Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-204
február t2~én, csütörtökön. á70 201. országos ülés Í903 ] jut eszébe senkinek, hogy a belügyminisztériumnak, vagy valamely alatta lévő közhatóságnak az előzetes engedélyét kikérje. Nyomorba jutott, hirtelen szerencsétlenül járt családok szomorú sorsának a leirása, odaviszi az ujságiró jó szMét, hogy rögtön felhívja a közönséget adakozásra a szegény család részére, nyilvánosan nyugtázzák a befolyt összegeket, s meg vagyok róla győződve, hogy még sohasem kérték ki erre vonatkozólag a belügyminiszter engedélyét, pedig az egész országra kiterjedőleg felhívják a közönség figyelmét a jótékonyság gyakorlására. Mmde van ennek még számtalan egyéb példája is, hogy pedig kizárólag csak a szocziálistákkal szemben alkalmazzák ilyen szigorúan ezt a rendeletet a belügyminisztérium és az alatta levő hatóságok, ennek illusztrálására legyen szabad még egy más körülményt is felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Egy magyar honfitársunknak, a szocziáklemokratáknak elvtársa, a hires Franki Leónak, a ki annak idején, mint Francziaországba kMándorolt magyar ember a franczia commune idején miniszter is volt, részint, mint magyar születésű embernek, részint mint elvtársuknak a felállítandó emlékéhez a magyarországi szocziáldemokraták is hozzá akartak járulni. Hogy ezt ne suttyómba tegyék, engedélyt kértek a rendőrségtől arra, hogy engedtessék nekik a Franki Leó emlékére való gyűjtés maguk között. Bátor leszek felolvasni azt a határozatot, a melylyel a budapesti államrendőrség feje ' az erre vonatkozó kérést egyszerűen elutasította, megtagadta. Azt mondja ez a határozat (olvassa): »Végzés. Báron Illés Ede, Garami Ernő és Izrael Jakab budapesti lakosok azon kérése, hogy engedtessék meg nekik, miszerint a Parisban felállítandó Franki Leó síremlékéhez leendő hozzájárulhatás végett Budapest székes-főváros területén gyűjtést rendezhessenek, teljesíthetőnek nem találtatott, mMel a nyilvános könyöradományok gyűjtésének szabályozása tárgyában kiadott belügyminiszteri rendelet teljes érvényben fentartott körrendelet második pontjának rendelkezése értelmében a magyar kir. államrendőrség főkapitánya Budajjest székes-főváros területén könyöradományok gyűjtésére engedélyt csak azon budapesti lakosoknak adhat ki, a kik önhibájukon kívül nagyobb mérvben károsultak és közsegélyre szorultak. Minthogy pedig a jelen esetben nincsen szó nagyobb mérvű károsodásról és e miatt közsegélyt igénylő egyénről, ennélfogva ezen kérelmet, mint nem teljesithetőt a fennálló szabályok értelmében elutasítani kellett. Miről stb. stb. Rudnay főkapitány.* T. ház ! Ha nem valami komoly jelentőségű dolog volna ez és nem rejlenek elvi kérdés a háta mögött, azt lehetne hinni, hogy a budapesti államrendőrség főkapitánya humorizálni akart ezekkel az emberekkel, mert hiszen a Franki Leó siremlékére való gyűjtés talán nem könyöradomány gyűjtése, hanem kegyeletes tény, a. mely kegyeletet mindenkinek szabad éreznie és szabad mindenkinek érzelme szerint cselekednie. (Ugy van! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) Ha pedig cselekvési szabadságában akadályoztatik valamely magyar ember, akkor nem dicsekedhetünk többé azzal, hogy Magyarország jogállam. Az igen t. miniszterelnök ur mint belügyminiszter, annak idején, a mikor ez a kérdés felvetődött itt e házban, azt mondta Visontai Soma t. barátomnak, hogy ő a segélygyüjtések tárgyában kibocsátott rendeletet liberális szellemben fogja kezelni. Ezt a főkapitányi végzést, a mely 1899. deczember 22-én hozatott meg, tehát három esztendővel ezelőtt, megfelebbezték és három év és három hónap óta ott hevernek az idevonatkozó iratok elintézetlenül a belügyminiszter urnái. (Zaj és mozgás a szélsííbaloldalon.) A felebbezést a belügyminiszter érdemileg még ma sem intézte el és azok a munkások, a kik a kérvényt beadták, mikép engedtessék meg nekik, hogy a kegyelet oltárán áldozhassanak, még ma sem tudják, hogy szabad-e gyüjteniök vagy sem ? Kubik Béla: Liberálisan van megoldva, az biztos! (Zaj és félkiáltások a szélsőbal-oldalon: Botrány!) Polczner Jenő: Mindent oly gyorsan intéznek el a minisztériumokban! Esztendőről-esztendőre ott marad minden! Pozsgay Miklós: Bezzeg a katonai javaslatoknem maradtak igy a fiókban ! Benedek János: Nem csoda tehát, ha maguk ezek a polgártársaink sem tudják, mi szabad nekik és mi nem, szabad-e segélyt gyüjteniök pártczélokra, szabad-e gyüjteniök a szoboralap javára, vagy a lap czéljaira, mint a hogy az történik esetleg más lapoknál is? Innen van az azután, hogy magában véve ez a körülmény, t. i. a gyűjtés, felhozatik elpalástolásául a tulajdonképeni oknak, a politikai üldözésnek akkor, a midőn a szocziálistákat az ország minden részéből igyekeznek kitiltani, kituszkolni, csak ugy, mint a hogy cselekedték a múltban, a Bánffy-féle pandurkorszak idejében. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Erre vonatkozólag legyen szabad bemutatnom Fólya község elöljáróságának, tehát még nem is hatóságnak, nem is a szolgabírói hMatalnak, hanem az elöljáróságnak egy igen érdekes határozatát. Ez annyira érdekes, hogy megérdemli, miszerint egész terjedelmében bemutassam a háznak (olvassa): »Ügyszám 221/1903. közigazgatási. Kelt Fólyán, 1903. február 4-én. Aláírva a bíró és a jegyző és oda van ütve Temes megye Fólya község, csákovai járás pecsétje. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gagyán Miklós, tolvadiai illetőségű, jelenleg ideiglenes lakhatási engedélylyel biró egyénnek, szocziálista elvekkel községünkben történt izgatás és pénzzsarolás által elkövetett kihágás
