Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

2Ö4. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. 353 mondja, Hogy a magyar hadsereg kiegészítése mind a kiegészítés módját, mind számát tekintve, a magyar országgyűlés elé tartozik. A 3. §-ban pedig azt tartalmazza, hogyha a háború kiütvén, a 12.000 ujoncz nem lenne elegendő, hívjon össze ő Felsége országgyűlést, ha pedig ez nem lehetséges, katonai toborzást tartson, fentartván különben az 1791: XIX. törvényczikket, tehát a magyar országgyűlés jogát. Az 1800 : I. törvényczikk a nemesi felkelésről intézkedik, tehát tisztán magyar haderőről, és azt tisztán magyar szellemben kívánja fejleszteni. Az 1807 : I. törvényczikk pedig, midőn az országgyűlés ujabb 12.000 ujonczot ajánl meg, kiköveteli, bogy az ezredekbe és a határvidékre alsóbb törzstiszteket és tábornokokat nevezzen ki és hogy a katonáknak anyagi engedmények nem adatnak. Tehát, még abban az időben is katonai engedményekkel bírtak azon tisztek és generális urak. Az 1800 : VI. törvényczikk 20.000 ujonczot ajánl meg; legfontosabb követelménye, hogy az ujonczok egyedül és kizárólag magyar ezredekbe soroztassanak és az ugyanazon évi VII. törvényczikk megállapítva a Ludovika akadémia katonai intézetét, kiköveteli, hogy a katonai tanárok lehetőleg szolgáló, vagy szolgált magyar tisztekből neveztessenek ki, a jogi, történeti és ehhez hasonló tantárgyakra pedig, ha nincsen alkalmas katonai egyén, a tanárok polgárokból neveztessenek ki. Az 1830 : VII. törvényczikk, a mely 48.000 ujonczot ajánl meg, a szolgálati időt 10 évre szabja meg, ezáltal elejét vévén az addig dívó és sokszor visszaélésekre alkalmat szolgáltató, sőt néha majdnem az egész életen át tartó katonai kötelezettségnek. De kiköti, a mikor ismét 20.000 ujonczot ajánl meg, hogy csak akkor, ha az örökös tartományok megtámadtatnak, hogy a megszavazás csak 1831. október 2-áig tart és a háború megszűnte után élve maradottak azonnal hazabocsátandók. Az 1840 : II. törvényczikket, a hol a rendi országgyűlés utoljára intézkedik ilyen katonai dolgokban, a hol ismét 38.000 ujonczot ad, a többi intézkedések között azt követeli, hogy a tisztek magyarok legyenek, másodszor pedig, hogy az ujonczok magyar ezredekbe osztassanak. Eanek a törvénynek még egyik nevezetes intézkedése az, hogy először hozta be a sorshúzást, a mMel sok visszaélésnek vette az elejét. Azt hiszem, hogy az idézett törvényekből eléggé sikerült beigazolnom, hogy a rendi országgyűlés soha sem mondott le az önálló magyar hadsereg követeléséről és eszméjéről. Hiszen a mellett, hogy folytonosan fentartotta és fejlesztette a tisztán nemzeti haderőt, a nemzeti felkelést, a bctnderiális rendszert, a rendes hadseregre is kiterjesztette ügyelmét és folytonosan követelte a magyar szellemet, a midőn azt követelte, hogy az ezredek magyar tisztekkel láttassanak el és követelte, hogy a magyar fiuk magyar ezredekbe soroztassanak, (Igaz! Ugy KÉPVH NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. van! a szélsöbaloldalon.) sőt még a magyar iparra is kiterjedt a. Rendek figyelme. Hát, t. miniszter ur, hogy ezen törvények mind csak irott malasztok maradtak, valamint azok maradtak 1867 óta a delegáczióknak siralmas panaszai és az országgyűlésnek követelményei is, ennek, t. miniszter ur, oka egyrészt a nemzetnek tehetetlensége és gyámoltalansága, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és okai azok a magyar kormányok, a melyek nemcsak a múltban, de a jelenben is mindenkor földig hajolnak a bécsi udvar katonai követelései előtt. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) 1848-ban megszűnvén a rendi alkotmány, megszűntek a nemesi kMáltságok, a nemesi kMáltságok megszűntével megszűntek a nemesi kötelezettségek is; a nemesi felkelés, a banderiális zászlóaljak, az inzurrekczionális csapatok az archMumba, a múzeumba kerültek. De az akkori bölcs törvényhozás, miután rögtön belátta, hogy egy tisztán a fejedelmi akarattól függő hadsereggel szemben föltétlenül szüksége van a nemzetnek egy, a nemzet akaratától függő haderőre is, sietett megalkotni az 1848 : XXII, törvényczikket és abban a nemzetőrséget. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy ez a tisztán nemzeti intézmény ki nem fejlődhetett, méltóztatik tudni, hogy ezt a közbejött háborús viszonyok akadályozták. De a mint kissé a felhők, nem elvonultak, csak megritkultak, — mert ma sem vonultak el, — a mint a nemzet kissé szabadabban lélekzett, sietett nemzeti aspiráczióit, nemzeti érzelmeit, nemzeti követelményeit az államélet minden terén, tehát a hadsereg terén is érvényesíteni és megalkotva az 1867 : XII. t.czikket, abban nem a mai értelemben vett közös hadsereget teremtette meg, hanem teremtett egy közös hadsereget, igen, de csak a közös hadúr, az osztrák császár és a magyar király azonos személyében és a közös védelmi kötelezettségben. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Annak a hadseregnek két része van, az egyik az osztrák, a másik a magyar kiegészítő rész. De, hogy ezt a hadsereget a mai értelemben tényleg közössé tették, itt az érdem ismét a t. kormányoké ésat. túloldalé, a mely a kormányoknak a lehetőséget erre megadta. De, t. miniszter ur, mintha érezte volna az akkori országgyűlés és az akkori nemzeti közvélemény is, hogy ennek a törvénynek a megalkotásával nagy rést ütött a nemzet jogaiban, szükségét látta külön, hogy magyar hadsereg felállítását is követelje és ennek a közvéleménynek nyomása alatt alkottatott meg az 1869: LX. t.-cz., a mely a magyar honvédséget állította fel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon súlyos áldozatokat hozott a magyar nemzet a honvédségért, de örömmel hozta meg, mert azt hitte és remélte, hogy ez az a mag, a melyből az önálló magyar hadsereg terebé45