Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-204
364 204. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. még pedig van erős és czéltudatos ellenzék, a melyről, meg lehet győződve a miniszter ur, hogyha kisebb kérdésekben van is közöttünk nézeteltérés, de a mikor a nemzet legnagyobb követelményeiről, a nemzeti kultúráról, a nemzeti érzületről, a nemzeti aspirácziókról és ezeknek érvényesítéséről van szó, akkor mindig együtt talál bennünket és mindig szemben talál benünket önökkel. (Tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hát, t, miniszter ur, mi nem az önök, nem a hadügyi kormány és nem az udvari politika képviselői vagyunk; minket a magyar nemzet küldött ide, nekünk a magyar nemzet érdekeit kell megvédelmeznünk. És ebben a tekintetben mi egyetértünk gróf Apponyi Albert 1889-iki felfogásával, a mikor ő, október 7-ikén, jászberényi választói előtt tartott beszámoló beszédében ezeket mondotta (olvassa): » Mindezeknek a bonyodalmaknak útvesztőjéből csak egy menekülés van, és ez az, hogy ennek az országnak politikai tényezői, ennek az országnak egyéniségei arra legyenek eltökélve, hogy a politikai pályán a nemzetet, csak a nemzetet és ismét egyedül a nemzetet és semmi mást ne szolgáljanak.* Hát mi is azt tartjuk, t. ház. A t. miniszter ur a magyar nyelv tanítására vonatkozólag a katonai iskolákban a következő felvilágosításokkal szolgált (olvassa): »Az alreáliskolákban a magyar tanórák száma mind a négy évfolyamban hetenkint két-két óra, azonkívül két napon kötelező a magyar társalgás. A főreáliskolákban a heti tanórák száma mind a három évfolyamban két óra, azonkívül hetenkint egyszer magyar társalgás.* Hát erről eszembe jut diákkorom; mi a középiskolában épen ennyit kaptunk a görög nyelv tanításából; igaz, hogy nem is tanultam semmit, de igaz az is, hogy a honvédelmi miniszer ur szisztémájával a magyar nyelvből sem fog senki megtanulni semmit. Ha mi a Beichsrathban ülnénk, mint nemzetiségi képviselők és ott a birodalmi miniszter állana elénk ilyen nyilatkozattal a magyar nyelv tanítását illetőleg, akkor talán még volna ennek valami alapja, ámbár nem hiszem, hogy az esetleg ott ülő magyar nemzetiségű Éeichsrath-tagok közül is bárkit kielégíthetne ez a nyilatkozat. Hanem az, hogy a magyar országgyűlésen egy miniszter . . . nevethet a t. miniszter ur, szokása igenis, hogy kineveti a nemzeti érzületet! (Zaj és felkiáltások cc szélsöbalodalon: Elég szomorú!) Elég szomorú dolog, épen azt akarom mondani, hogy itt a magyar országgyűlésen, egy magyar miniszter megtorlatlanul tehet ilyen nyilatkozatot. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Miféle nyilatkozatot? Hellebronth Géza: Bocsásson meg a t. miniszter ur, de én erre nem találok illő parlamenti kifejezést, hanem egyszerűen csak azt mondom, hogy ilyen fejetetejére állított állapot nem lehet széles e világon, csak nálunk Magyarországon, (ügy van! Igaz! a baloldalon.) mert ilyen bolond nemzet nincs talán még a zanzibári szultán birodalmában sem. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Nem is fogja örökösen azt tehetni, hogy itt paczkázzon a parlamenttel ! (Zaj a jobboldalon.) Hellebronth Géza: A t. honvédelmi miniszter urnak már úgyszólván második természetévé vált az, hogy arról, a mi neki nem kedves, nemcsak maga nem szeret beszélni, hanem azt kívánná, hogy mások se beszéljenek róla. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Szólásszabadság van! Hellebronth Géza: Mindjárt beigazolom ezt a t. miniszter ur saját szavaiból. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A két évi szolgálati időre vonatkozó követelményünkkel szemben, midőn annak tanulmányozását megígéri a t. miniszter ur, a következőket mondja (olvassa): »Nagyon kérem a t. házat, bármennyire népszerűen is hangzik a két évi szolgálati idő, ne méltóztassék erre sok időt vesztegetni, mert drága az idő.« A t. honvédelmi miniszter ur tehát nem szereti, ha mi beszélünk róla. Abban igazsága lehet a t. miniszter urnak, s magam is elhiszem, hogy drága az idő; ámde, t. miniszter ur, még drágábbak azon súlyos áldozatok, a melyeket önök követelnek tőlünk, s pedig minden ellenszolgáltatás nélkül; de még drágább a kívánt emberanyag. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az ország védelméről van szó! Hellebronth Géza: Hát lehet arról is beszélni, s beszélgessünk csak egy kissé róla. (Halljak ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Mi, e padokon ülő függetlenségi képviselők, a kétévi szolgálati idő behozatalával igen nagy eredményt remélünk elérni. Remélünk pénzügyi megtakarítást egyrészről, másrészről pedig reméljük az emberanyag kímélését, a mi gazdasági szempontból bír nagy jelentőséggel. Mert ne méltóztassék azt gondolni, t. miniszter ur, hogy mi a kétévi szolgálati idő behozatalának mintegy rekompenzácziójaképen majd valami létszámemelést hajlandók volnánk megszavazni. Kubik Béla : Isten őrizz ! Hellebronth Géza: Hiszen akkor, t. miniszter ur, csakugyan oda jutnánk, a mMel riasztanak, rémítenek bennünket, hogy t. i., a mit megnyerünk a vámon, azt elveszítjük a réven; sőt még akkor — megengedem, hogy ebben igaza van a honvédelmi miniszter urnak — még túlköltekezésbe is jutnánk azon állítólagos megtakarítás révén, vagy, mint a hogy Kubik Béla t. képviselőtársam mondja, akkor cseberből-vederbe esnénk. {TJgy van! a szélsöbaloldalon!) Mi pedig erre kaphatók nem vagyunk. Mi az általunk
