Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

354 20í országos Illés 1903 február 12-én, csütörtökön. lyes fája ki fog nőni. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Ebbeli hitünkből és reményünkből alaposan kiábrándított bennünket a hadügyi kormány és a t. honvédelmi miniszter ur, a kinek több mint negyedszázados uralma alatt, fájdalom, nagyon gyönyörűségesen sikerült ezt a csirájában magyar intézményt teljesen elosztrákositani, a közös hadseregbe teljesen be olvasztani, ugy, hogy bizony az ma már csakugyan semmi egyéb, mint a közös hadsereg kiegészítő része. Azt is elismerem, hogy e téren igen nagy érdemei vannak a miniszter urnak és azokat a ragyogó kereszteket, azokat a fényes csillagokat, a melyek daliás termetét ékesítik, méltán megérdemelte, csakhogy ebbeli érdeme kizárólag a dinasztia irányában áll fenn. (Ugy van! Tjgy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! 1867 óta soha sem szűntek meg az országgyűlések a nemzeti sérelmek orvoslását követelni, de még a lojalitásukról túlhires delegácziók is évről-évre legalább is sóhajtoztak. De hogy a nemzetnek ezek a törvényadta jogai, hogy az állami életnek ez az első attribútuma, az önálló magyar hadsereg eszméje még ma sem érvényesült, annak, t. miniszter ur, oka első sorban a bécsi udvari politika, az a bécsi czopf, a mely sok századon keresztül folytonosan a nemzet beolvasztására törekedve, annak a molochnak, annak a bálványnak, annak az összbirodalmi eszmének a szolgálatába akarta mindenkor a nemzetet beleterelni. Okai másrészt a nemzet gyenge kormányai, a melyek mindenkor földig hajoltak meg Bécs akarata előtt; oka az a t. túloldal, a, mely az ezen padokról felhangzó nemzeti követelményeket unottan, mosolyogva hallgatja, de ujjong és tapsol, nem a magyar honvédelmi miniszter ur, hanem igen sokszor az osztrák táborszernagy ur nyilatkozatainak. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) De legfőbb oka, t. ház, a nemzet elszegényedése és az ebből következett politikai és erkölcsi sülyedés, a melynek bizony ma már — fájdalom, — igen jelentékeny tüneteit látjuk és a mely elszegényedés, a mely sülyedés okozta azt, hogy a választások alkalmával igen hálás mezőre találtak a pártkasszák, a bor, a pálinka, az erkölcsi és hatalmi presszió, a vesztegetés, a mely bizony nem válogatós eszközök, azoknak a választó polgároknak igen nagy tömegét az önök nemzetietlen politikájába hajtották. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Most oszlassák fel a házat és legyen választás, akkor meglátjuk, hányan rukkolunk mi be, Herr Greneral! (Derültség a jobboldalon. Tetszés a szélsöbaloldalon.) Hellebronth Géza: Azt hiszem, t. képviselőház, eléggé sikerült bebizonyítanom azt, hogy az önálló magyar hadsereg eszméjéről sem a rendi országgyűlések, sem a népképviseleti országgyűlések nem mondottak le soha. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Erőszakkal elvehettek tőlünk, fondorlatokkal elaltathatták a nemzetet egy kis időre, az erőszakos kormányok elvehettek e jogot a nemzettől egy kis időre, de e jogáról a nemzet örökre nem mondott le soha, nem mond le a jelenben és nem fog lemondani soha a jövőben sem, mert ennyire ezt a nemzetet önök sem lesznek képesek elaltatni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen tudjuk jól, t. ház, azé a hatalom, a kié a fegyver, és valamint a különböző nemzetek közötti, ugy a fejedelem és a nemzet közötti igen szomorú, de előfordulható és már elő is fordult éles ellentéteket mindenkor a fegyver hatalma dönti el. (Igaz! Ugy van! a báloldalon.) Hát már most kérdem én a t. honvédelmi miniszter úrtól, hogy ha az a hatalom, az a fegyver csak a dinasztia kezében van, esetleges megtámadások esetén, a nemzet alkotmányának megsértése esetén mi marad ennek a nemzetnek védelmére? Azok az irott törvények? Ezek a holt betűk, t. miniszter ur? Hiszen tudjuk, t. miniszter ur, hogy ezek csak addig jók, a mig a hatalomnak szolgálnak, de a mint a hatalomnak érdekeit megsértik vagy annak útjába állanak, egyszerűen eldobják és ha a táborszernagy ur a kardjára üt és a fegyver hatalmára appellál, akkor a nemzetnek nem marad egyéb hátra, mint egy alternatíva: vagy a forradalom vagy az egyiptomi rabszolgaság. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De, t. miniszter ur, hiszen maga a külföld is csak azt a nemzetet becsülheti, azt a nemzetet tisztelheti, a melynek kezéből ez a hatalom kicsavarva nincs, mert hiszen a külföld csak azt tiszteli, a kié a fegyver, a kié a hatalom; az olyan országot, az olyan államot, a melynek kezéből kicsavarták ezt a legfőbb hatalmat, a fegyver hatalmát, nem tekintik államnak, hanem csak egy egyszerű gyarmatnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Különben, t. miniszter ur, még magából az alkotmányos monarchikus elvből kifolyólag is nagyon helytelen dolog az, midőn ez a hatalom csak az egyik faktor, csak az egyik tényező, a dinasztia kezében van, mert hiszen az alkotmányos monarchikus elv a jogok és kötelességek egyenlő megosztási elvén alapul. Ha már most az a legfőbb hatalom csak az egyik faktor, a dinasztia kezében van, az, t. miniszter ur, nem alkotmányos monarchikus állapot, hanem az kényuralmi, abszolutisztikus helyzet. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Sajnos, t. ház, hogy nálunk épen ez a szomorú helyzet érvényesül. Nálunk a hadsereg feletti rendelkezés joga kizárólag az egyik faktor, a korona kezében van, a nemzetnek semmi befolyása rá, az csak vérét és pénzét áldozza hozzá, minden ellenérték nélkül. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a hadsereg, t. miniszter ur, ránk nézve idegen, az nem a nemzetnek testéből való test, az nem a nemzetnek véréből való vér, az egy állam az államban, mely alkotmányjogi szempontból még veszélyessé is válhatik, (Ugy van! Igaz! a