Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

203. országos ülés 1903 február 11-én, szerdán. 335 akkor azon lapok, a melyeknek tudósítóit oda vezényelték, nem tették volna ezt olyan feltűnő'vé. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Én ezzel szemben az 1848: III. t.-cz. 1. §-ára utalok, a mely kimondja, hogy a király személyeszent és sérthetetlen. Ez aprinczipiumtehát magával hozza azt, hogy ő neki az osztályokon és pártokon, az osztályok és pártok küzdelmein felül kell állania, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogy neki a nemzet politikai csatáiba a maga személyével beleavatkozni nem lehet, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mert ha ő egyszer abból a magaslatból leszáll ide, a hol a mi küzdelmeink lefolynak, akkor sem a miniszterelnök ur, sem ez a parlament nem fogja tudni őt megóvni a megtámadtatásoktól, nem fogja tudni az ő személyét szent és sérthetetlen méltóságában megtartani. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A király uralkodik és nem kormányoz. Ha tehát ez kormányzati ténye volt neki, akkor azt csak minisztériuma utján tehette volna; (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) ha pedig a törvényhozási működése volt, akkor a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, mert ő neki, mint a magyar nemzet szuverén uralkodójának megvan a törvényhozási joga; ő neki, a ki törvényjavaslatoknak lehet kezdeményezője a kormány utján, minden körülmények között van döntő szava, ugyanolyan erős, mint a nemzeté, arra nézve, hogy vájjon törvény legyen-e abból a javaslatból vagy sem ? Ezen a ponton túlmenni nem szabad; (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mert különben ezt a parlamentarizmust a maga alapjaiban támadják meg. (TJgy van! a szélslibaloldalo n.) Ez az egyik szempont. A másik pedig az, hogy ugyan mit mondana a t. képviselőház ahhoz, ha a mi, itten folytatott küzdelmünk sikerre vezetne, ha nekünk a t. túloldal tagjainak lelkiismeretét felébreszteni sikerülne és igy őket meg tudnók győzni ugy, hogy ezt a javaslatot elvetnék akkor, a mikor ő Felsége a maga személyét angazsálta ezen dologban és akkor, a mikor ő Felsége a maga presztízsét állította oda velük szemben ? (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A harmadik szempont, a mi engem vezet, az, hogy mi nem vagyunk egy olyan állam, melynek uralkodója más állam belügyeibe nem avatkozhatik. Mi Ausztriával összekötött szerencsétlen állam vagyunk, a melynek uralkodója két államnak a feje. Ez a dualizmus, a mely a 67-es alkotás folytán fennáll, hozza magával azt, hogy itt két nemzeti akarat érvényesüljön a maga egészében, a maga önállóságában, a maga elhatározásában és a koronás király, illetőleg az osztrák császár a nemzeti akaratot sohasem befolyásolhatja. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mert akkor ezen, u. n. monarchiának a keretében a magyar nemzeti államiság fenn nem tartható. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Maga az ildomosság is ugy hozza magával, hogy egy törvényjavaslatnál, melyet a nemzet törvényhozása itt most tárgyal, a maga szavát ne érvényesitse ő Felsége, kinek e tárgyalások befejezte után is lesz döntő szava arra nézve, hogy akarja-e vagy nem, ezt a javaslatot törvényerőre emelni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mert vagy törvényhozás vagyunk mi itt és akkor a magunk akaratából, a magunk lelkiismeretéből és a magunk kötelességérzetéből kiindulva kell határozatra jutnunk, — (ügy van! a szélsöbaloldalon!) vagy pedig komédia az egész és akkor tessék bennünket hazabocsátani. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur ugyanezt a pressziót igyekszik érvényesíteni, mint ballom, a folyosón. Azt mondja, hogy menjünk kerületeinkbe és hirdessük, hogy baj van, uj választás lesz. Széll Kálmán miniszterelnök: Mondottam én ezt önnek? Lengyel Zoltán: Mondja meg a miniszterelnök ur ő Felségének azt, a mit most én mondok, hogy mi ettől a fenyegetéstől nem ijedünk meg, sem pedig a miniszterelnöki ebédektől nem kábulunk el, hanem teljesítjük és teljesíteni fogjuk kötelességünket. (Zaj a jobboldalon.) Azt szeretném, ha a magyar király továbbra is megmaradna azon a magaslaton, a hol mindnyájunk imádatának és szeretetének a tárgya s nem szeretném és a miniszterelnök ur sem szeretné, ha abból a fényből, abból a magaslatból, abból a varázsból belevonatnék ide a küzdelembe, ide a sárba. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Hát ez sár ? Talán Zilahon igy vélik ezt!) Hát kérem, a politikai küzdelmek sarába. Ezt lehet mondani. Kérdem a miniszterelnök úrtól, hogyan állhat jót azért, hogy, ha a király arról a magaslatról leszáll, nem fog akadni ember, a ki szentséges palástjába kapaszkodik s azt róla letépi. Itt olyan nagy dolgok vannak, olyan javaslatok vannak tárgyalás alatt, a közvélemény olyan erős, hogy ily viszonyok között ilyen eljárás sem nem időszerű, sem nem szükséges. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után kérdem a t. miniszterelnök úrtól (olvassa): 1. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy a folyó hó 7-én megtartott udvari bálra meghívót kapott Steinacker Ödön hírlapíró. Libéria konzula, a ki a magyar nemzet elleni lazításért fogházbüntetésre van ítélve ? Intézkedett-e már a miniszterelnök ur, hogy az exequatur ettől az embertől azonnal bevonassák ? 2. Való-e az, hogy a király a február 7-iki udvari bálon megelégedését fejezte ki azok előtt, a kik a katonai javaslatok mellett felszólaltak ? 3. Megegyezőnek tartja-e ezt az 1848:111. törvényczikk szellemével ? 4. Hajlandó-e a király ezen tényeért, valamint ennek esetleges azon súlyos következmé-