Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

328 203. országos ülés 1903 február 11-én, szerdán. az alelnök ur csendre kérte volna a házat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A harmadik dolog az, hogy ezen zajt nem mi csináltuk. (Derültség jobbfelöl.) Az egész idő alatt — Gajáry t. képviselőtársam is konstatálja — csak ketten voltunk benn a teremben az egész szélsőbalról, Kubik Béla és én; mi tehát ezen zajt, mely a tanácskozást megakaszthatta volna, legjobb akarattal sem csinálhattuk. (Derültség.) Végül, mikor az egész ellenzékből csak ketten vagyunk bent és a házszabályokhoz kérünk szót, akkor igenis az alelnök urnak nagyon is figyelemmel kell lennie arra, hogy ellenőrizzük a tanácskozást, nem pedig felettünk és a mi közbeszólásunk felett oly könnyen napirendre térni. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Elnök: T. képviselőház! A hallottak folytán nekem is kell némely megjegyzést fűznöm az előadottakhoz. Kubik Béla: Személyes kérdésben kérek szót. (Zaj.) Elnök: Miután én már elkezdtem azt, a mit mondani kívánok, legyen szMes a képviselő ur megengedni, hogy befejezzem. (Helyeslés.) Ez vonatkozik — és ezért kérem, hogy előbb fejezhessem be, a mit mondani kívánok — vonatkozik részben azokra is, a miket Kubik Béla t. képviselő ur mondott, a ki egész általánosságban panaszt emelt az ellen, hogy az elnökség bizonyos irányban nem jár el részrehajlatlanul, a házszabályokat nem alkalmazza egyenlően az ellenzékre és a kormány tagjaira. Ehhez még hozzáfűzte Rakovszky t. képviselőtársam, hogy ő teljes bizalommal viseltetik az elnök, már mint az én személyem iránt, de nem viseltetik hasonló bizalommal a ház alelnökei iránt. Erre nekem két megjegyzésem van. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy az elnökségnek ezt a kettéválasztását és az elnökség tagjainak ezen egymással szembeállítását, melyet a t. képviselő ur tett, daczára annak, hogy azt reám nézve egyénileg megtisztelő alakban akarta tenni, semmiképen el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Tévedéseknek egyes esetekben ki vagyunk téve mindnyájan. Megtörténhetik ugy velem, mint t. elnöktársaimmal, hogy egyes esetekben legjobb akaratunk és szándékunk mellett nem találjuk el a helyes utat; ez megtörténhetik ugy velem, mint elnöktársaimmal. De az elvek, a melyekből kiindulunk, t. i. a házszabályoknak szigorú betartása és liberális, mindenkMel szemben egyenlő módon való alkalmazása, ezek köztünk azonosak és bizonyára ugyanazzal a jóakarattal és jó szándékkal és lelkiismeretes kötelességérzettel járunk el, a midőn bármelyikünk ezt a helyet elfoglalja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi már most Kubik Béla t. képviselőtársamnak azt a kifogását illeti, hogy az elnökség, — a mit most magamra is veszek, mert semmiféle különválasztásba bele nem egyezhetem és annak jogosultságát el nem ismerhetem — részrehajlóan járna el, erre vonatkozólag nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy ez a vád teljesen alaptalan. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A közbeszólásokra néz re a házszabályoknak az a határozata, hogy a közbeszólásokkal a szónokot zavarni nem szabad. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsöbalóldalon: A miniszter 49-szer szólt közbe!) Ez nem a közbeszólások számától függ, hanem azoknak folytonosságától. A figyelmeztetésnek pedig van két neme. Az egyik az átalánosságban való figyelmeztetés, hogy a szónokot ne zavarják és csak ha ez nem használ, akkor van annak helye, hogy a házelnök egyeseket megnevezzen, T. képviselőház ! Mondhatom, a t. honvédelmi miniszter ur igenis néha sürün szólt közbe. Én akkor erről a helyről megtettem a figyelmeztetést, hogy ne tessék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. A honvédelmi miniszter urat nem neveztem meg, mert ezen általános figyelmeztetéssel a házszabálynak érvényt szereztem. Ha megneveztem volna, hibásan jártam volna el, mert ennek csak akkor van helye, ha az általános figyelmeztetés nem használ. Különben, t. képviselőház, egyes elnöki intézkedések nem képezhetik mentegetőzés tárgyát. Az egészen bizalomnak a kérdése. Ha méltóztatnak bennünk megbízni, akkor mi kötelességünket ezen a helyen teljesíteni fogjuk legjobb meggyőződésünk szerint; ha nem méltóztatnak megbízni, akkor is le fogjuk vonni ebből a konzekvencziát. (Elénk éljenzés a jobboldalon.) A mi már most a tegnap előfordult konkrét esetet illeti, én ahhoz természetesen két indokból nem szólhatok hozzá. Az egyik indok az, hogy én annak lefolyásáról — bár a házban tartózkodtam — a nagy zajban tiszta képet nem alkothattam; a másik indok pedig épen az, hogy én mindenkor teljesen megbízom azon t. kollégám eljárásában, a ki ezt a helyet elfoglalja (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és sem a házszabályok szerint, sem erkölcsileg nem érzem magamat feljogosítva és hMatottnak arra, hogy bárminő felülbirálatot gyakoroljak bármely elnöktársam felett akkor, a mikor ő ezen a helyen ült. (Zajos tetszés jobbfelöl és a középen.) Bárki ül ezen a helyen, saját felelőségére teljhatalommal gyakorolja az elnökség jogait, s eljárása felülbirálatának részemről nincs helye. (Helyeslés a jobboldalon.) Lesz talán más mondani valóm is. De minthogy Kubik Béla személyes kérdésben kíván szólani, neki adom át a szót. Kubik Béla: T. képviselőház! Gajáry Géza t. képviselőtársam előbbi nyilatkozatával szemben személyes kérdésben kell felszólalnom. O ugyanis azt konstatálta a naplóból, hogy itt egyhangú határozat hozatott. Én ezzel szemben konstatálni kívánom azt, hogy akkor, a mikor az elnökség feltette a kérdést, a napló tanú-