Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

203. országos ülés 1903 február 11-én, szerdán. 341 lehetnek. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Igen lekötelez a t. miniszterelnök ur, ha ezen konkrét dolgot lesz kegyes meghallgatni. Széll Kálmán miniszterelnök: Halljuk!Halljuk! Molnár Józsiás: Oroszfalu községben, a hol nekem is malmom van s igy bizonyos tekintetben érdekelve voltam én is az 1871-ben végrehajtott tagosításnál, történt a következő eset: (Halljuk! a szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Formaliter zavarják a tárgyalást. (Derültség a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Molnár Józsiás: Az oroszfalvi tagosításnál az egész községnek volt együtt 600 hold tagositandó birtoka. Ebből a 600 holdból egy asszonyságnak 6 hold után 63 hold jutott. Egyébként lehetséges, hogy ennek az asszonyságnak egypár kvadráttal több vagy kevesebb volt, de semmi esetre sem volt kevesebb ötnél és több hét holdnál. Mondom, ezen asszonyságnak jutott 6 hold után 63 hold, olyan birtok, a melyből 24—25 hold holdankint többet ér és jobb, mint az eredeti 6 hold volt. Ezen asszonyságnak a nevét is megmondhatnám, de miután asszony, nem akarom nevét az ország közvéleménye előtt meghurczolni; hanem hogyha meg akarja tudni bárki is, menjen Oroszfalu községbe; annak 600 hold volt a tagositani való birtoka és alig 2 — 3 van, a kinek 63 hold jutott; kérdezősködni kell tehát, hogy ki az, a ki hat hold után 63 holdat kapott és Oroszfalu községében bármely kis gyermek meg fogja mondani a nevét, hanem ha még igy sem jutna valaki az illető nevének tudomására, kötelességemnek tartom majd annak a nevét megmondani. Ilyen eljárások után, a midőn csak egyetlenegy birtokon a 600 holdnak jóformán csak 10 perczentjét kapja — és ekképen kaphatott más is — nagyon természetes, hogy a nép ezen eljárástól előre reszket. Megjegyzem, t. képviselőház, és tartozom az igazságnak azon kijelentéssel, hogy ezen oroszfalvi kérdésnél sem a birót, sem a mérnököt egyáltalában nem lehet vádolni, legkevésbbé sem mulasztottak semmit, én nem is vádolom őket, mert, meggyőződésem szerint, ők a lehető legnagyobb jóhiszeműséggel jártak el. A hibának kútforrása sehol egyebütt nincsen, mint a becslésben. Ezért mondottam épen beszédem bevezető részében, hogy az igazságos becslés a Székelyföldön szinte lehetetlen. Részemről épen tanuja voltam annak, a mikor kérdéses volt, hogy kié legyen az az olcsón lebecsült terület ? A birtokosnő férje szólt: hogy legyen az övé, eközben előállt a községben egy becslő s azt mondta fájdalmasan, hogy hisz ők azért becsülték le oly nagyon, hogy a községé legyen, ni, mégis más viszi el. Hát ilyen és hasonló esetek mindenütt fordulhatnak elő és tényleg talán fordulnak is elő, ugy, hogy én nem hallottam olyan tagosításról, a hol nagyon sokan ne siratnák meg annak az eredményét. Ezek után áttérek tulajdonképem tárgyamra, (Derültség.) Ozsdola község tagosításának kérdésére. Ozsdola község lakóinál szintén el van rendelve az arányosítás; Ozsdola község lakói szintén jórészben el vannak tiltva az erdő használásától és mint más székely községek lakói, ők is úsznak az adósságban s alig képesek viselni kamatterheiket. Hogy mennyire szegény az a község, arra nézve is mondhatok egy igen rövid példát. Épen az idén történt, hogy Ozsdola községéből egy férfi- és nőcselédet fogadtam. Mindjárt az első napon pénzt kértek bérükre, kérdeztem tőlük, hogy mire kell a pénz ilyen hamar? Hát váltó törlesztésére, volt a felelet. Maguknak is van váltójuk? kérdeztem tőlük. Mint mindenkinek a faluban, ugy nekünk is, ezt válaszolták. Erre az adósságban úszó, kiszipolyozott községre rámegy már most egy nagy ur és kéri a tagosítás végrehajtását. A község okulva a múlton, a mások példáján, tudja, mi vár reá. Kétségbeesésében folyamodik a királyhoz, a miniszterelnökhöz, az igazságügyi miniszterhez, a földmMelésügyi miniszterhez, a kézdMásárhelyi törvényszékhez s végül a püspökhöz. A kézdMásárhelyi törvényszék már visszautasította a kérvényt. Azt mondják, — a t. miniszterelnök úrtól is hallottam — hogy a kisebbségnek nem szabad erőszakoskodni a többség fölött, hanem meg kell hajolnia mindig a többség akarata előtt. Kubik Béla: Halljuk! Halljuk! Sándor Pál: Kubik és Kubinyi beszélnek folyton. Molnár Józsiás: Ozsdola községében egyetlenegy ember kívánja a tagosítást és annak a kívánságára hallgat a törvényszék és a többség kérését nem respektálja! (Igaz! Ugy van t a szélsöbaloldalon.) T. ház! Az elmondottakból kifolyólag azt hiszem, hogy Ozsdola községében is végre lesz hajtva a tagosítás, ugy alig marad más hátra, mint hogy szépen felpakkoljanak és más haza után nézzenek. E napokban láttuk ép a lapokban, hogy Oláh-Topliczon olyan birtokot, melynek arányositási eljárására 230.000 koronát költöttek, 700 és egynehány koronáért kellett elárverezni. Ha itt is végrehajtják az arányosítást és tagosítást, nem lesz más hátra, mint hogy Ozsdolát valamely oláh bank ügynöke nagyon olcsó, potom áron megvásárolja. (Ugy vem! a szélsöbaloldalon.) A püspök a hozzá intézett kérésre azt mondta, azzal nyugtatta, meg a hívőket, hogy imádkozni fog érettük. Én meg azt gondoltam, hogy az ozsdolaiak kérését elmondom a miniszterelnök urnak, mert ugy vettem észre, a székely-kérdésben a miniszterelnök úrhoz fordulni Magyarországon — ezt őszintén kimondom — a leghálásabb dolog. Sokakkal beszéltem én a székely-kérdésről magánúton is, a legtöbb vagy