Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

203. országos ülés 1903 sága szerint már ott van, hogy: »igen, nem«, tehát egyhangulag a határozat nem hozathatott. Gajáry Géza: Csak közbeszóltam! Kubik Béla: A második, a mire fel akarom hMni a képviselőtársam figyelmét, és a miben ő téved, az, hogy ő azt mondta, »ekkor felállott Kubik Béla képviselőtársam*. Nem, kérem; a mikor az elnökség megkezdte azt a részét a napirendnek, hogy »a miniszterelnök ur indítványozza* stb., akkor én már ott álltam azon a helyen és próbáltam szólani, annyira próbáltam, hogy megfeledkeztem magamról és azt kiáltottam, ,hogy: Hej! Hej! (Élénk derültség jobbfelől.) Én saját hibáimban is mindig nyilt ós őszinte akarok lenni, (Elénk tetszés és éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon.) én nem szépítem a dolgokat. Engem igenis vezetnek bizonyos vezérelvek és bizonyos eszmék, azoknak érdekében helylyel-közzel ilyen apró botlásokat, ha elkövetek is, azt szívesen elismerem mindig. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Én azt akartam az ország előtt dokumentálva látni, hogy a szabadelvű párt akkor, a mikor egy órával meg akarja az ülések idejét hosszabbítani, akkor nem jön ide századmagával, hogy határozatképessé tegye a házat, hanem rászorul arra, hogy az ellenzék tegye határozatképessé a házat, (ügy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Gabányi Miklós: Ugy van! Szégyen! Kubik Béla: Én szintén megolvastam a szabadelvű pártnak tagjait: 76-an voltak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha akkor, a mikor ez megolvasható lett volna, tényleg megolvastatta volna az elnökség a jelenlevőket, akkor 78 tagot talált volna idebenn. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Énnekem az elnök ur jóhiszeműsége ellen kifogásom nincs, és teljes készséggel elismerem azt, hogy akkor, a mikor ő valamit cselekszik, az teljesen jóhiszeműen és a közérdek szempontjából, a ház érdekeinek megóvása szempontjából történik. Ha az az általánosságban jelzett figyelmeztetés a honvédelmi miniszter urnak szólt, akkor én felszólalásomnak ezt a részét is elintézettnek tekintem. Azonban azt kérném mindenesetre, bogy máskor ne általánosságban, hanem igenis személyileg nevezze meg az elnök ur a honvédelmi miniszter urat, ha közbeszól. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Gajáry Géza: T. képviselőház! A lehető legrövidebben személyes kérdésben kívánok szólni. (Felkiáltások balfelöl: Beőthy Ákos előbb jelentkezett !) Elnök: A képviselő ur személyes kérdésben kért szót! Beőthy Ákos: Én is személyes kérdésben kértem szót. De csak tessék kérem. Gajáry Géza: Kubik Béla képviselőtársam két olyan dolgot hozott fel az imént és utána még egy olyan állítást hangoztatott, a melyekre KBPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. február ií-én, szerdán. 329 vonatkozólag lehetetlen, hogy röviden ne válaszoljak. Gabányi Miklós: Minél hosszabban! Gajáry Géza: Az első az, hogy én konstatáltam, miszerint egyhangulag hozatott a határozat. Hentaller Lajos: Ezt mondta ön! Gajáry Géza: Hát, mélyen t, képviselőtársam, én épen azért, mert a t. ellenzék épen a határozathozatal pillanatában ment ki, ennek a komikus jelenetnek a hatása alatt azt a tréfás közbeszólást tettem, hogy — mert az urak kimennek — egyhangulag hozatik a határozat, tehát ez nem konstatálása volt a dolognak, hanem csak egy tréfás megjegyzés volt a t. ellenzéknek azon szerintem tréfás kMonulási akcziójára. A másik pedig az, hogy t. képviselőtársam szerint nem 122-en, hanem csak 76-an lettünk volna a szabadelvű párt részéről jelen a szavazáskor. No hát itt az a nagy kérdés merül fel, hogy melyik pillanatban méltóztatott felszólalni és » hej-hej «-t kiáltani. (Derültség a jobboldalon.) Erre vonatkozólag megjegyzem, hogy én biz' ezt nem figyeltem meg pontosan, nem is hallottam, nem is mondtam volna azt most szemébe t. képviselőtársamnak, ha hallottam volna is, hanem én szorosan a naplóhoz tartottam magamat és ebből czitáltam előbbi felszólalásomban és a melynek értelmében az én t. képviselőtársam az elnöki enuncziáczió után állott fel. Kubik Béla: Csak azután szólhattam. (Halliuk! Halljuk !) Gajáry Géza: A harmadik és legsúlyosabb, a mit mondani méltóztatott és ezt egyénileg appretiálom, az, hogy nem 122, hanem 78 képviselő volt csak jelen. Ne vegye tőlem rossz néven a t. képviselőtársam, ha megkönnyíteni a helyzetünket és azt mondom, hogy én nem tudom, melyik pillanatban olvasta meg t. képviselőtársam a jelen volt képviselők számát és melyikben tettem ezt én. Allitom azonban, hogy a mikor én megolvastam, ugy emlékszem, mellettem ült Mandel Pál t. képviselőtársam, s mindketten megolvasva, ő 120-at, én pedig 122-őt olvastunk meg. Ha ebben a t. képviselőtársam kételkednék, én ezennel kötelezem magamat, hogy mind a 120, 121, vagy 122 jelen volt képviselőtársammal személyesen érintkezem, s azok nevét össze fogom irni nyolcz nap alatt és ha kívánja, itt a házban a névsort felolvasom. Ennyit kívántam a t. képviselő urnak válaszolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Beőthy Ákos képviselő ur kMan személyes kérdésben szólani, Beőthy Ákos: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek néhány rövid szót. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Első sorban konstatálom, hogy én a t. alelnök ur részéről semminemű czélzatosságot, vagy rosszhiszeműséget fel nem tételezek. Meg vagyok győződve róla, hogy a mit tett, azt jóhiszemüleg tette, de azért tévedés követtetett el, a mely tévedés folytán a 42