Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-204
372 .204. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. Perczel Dezső: Mindig büszke leszek rá! I Benedek János: » Hágáévá tette ezt a maga alkotmánytipró törekvéseMel, a munkások ellen irányuló kMételes, tehát a jogegyenlőséget rútul arczulcsapó végrehajtásával egyetemben.« Fülöp Béla: A Janku szobrára nem engedtek gyűjtést! Benedek János: »Perczel Dezső mondotta ki egy törvénytelen rendeletében, hogy a munkásoknak tilos a gyűjtés. Hogy mit akart ezzel a brutális alkotmánysértéssel, a jogegyenlőségnek e durva arczul csapásával elérni, abból nem csinált titkot: Meg akarta fojtani vele a munkásmozgalmat. Az egész parlament tapsolt neki akkor. Tapsolt a többség, a mely összeharácsolt három millió árán jutott a parlamentbe, tapsolt az ellenzék, a mely kevesebb, de szintén gyűjtött pénzzel folytatta választási agitáczióját, tapsoltak, hogy, a mi nekik szabad volt, az nekünk tilos lesz; az alkotmányos parlament ujjongott a jogegyenlőség letiprásán!« » Persze az ujjongás korainak bizonyult. A pandúr-miniszter uralma nem soká tartott; elpusztult, a nélkül, hogy el birta volna pusztítani a munkások mozgalmát is. Csak mérhetetlen nyomort, szenvedést és elkeseredést szült gyászos hóhérmunkája, a melylyel párhuzamosan lépésről-lépésre erősödött, szilárdult a szocziáldemokrata-párt. Bánffy, Perczel megbuktak, jött Széll. Ez az ur azzal kezdte kormányzását, hogy a törvény, jog és igazság hármas jelszavával fogadkozott, hogy jobb lesz, mint elődjei. Gyönyörű beszédeket eresztgetett szélnek s mi feszülten vártuk, mit fog tenni elődjeinek törvénytipró rendeleteMel, főleg mit fog tenni a gyűjtési tilalommal. Semmit sem tett. Valahányszor szóvá tették előtte, akár a parlamentben, akár azon kMül Magyarországnak eme szégyenfoltját, mindig sajnálgatva vonogatta vállait, mint a ki ártatlan, de a rendelet visszavonásáról semmit sem akart tudni. Több elvtársunk előtt kijelentette, hogy »nem dezavuálhatja Perczeit*, azonban gondoskodni fog arról, hogy ez a rendelet a »legliberálisabban« kezeltessék. (Egy hang a jobboldalon: Elég rosszul tette!) Ez utóbbit kijelentette a múlt esztendőben a parlamentben is Visontai képviselőnek adott válaszában, a melyben ismét — Isten tudja, hányadszor — kijelentette azt is, hogy ő tiszteli a jogegyenlőséget és az ő szemében még a szoeziálista is ember!« »De tett még egyebet is. Esztendőkkel ezelőtt gyűjteni akartunk Franki Leó elvtársunk párisi síremlékére. Engedélyt kértünk a gyűjtésre a rendőrségtől s a rendőreszü Rudnay megtagadta a síremlékre való gyűjtési engedélyt — az adománygyűjtési rendelet alapján. Megfölebbeztük ezt a rendőrszagu betiltást a belügyminiszterhez és kíváncsian vártuk, mit fog tenni Széll Kálmán, a jogegyenlőség dicső lovagja. S ez az ur könnyen segíthet magán: Semmit sem tett. Közel négy esztendeje fekszik nála a fölebbezés, de mindez ideig nem volt érkezése .vála1 szólni. Franki síremléke azóta már régen föl is van állítva s Széll Kálmán még mindig töprenkedik a gyűjtési tilalom fölött. Azaz dehogy töprenkedik: az ő jezsuita észjárása már elintézte a dolgot. Engedélyt adni nem akart, megtagadni szintén nem akarta, — egyszerűen nem válaszolt.« »Ez volt a »legliberálisabb« kezelés első megnyilatkozása,« »A második a mostani.« »Ennek előzményei ösmeretesek. A választási mozgalmak előtt Groszmann elvtárs felhívást tett közzé lapunkban, a melyben kifejtve, hogy a Perczel-féle rendelet politikai gyűjtésekre nem vonatkozhatik s hMatkozva arra, hogy az összes pártok gyűjtenek eme czélra, felhívta az elvtársakat, hogy gyűjtsenek pártunk választási alapjára. Egy ügybuzgó rendőr — kell-e mondani, hogy Tóth Lajos volt — sietett ez ellen megindítani az »eljárást«, bár a többi pártok választási gyűjtéseMel mit sem törődött. 0 tudta, hogy Magyarországon a jogegyenlőség legfőbb elve: »a munkás — az más!« Megindította az eljárást s ezután — itélt és büntetett. Rudnay Béla, a főrendőr, csekély változással helybenhagyta ítéletét, a mely aztán Széll Kálmán elé került* »Itt volt tehát az első eset, a hol Széll Kálmánnak nyilatkozni kellett a Perczel-féle rendeletről, a hol el kellett döntenie, hogy az vonatkozik-e politikai gyűjtésekre s szabad-e kMételesen velünk szemben alkalmazni. Széll Kálmán kimondta, hogy Tóth Lajos helyesen itélt, megerősítette a Perczel-féle rendeletet, a maga egész szégyenteljes, arczpiritó brutalitásában.« »Igy alkalmazta Széll Kálmán a Perczelféle rendeletet másodszor is — a »legliberálisabban*. »~Nem tudjuk, akad-e majd a magyar parlamentben képviselő, a ki felelőségre vonja ezért Széll Kálmánt.« (Élénk felkiáltások jobb felöl: Akad! Mindenre akad! Még a katonai javaslatokra is. Tovább olvas): »Majd elválik. De akár akad, akár nem, akármit válaszoljon is Széll Kálmán mentségül, egyet tudunk: azt, hogy mi azt a rendeletet soha sem fogjuk valamibe venni!« (Mozgás jobb felöl. Felkiáltások: Hát ez nem izgatás!) Ez a rendelet törvénytelen s alkalmazása még törvénytelenebb! Ha volna Magyarországon a kormány fölött álló, törvényt magyarázó legfelsőbb bíróság, mint van Európa minden kultur-államában, akkor az már régen megsemmisítette volna a PerczelBánffy-Széll-féle gyűjtési rendeletet. Hiszen még Zsitvay Leó is kimondta egy Ítéletben erről a rendeletről, hogy szövege hiányos, félremagyarázható* . . . »Gyűjteni fogunk továbbra is! Gyűjteni fogunk most már kettőzött erővel!« (Mozgás jobbfelöl.) »A brutális erőszaknak nem hajlunk meg. Hurczoljanak börtönbe valamennyiünket:
