Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

204. országos ülés 1903 február ít~én, csütörtökön, 360 sem fogom a rendeletet felolvasni, mMel ez hosszú időt venne igénybe és mMel már abból is, a mit felolvastam, láthatja a ház, — hogy e belügyminiszteri rendeletnek czélja semminemű politikai czélra való gyűjtésre nem vonatkozik, hanem a benne levó' rendelkezések csakis emberbaráti, kulturális czélokat szolgáló gyűjtésekre, minők a templomépitési, a könyöradományi gyűjtések — vonatkoznak, hiszen csakis ezen gyűjtések azok, a melyek általánosak, a melyek mindenkire kiterjednek, a melyek általában véve felhívják a közönségnek minden rendű, rangú, vallású, nemzetiségű és foglalkozású tagját arra, hogy a mennyiben érdeklődik azon emberbaráti, jótékonysági, vagy közművelődési czél iránt, arra tőle telhetőleg hozza meg önkéntesen a maga áldozatát. Visontai Soma: Nincs is joga mást rendészetileg szabályozni! Benedek János: Azonban semmiféle politikai gyűjtésről itt említés nem történik. De hogy nem is lehetett czélja a Bánffy-kormány idejében a belügyminiszternek politikai czélokra való gyűjtésre vonatkozólag hozni rendeletet, legjobban bizonyítja az a mindnyájunk előtt ismeretes ténykörülmény, hogy magának a Bánffy-kormánynak választási czélokra több millió forint állott rendelkezésére, a melyet ő maga gyűjtött össze és pedig itt a házban tett saját beismerése szerint olyan hazafiaktól, a kik a kormányt a választásoknál ilyen módon támogatni kívánták. (ügy van! a szélsöbalóläálon.) Tehát akkor, a mikor a Bánffy-féle kormány a maga pártczéljaira maga is csinált ilyenféle gyűjtéseket, nem tételezem fel azt az erkölcstelenséget, azt a politikai lehetetlenséget, hogy ugyanakkor más politikai pártoknak lehetetlenné akarta volna tenni, hogy a maguk választási czéljaira esetleg a maguk körében gyűjtéseket rendezhessenek. A magyarországi szocziáldemokraták, a kiknek serege a munkásosztályból kerül ki, a maguk czéljait politikai utón szintén elő kívánván mozdítani, hogy jelölteket állithassanak fel, s azok alkotmányos költségeit fedezhessék, gyűjtést indítottak maguk között. Azt a gyűjtést azonban nem az egész országra, nem a közönség minden egyes tagjára kiterjedőleg csinálta a párt, hanem azt csakis saját elvtársai körében, tehát mintegy házi ügyképen kezelte. Hogy nem is lehetett czélja az ő gyűjtésüknek a hatósági ellenőrzés kijátszása, ezt lpgjobban bizonyítja az a körülmény, hogy habár ezt mintegy a saját házi körükben teljesítették, saját elvtársaik körében akarták véghezvinni, azért mindig nyilvánosan számoltak el azokon a gyűléseken, a melyeket időről-időre szoktak tartani és a melyekre vonatkozólag — és épen azért hoztam fel a »Népszava« ide vonatkozó számait — példákat is tudnék felhozni, hogy nyilvános elszámolás utján számoltak be minden fillérről, KÉPVH. XAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. a mely erre a czélra történt gyűjtés következtében kezeikhez került. Ennek daczára az történt, hogy már a Bánffy-féle kormány idejében több izben megbüntették őket ezen általam idézett és részben fel is olvasott belügyminiszteri rendeletre való utalással tiltott gyűjtésért. Visontai Soma: Tiltottkönyöradomäny gyűjtése czime alatt! Benedek János: Ez a mozgalmuk az 1901-ik évben indult meg. Ekkor több felhívás jelent meg ugyanebben az újságban. Mikor pedig megbüntettek egypár embert közülök, a »Népszava«, a mely vitatta, nem annyira ennek a rendeletnek törvénytelen voltát, mint inkább azt, hogy ez a rendelet az ő gyűjtésükre nem vonatkozhatok, tovább folytatta a gyűjtést és felhívást intézett a gyűjtésnek tovább folytatására. Midőn pedig kritika tárgyává tette a hatóságnak ez iránti eljárását és sajtóper indíttatott ellene, a melynek folyamán izgatásért ugyan elitélték egyik párthMüket, de a budapesti törvényszéki Ítéletben világosan kifejeztetett, hogy: »enyhitő körülményként vette figyelembe a büntetőtörvényszék, hogy vádlott a megtámadott miniszteri rendeletet, melynek szövegezése különösen az egyéni hajlamtól vezetett indMiduális felfogásnak tág tért enged, akként értelmezte, hogy az politikai pártczélokra való gyűjtésekre nem vonatkozhatik, minthogy pedig a rendőri hatóság vádlott ellen épen ez alapon, azaz politikai czélokra való gyűjtés miatt indította meg a kihágási eljárást, vádlott ezt jogtalan zaklatásnak tartotta és eme meggyőződéséből fakadt, tehát indokolt elkeseredésében irta meg az inkriminált közleményt.« Tehát a törvényszék ezt maga is nyomatékos enyhítő körülménynek tekintette. Látható, t. ház, hogy a belügyminiszteri rendeletről nemcsak a szocziálisták maguk, hanem még a bíróságok is ilyen véleményben vannak, a mennyiben még azok is kiemelik, hogy a rendeletnek indMiduális értelmezése ugyancsak tág tért enged és hogy az kifejezetten egyáltalában nincsen benne, hogy vájjon az a rendelet politikai pártczéiokra való gyűjtésre is alkalmazható-e, sőt miután ez a kijelentés egyáltalában nincsen benne, ez méltán feljogosít mindenkit arra, a kinek érdekében áll, hogy azzal védekezhessék, hogy ezt a miniszteri rendeletet, mint útjába álló akadályt ilyenül ne tekintse. (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) Mindezeket a körülményeket megerősíti egyébként t, barátom Visontai Soma is, a ki ezen törvényszéki bűnügyben annak idején védőként szerepelt. Hogy pedig ezt a miniszteri rendeletet csakis a szocziálistákkal szemben értelmezik igy, annak tömérdek példája van mindenfelé az országban. Hiszen olvasunk napról-napra fővárosi és vidéki hírlapokban gyűjtésekre való felhívásokat, a melyekre vonatkozólag egész jó lélekkel mondhatom, hogy ugyancsak nem jutott és nem 47