Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-204
368 2Úh, országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. mely a néppárt háttérbe szorításával a mi programrnunkban is benne volt, a liberalizmusra háramolt volna, hanem az a magasabb szempont vezérelte, hogy az egyéni vélemény szabad ságának, s az egyéni meggyőződés jogos megnyilatkozásának ily elfojtását egy kormányhatalom sem teheti a nélkül, hogy annak a vádnak szégyenbélyege ne érje, hogy a legtermészetesebb emberi és polgári jogokat sárba akarja tiporni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Ez a magasabb szempont vezet engem a jelen alkalommal, midőn szó tárgyává teszem azokat az erőszakosságokat, a melyeket a hatóságok a munkásokkal, a szocziálistákkal szemben napról-napra elkövetnek. (Halljuk! Halljuk!) Jót tudom, hogy ebben a házban nem népszerű dolog a szocziálisták védelmére kelni. Hogy mennyire nem népszerű, kimutta ezt a »Magyar Nemzet«-nek, a' kormány félhMatalos lapjának, tegnapi száma, melyben említés történt az én teendő interpellácziómról és a melyben meg van ! irva, hogy interpellácziót fogok intézni a nemzetközi szocziáldemokratäk lapjának elkobzása miatt. Tudom, hogy a legszélsőbb törekvések útjába mindig azt az ellenvetést szokták tenni, hogy azok a magyarság jól felfogott érdekével ellenkeznek, hogy nem is lehet jó magyar hazafi, ki ezeket a törekvéseket, a melyeket a »Magyar Nemzet« tegnapi számában nemzetközieknek jelent, bármi tekintetben is védelmébe veszi. Hammersberg László: ügy is van! Benedek János: HMatkozva arra, hogy az a lap, melynek elkobzása ügyében interpellálok, nincs nemzetközi jelzővel ellátva, hanem a magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönyének mondja magát. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Hogy vannak-e ebben a pártban nemzetköziek vagy nincsenek, az az Ő dolguk, feleljenek meg magukért ők. De hogy vannak köztük jó magyarok, s hogy ez a lap is magyar nyelven jelenik meg, azt jól tudom. Szatmári Mór: Nemzeti irányt kell adni a szocziálizmusnak, törődni kell vele! Benedek János: An a magam részéről is aláírom azt, hogy a legnagyobb, a legnemesebb, az emberiség előbbrevitelére legnagyobb befolyással birt eszmék és történelmi igazságok is ránk nézve csak akkor birnak csakugyan becscsel, hogyha a magyar hazaszeretet próbakövén mutatják meg a maguk értékét. (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloldalon.) De kérdem, előállhatnak-e velem szemben a túloldalról ezzel az ellenvetéssel épen most, midőn oly törvényjavaslat fölött tárgyalunk, mely a német nyelvű, osztrák szellemű hadsereget még szélesebb alapra, akarja helyezni, (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) mely a magyarság érdekét nem szolgálta soha, s most is csak háttérbe szorítja. Most kellene előállani azoknak a hires, jó hazafiaknak, a kik a magyar hazaszeretettel annyira szeretnek kérkedni, mert most van alkalmuk igazán megvédelmezni a magyarságnak érdekét, (Igaz! I Ugy van! a szélsiibahldalon.) ezeknek a törvényjavaslatoknak tárgyalása alkalmával, és nem akkor, mikor az elnyomott, az üldözött munkás kebeléből feltörő sóhajt kell erőszakosan visszafojtani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A tény, a melyet a t. házzal meg akarok ismertetni, és a melyből kifolyólag interpellácziót intézek a bel- és igazságügyminiszter urakhoz, abból áll, hogy ezen a héten két izben kobozták el a már emiitett szocziálista újságot, a »Népszavá-t«. És pedig elkobozták annak szombati és keddi számát. Hogy mi okból, azt elő fogom terjeszteni. (Halljuk! Halljak!) Az elkobzás okául az a magatartás szolgál, amelyeta »Népszava« következetesen tanusit azon rendelettel szemben, a melyet a belügyminiszter ur . . . Visontai Soma: Nem a mostani! Benedek János: . . . nem a mostani, hanem annak idején, még a Bánffy-kormány alatt Perczel Dezső belügyminiszter bocsátott ki, a gyűjtések dolgában. Polczner Jenő: Melyet azonban a mostani fentart! Benedek János: Mielőtt tovább mennék, engedje meg a t. ház, hogy emlékezetébe idézzem a t. háznak ezt a rendeletet, a mely egy izben már képezte szó tárgyát a t. házban, a midőn Visontai igen t. képviselőtársam és barátom azt felhozta, a midőn az igen t. kormányelnök urat is nyilatkozatra birta ezen rendelettel szemben, s a midőn az igen t. kormányelnök ur ki is jelentette, hogy ő ezt a rendeletet ha nem helyezi is hatályon kMül, a legliberálisabb szellemben fogja kezelni. Széll Kálmán miniszterelnök: Kezeli is! Benedek János: Ez a rendelet a segélygyűjtések szabályozása tárgyában adatott ki valamennyi törvényhatóságnak. Benne a nyilvános jellegű adománygyűjtések ügye van szabályozva, taxatíve sorolván fel mindazon czélt, a melynek érdekeben a megindítható gyűjtést szabályozni akarja a belügyminiszter. (Halljuk! Halljuk!) Nem hosszú a rendelet, fel fogom tehát olvasni teljes szövegében. (Olvassa): » Perczel • Dezső belügyminiszter, 1897. június 17. Ujabb időkben mind gyakrabban fordul elő, hogy ugy egyesek, mint testületek, — részint hírlapokban közzétett, részint postán megküldött vagy egyéb utón terjesztett felhívások, gyüjtőMek utján — a közönséget valamely emberbaráti vagy egyéb közérdekű (például templom-, iskolaépítés, emlékszobor-feállitás stb. efféle) czélra leendő adakozásra szólítják fel. A gyűjtésnek ezen módjai azonban igen alkalmasak arra, hogy a hatóságok figyelmét és ellenőrzését kikerüljék.« Miután a miniszter indokolja a maga rendeletét, meghozza a maga rendelkezéseit arra nézve, miképen kell történnie Magyarországon a segélygyüjtések ügyének, miképen kell erre az engedélyt kérni, szóval itt meg vannak állapítva az egyes módozatok. Egész terjedelmében még