve, mint a múltban. Számtalan példát tudnék felhozni az ülések meg nem engedésére, a melyek indokaiul igazán badarabbnál-badarabb dolgok vannak felhozva, s a melyeket — dicséretére legyen mondva a miniszterelnök urnak — a belügyminiszter ur jóformán egytől-egyig megsemmisít, de legtöbbnyire akkor, a mikor a kért határidő már eltelt. Hát, t. ház, látni való az általam eddig elmondottakból is, hogy a segélygyüjtés tárgyában kiadott miniszteri rendelet egyfelől törvénytelen, másfelől pedig olyan természetű, a mely tág tért enged az egyéni értelmezésnek és a szocziálisták egyáltalában nem hibásak abban, ha ezt a belügyminiszteri rendeletet, a melyben egy hang állítás sem tétetik a politikai czélokra való gyűjtésről, nem tartják az ő gyűjtésük útjában akadálynak és nem tartják helyeseknek a hatóságoknak ide vágólag hozott végzéseit sem, a melyekre vonatkozólag különben itt a házban nyertünk biztatást az igen t. belügyminiszter úrtól arra nézve, hogy ezt a rendeletet liberális szellemben fogja kezelni. Legközelebb azonban megtörtént, hogy Groszmann Miksa és Fleischmann Andor szocziálistakat elitélte a budapesti főkapitány és ezt a legmagasabb fokon magáévá tette a belügyminiszter is; hozzájárult Széll Kálmán miniszterelnök ur, mint belügyminiszter, az ő megbüntetésükhöz és .pedig egyenes hMatkozással . a Perczel-féle rendeletre. LátnMaló tehát, hogy ezen rendelet értelmezésében és alkalmazásában egyáltalában nem tanúsította a belügyminiszter ur az általa megígért és kilátásba helyezett liberális szellemet. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Mikor ezt a »Népszava« szó tárgyává, illetve kritika tárgyává tette, a mint hogy kritika tárgyává tehető a törvényszéki, sőt még a kúriai ítélet is és a mint hogy számtalan példa van arra. hogy jogerősen befejezett olyan ügyekben, a melyeket reparálni sem lehet, szakvéleményt mondanak és kritika tárgyává teszik a meghozott ítéletet — mondom, igy kritika tárgyává tette ezt az ítéletet is a » Népszava « ... Fülöp Béla: Izgatni nem szabad ! Benedek János: . .. és midőn ez a kritika szombaton, a »Népszava« czimü lap február 7-diki számában megjelent, akkor ama bizonyos éjjeli ügyész ezt a hírlapot azonnal konfiskálta. (Mozgás a szélsobaloldálon.) Polczner Jenő: Mégis vannak éjjeli ügyészek ? (Zaj a szélsobaloldálon és felkiáltások: Mi az ?) Benedek János: Hogy, t. ház, miféle csodabogár az az éjjeli ügyész, erről, azt hiszem, máivolt szó e házban. Valóban arczpiritó, a mi e tekintetben történik. Az nem jogállamba való eljárás, a mit az éjjeli ügyészekkel véghez visz a t. igazságügyminiszter ur. Semmiféle törvény, a bűnvádi perrendtartás sem jogosította fel az igazságügyminiszter urat arra, hogy olyan rendeletet bocsásson ki, a mely az ügyészi intézményt spionsággá akarja lealacsonyítani. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Odavezényelni az ügyészt éjjel a postához és feltartóztatni a postai rendes szolgálatot, nem várva be a köteles példány megérkezését, a posta, mint annak idején a cabinet noir cselekedte . . . Plósz Sándor igazságügyminiszter: Nem igaz! Benedek János: Ha az ügyész bármely kis dolgot lát, a melybe beleköthet — és épen a »Népszava« melybe mindig bele szokott kötni — akkor ott van a vizsgálóbíró kitöltött blankettája, aláírva, csak ráteszi a kezét és megakadályozza annak postai szállítását. Fülöp Béla: Jól teszi! Benedek János: T. ház! Legyen szabad egész terjedelmében felolvasnom azt a czikket, a melyért a »Népszava« legújabb számát az ügyészség jónak látta elkobozni. (Halljuk! Halljuk! olvassa): »A gyűjtés. Széll Kálmán belügyminiszter végre ítélkezett. Kimondotta, hogy Groszmann Miksa és Fleischmann Andor elvtársak bűnösek, mert, gyűjtöttek a szocziáldemokrata-párt választási alapjajavára. Kimondotta, hogy e bűnükért lakolniok kell öt és tíz napi elzárással. Széll Kálmán ezzel az ítélettel magáévá tette a maga egész terjedelmében elődjének, a hirhedt pandurminiszternek, a földmives munkások hóhérának, Perczel Dezsőnek gyüjtéstiltó rendeletét is.« 47*
