Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

2(W, országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökök, 367' Thaly Kálmán: Már a szerint rendezték el az illetők dolgaikat! Szederkényi Nándor: Ha az illető képviselő urak az illető időpontban meg nem jelennek, de kisorsoltatnak és nem igazolják magukat, ebből reájuk nézve hátrányos körülmények származnak. Ez a terminus tehát olyan, hogy ki lévén tűzve, az elnöknek most már azt megváltoztatnia nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig megváltoztatná a t. ház, akkor a legnagyobb törvénytelenséget követné el, [Ellenmondás a jobb- és a baloldalon.) mert a háznak határozatát abrogálni, megrövidíteni, vagy másként érinteni nem szabad, tilos. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gr. Wilczek Frigyes: T. ház!... (Felkiälásolc jobbfelöl'. Halljuk a miniszterelnököt!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. Ház! (Felkiáltások a jobb- és baloldalon. Halljuk ! Hallnik!) Perczel Dezső: Csak négyen beszélhetnek! (Zaj.) Pozsgay Miklós: A házszabályokhoz szólhatnak akárhányan! Széll Kálmán miniszterelnök: A napirendnek az a része, a mely határidőt tűz ki valamely f unkczióra, a melyet a ház az ülések alatt végez, pl. interpellácziók intézésére, interpellácziókra adandó válaszokra, emlékeztetem a t. képviselőházat, ugy szokott tekintetni, hogy azt a t. ház minduntalan a tárgyalás menete szerint megváltoztathatja. (Ellentmondás abal- és a szélsöbaloldalon.) Szederkényi képviselő urnak azon hangzatos kijelentését, hogy itt megint törvénytelenség szándékoltatik, nem tartom helyénvalónak. (Helyeslés jobbfdöl.) Hányszor történik az, hogy a t. képviselő urak, ha interpellálnak, magukjkMánják annak megváltoztatását, a mi már el volt határozva. (Ugy van ! jobbfelöl.) Szederkényi Nándor: Az más! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Persze, ezt mindenre lehet mondani, mert két tojás sem hasonlít egészen egymáshoz, bár én azt tartom, hogy ebben az esetben nagyon is hasonlit a két dolog egymáshoz, ép ugy, mint a tojás. Miről van szó? Az elnök emmcziál egy határidőt . , . Szederkényi Nándor: A mely személyenkint kötelező az összes képviselőkre! Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet, de én a képviselő urnak nem aecompagnirozkatom betüről-betüre, szótagról-szótagra. így tehát nagyon nehéz a képviselő úrral érvelni, pedig maga is azt akarja, hogy érvelés utján jöjjünk tirztába. Kubik Béla: Nem lehet! (Mozgás jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ha nem lehet, akkor ne tanácskozzunk, hanem zajongjunk! Én azonban nem igy fogom fel a parlamentáris tanácskozás természetét. (Helyeslés jobbfelöl.) Mikor az elnök azt a határozatot enuncziálta, abban a feltevésben volt, hogy két órára lesz ma is kitűzve a ház tárgyalásának a bezárása. Ezért egy órával a ház bezárása előtt tűzte ki a terminust. Ezen határozat szelleméhez képest, az elnök ur jogosítva volt most proponálni — mert ő propozicziót tett — hogy ezúttal, mMel három óráig tartanak az ülések, két órakor történjék a kisorsolás egy óra helyett. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy a ház elnöke egész jogosan és nagyon is a hozott határozat szelleme szerint járt ma el. (Ugy van! jobbfelöl.) Miután azonban én tegnap azt a tételt vitattam, a mit vitatok ma is, hogy a háznak meghozott határozatát a legnagyobb skrupulozitással kell megtartani, mert annak megváltoztatása veszedelmes preczedens volna, hacsak nincs arra urgens szükség; ezen szempontból magam is kérem a házat, hogy tartsa meg az egy órás határidőt. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem ezen szempontból !) Elnök: Azt hiszem tehát, a t. ház belenyugszik abba, hogy holnap egy órakor függeszszük fel az ülést kisorsolás czéljából. (Zaj a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Nem határozat ez! Ki van mondva!) Ennélfogva holnap egy órakor történik meg a kisorsolás. A holnapi ülés napirendje e szerint meg lévén állapítva, következnek az interpellácziók, még pedig Benedek János interpellácziója a gyűjtésekre vonatkozó rendelet és a »Népszava* február 7-iki és 9-iki számainak elkobzása tárgyában a belügyi és az igazságügyi miniszterekhez. Benedek János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A míg e márványtól és drága dísztől ragyogó teremben mi törvényjavaslatok felett tárgyalunk, melyeknek előterjesztését a legfelsőbb hatalom legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, az alatt az utczákon éhező és sápadt emberek járnak fel és alá, hasztalanul követelve jogot, munkát és kenyeret, legtöbb esetben hiába keresve ebben a nagy embersMatagbao még emberi irgalmat is. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A milyen káprázatos ennek a palotának a fénye, ép oly ijesztő az a borongó árnyék, melyet vet a munkásnép elégedetlensége, a munkásnép nyomora és az az erőszakosság, melyet a hatóságok vele szemben tanúsítanak, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) midőn kiforgatni igyekeznek őket legtermészetesebb polgári és emberi jogaikból. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt mindenkor teljesítette kötelességét a hatalom túlkapásával szemben, s teljesítette nem csupán saját érdekei megvédelmezésére és megoltalmazására. Legyen szabad e tekintetben hMatkoznom azokra az erőszakosságokra, melyek a választások alkalmával a Bánffy-uralom idejében a néppárttal szemben tanúsíttattak. A függetlenségi párt nem az önzés szemüvegén keresztül nézte azt az előnyt,