Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-204
204. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. 355 szélsöbaloldalon.) Annak a hadseregnek a szelleme osztrák, nyelve német, zászlója fekete-sárga s jelvénye a kétfejű sas. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Annak a hadseregnek nem kötelessége ismerni, nem kötelessége védeni a magyar alkotmányt, mert hiszen arra esküt sem tesz. Bizony az ilyen hadseregért én nem tudok lelkesedni, ilyen hadseregért nem tudok áldozni semmit. De nem is lelkesedik ezért a hadseregért egy magyar szülő sem. Innen van az, hogy mig a görög hőskorban a laczedemon asszony, mikor fia elérte a férfikort, felfegyverezte és ezzel adta kezébe a pajzsot: fiam, vagy vele, vagy rajta, addig a mostani korban, mikor a fiu eléri azt a rettegve várt sorozási időt, a magyar asszony szalad a jegyzőhöz, nyalábszámra íratja az instancziákat, magyarázgat eget-földet, tehetségéhez képest igér fűt-fát, még képviselőjének vélt protekczióját is igénybe veszi, hogy fiát felszabadítsa az általa gyűlölt hadseregben való szolgálat alól, vagy legalább is a póttartalékba soroztassa. Ide juttatták a t. kormányok, ide juttatta a honvédelmi miniszter ur a harczi vitézségéről hajdan hires magyar nemzetet, B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Beszélhet, a mit akar! Szalmacséplés az egész! Hellebronth Géza: Megtörténik nagyon soknál, hogy még viruló ifjú életét is eldobja, csakhogy szabaduljon a szolgálat alól. Szomorúan igazolják ezt az állításomat a t. miniszter ur által beterjesztett statisztikai adatok, a melyek az öngyilkosságról és az öngyilkossági esetekről szólanak. Érdekes ez a statisztika nekünk is, nemcsak a t. honvédelmi miniszter urnak. Azt mondja ez a statisztika, hogy pl. a múlt évben csak magánál a közös hadseregnél 204-re ment az öngyilkossági esetek száma. Ezek közül a hMatalos magyarázat 40 esetet a katonaságtóli idegenkedésre, hatot a rossz bánásmódra, 58-at pedig ismeretlen okokra vezet vissza. Azt hiszem, nem messze járok az igazságtól, ha ezt az 58 esetet is visszavezetem a másik két okra, és így kisül, hogy az összes öngyilkossági eseteknek több mint fele vezethető vissza a katonaságtóli idegenkedésre és rossz bánásmódra. Érdemes volna, t. miniszter ur, megfigyelni egy igen érdekes tünetet. (Halljuk ! Halljuk !) Azt t. i., mi lehet az oka annak, hogy a legtöbb öngyilkossági eset épen a negyedik hadtestnél fordul elő, annál a hadtestnél, a mely túlnyomólag, vagy egészben magyar fiukból áll. Ott vannak tudtommal a jász-kun fiuk is besorozva. Ennél a hadtestnél az összes öngyilkossági eseteknek egy negyede fordul elő, ötven, tehát több, mint az egész honvédségnél; és ebből mindjárt az első szolgálati időre esik 37. Azt hiszem nem csalódom, mikor azt mondom, hogy itt nemcsak a katonaságtól való idegenkedés, hanem nagy mértékben a rossz bánásmód is játszik szerepet. Arra kérem már most a t. honvédelmi miniszter urat, legyen szMes ezt a szerencsétlen országot felvilágosítani arról, hogy tulajdonképen mire jó az a nagy békelétszám, mire jó az a nagy hadsereg. Hiszen a béke és a rend, a személy- és vagyonbiztonság fentartására felesleges. Hiszen azt megkell adni, hogy a magyar királyi csendőrség elismerésre méltólag teljesiti kötelességét, mert hiszen daczára a folyton hiányos létszámnak elmondhatjuk ma büszkén, hogy Magyarországon ma a személy- és vagyonbiztonság áll oly nívón, mint Európa bármely kulturnemzeténél. Erre tehát nem szükséges. (Ugy van! TJgy van! a szélsőhaloldalon..) Háború esetén pedig, t. miniszter ur, méltóztassék megengedni, de ha szabad a multakból Ítéletet és következtetést vonni, akkor nem a békelétszám, hanem az egész hadi létszám, mind a generális kevés. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ugy van ! Ezzel a szellemmel! Hellebronth Géza: Ha területi épségünket, az ország integritását kell megvédelmezni, erre felesleges, mert hisz az elpusztulásnak, a feldarabolásnak már sokkal egyszerűbb és olcsóbb módját találták ki. Itt vannak a választott-bíróságok. Ez nem kíván semmiféle áldozatot és mindenesetre sokkal olcsóbb mód az elpusztulásra, mint egy vesztett háború. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Hiszen, ha a multakból szabad következtetni, látjuk, ha az olasz megtámadott bennünket, akkor elvesztettük Lombardiát és Velenczét, ha a porosz támadott meg bennünket, akkor königgraetzi diadalokat arattunk, ha pedig egy kis provincziát kellett elfoglalni, akkor több katonát kellett oda elküldeni, mint a mennyi lakossága csecsemőstül együtt annak a provincziának volt. Hát mire jó az a hadsereg? Kegyes engedelmével én megmondom a miniszter urnak, hogy mire jő. Nagyon jó, t. miniszter ur, a leplezett abszolutizmus fentartására. Kubik Béla: A generálisok hizlalására.(Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hellebronth Géza: De mMel én ennek az abszolutizmusnak sem nyílt, sem leplezett alakjában nem vagyok barátja, nem lehetek barátja annak az intézménynek sem, a mely hMatva van ezt fentartani, nem vagyok tehát barátja az önök által közösnek nevezett hadseregnek sem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Le is vonom ebből a konzekvencziát és megtagadom tőle azokat a módozatokat, a melyek fentartásához szükségesek ; ugy a kiegészítést, mint, az annak fentartására szükséges költséget. Én. t. miniszter ur, ennek a hadseregnek nem a nemzet virágát, ifjúságát, nem milliókat, százezreket, ezreket, de egy árva fillért sem adok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a javaslatot, t. ház, én nem fogadom el, hanem bátor vagyok a t. ház engedelmével . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Határozati javaslatot beterjeszteni! Na gyón helyes! 45*
